Kakukktojások a 14. TIFF magyar napján (FOTÓK)
Az utóbbi évek leggazdagabb magyar filmterméséből válogattuk ki azt a hat egész estés játékfilmet, amelyet a 14. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon bemutattunk – fogalmazott Zágoni Bálint, a TIFF Magyar Napjának programigazgatója csütörtökön délben.
A Főtéren felállított TIFF Lounge sátorban rendezett sajtótájékoztatót moderáló Molnár Levente elsőként Zágoni Bálintnak adott szót, aki elmondta, ehhez a hat alkotáshoz adódott hozzá Kertész Mihály 100 évvel ezelőtt Kolozsváron filmezett és bemutatott A tolonc című filmje.
„Három szempontot vettünk figyelembe a filmek kiválogatásakor: először, hogy korábbi fesztiválokon már elismerést nyert művek legyenek, másodszor, hogy a közönség is kedvelje őket, harmadszor pedig azt, hogy ’TIFF-konformak’ legyenek” – avatott be Zágoni Balázs. Hozzátette: sokkal több film közül válogathattak, mint előző években, hiszen tavaly ősszel minden hónapban volt legalább egy bemutató Magyarországon. Szerinte mennyiségi és minőségi fellendülés is észlelhető magyar filmgyártásban. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a TIFF-re elhozott filmek egy kivételével mind kakukktojásnak számítanak, és a kakukktojások között is van egy kakukktojás.
Így élte túl szerelmi bánatát
Elsőként Reisz Gábor, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan alkotója kapott lehetőséget arra, hogy filmjéről meséljen. Elmondta, elsőfilmesként nem tudja, hogy más alkotások milyen utat járnak be, de ő teljesen el van varázsolódva attól, ami a VAN-nal történik. A filmet rettentően kevés pénzből készítették, barátok lakásain forgattak. Megtudtuk, hogy főiskolai tanára, Enyedi Ildikó hatása is, hogy személyes filmet készített. „Terápiafilmként is fel lehet fogni, ugyanis egy szerelmi bánat túlélésre is használtam az alkotói folyamatot” – fogalmazott Reisz.
Fordítási hiba „áldozata” lett
Isaach de Bankolé egy fordítási hiba „áldozataként” került Hajdu Szabolcs Délibáb című filmjébe. „Utólag tudtam meg, hogy a magyar forgatókönyvben az én karakterem egy fehér férfi volt. A fordító fekete bőrűre fordította, Szabolcs ezen elgondolkozott, és elfogadta” – mesélte Bankolé. Az elefántcsontparti színésznek olyannyira megtetszett a forgatókönyv, hogy társproducerként is beszállt a projektbe. Mint mesélte, ezért is érte óriási meglepetésként, hogy a leforgatott anyagnak több mint 40 százaléka – az eredeti forgatókönyvben fajsúlyos jeleneteket – a kukában végezte a vágószobában. „Végül a torontói filmfesztiválon volt alkalmam megnézni a Délibábot, és elvarázsolt, amit láttam. Utána elmondtam Hajdunak, ha van egy filmötlete, amiben nekem szerepet szán, hívjon, mert azonnal jövök” – fogalmazott Bankolé.
Kérdésre abba is beavatott, hogy milyen szempontok alapján dönti el, hogy elvállal-e egy szerepet vagy sem. Elsősorban a forgatókönyvnek olyannak kell lennie, hogy felkeltse az érdeklődését. Ezen belül pedig fontos, hogy olyan témát feszegessen, amiről korábban még nem forgatott. „Számomra nem annyira fontos a rendező neve és múltja; egy filmiskolából kikerült elsőfilmesnek is szívesen odaállok, ha látok fantáziát a projektjében” – mondta Bankolé.
Pálfi György visszatérő vendég a TIFF-en
„A Szabadesés 2014 áprilisáben készült el, ezért nem lehetett itt a tavalyi TIFF-en. Meg is kaptam ezért a magamét Mihai Chirilovtól” – kezdte beszédét Pálfi György. A rendező elmesélte a film előéletét: egy dél-koreai fesztiváltól kapott támogatást az egész estés játékfilm elkészítésére, a távol-keletiek egyetlen feltétele az volt, hogy fél éven belül mutassa be nekik az alkotást. „Tudtam, hogy ilyen rövid határidővel esélyem sincs megkapni színészeket 1 hónapos forgatásra, viszont 2-3 napra mindenki szabaddá tudja tenni magát. A gyártási szempontok miatt lett a Szabadesés 7 összefűzött történet” – mondta Pálfi. Az egész filmet egy helyszínen forgatták le.
Pálfi alkotótársa, Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró elmondta, felszabadító érzés volt ezt a filmet írni, hiszen nem kellett megfelelni semmilyen finanszírozónak. A jelenetek megírására átlagban 2-3 napot szánt, a történetek kitalálása volt az időigényesebb. Kezdetben improvizatívabbnak képzelték el a jeleneteket, de idővel rájöttek, hogy a szűk határidők miatt ez nem fog működni és „szabályos” forgatókönyvet kell írni.
Kakukktojás a kakukktojások között
Sós Ágnes elismerte, hogy az ő Szerelempatakja valóban kakukktojás a kakukktojások között, ugyanis egy dokumentumfilm forgatókönyve akkor készül el, amikor a felállunk a vágóasztaltól, és készen van a film. „Egy történetnek néha 2 napra, máskor viszont 7 évre van szüksége ahhoz, hogy kiforrjon” – mondta. Sós elárulta, hogy a 80 év feletti falusiak szerelmi életéről szóló filmhez eredetileg magyarországi helyszínt keresett, viszont hamar rájött, hogy ez nem fog működni, hiszen ott „a 80 éves nénik is azzal a szókinccsel beszélnek a témáról, mint a tinédzserek”. Ekkor ajánlották neki Erdélyt.
A filmet szerette volna már a tavalyi TIFF-re is elhozni, viszont korábban már benevezett a szarajevói filmfesztiválra, amely feltételként szabta, hogy regionális fesztiválon nem mutathatja be előtte. Kolozsváron viszont már másodszor jár a film, ugyanis tavaly ősszel a Filmtettfeszten kétszer is láthatta a kincses város közönsége.