Friedrich Dürrenmatt drámáját, Az öreg hölgy látogatását mutatta be a 2015-ös év első premierjeként a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A címszerepet a társulat egyik örökös tagja, Stief Magda alakítja. A 71 éves művésznőt a bemutató után faggattam kacskaringós életútjáról és Kolozsvárra való visszatéréséről.

Milyen volt a próbafolyamat?

Nagyon jó lett volna, de az utolsó napokban szerepcsere történt, és az új partnereknek nagyon gyorsan kellett megtanulniuk az új szöveget. (A férfi főszerepre eredetileg kiosztott Boér Ferenc ugyanis december végén visszalépett – szerk. megj.) Ez persze nekem is sok munkát jelentett, hisz meg kellett szoknom az új helyzetet. Éppen ez a pár nap hiányzott szerdától, vagyis az első előadástól szombatig, a második előadásig, hogy kialakuljon a produkció. Én úgy látom, hogy később még jobb lesz, még jobban megérik majd.

Több mint 50 szerepet eljátszott karriere során, de az Öreg Hölgyet most alakítja először.

Most már meg is öregedtem, világos hát, hogy egy öreg hölgyet kell játszanom! (nevet) Ez nagyon érdekes szerep, de nem hiszem, hogy minden színésznőnek az a vágya, hogy eljátszhassa Claire Zachanassian-t, született Klara Wäscher-t, ugyanis ez a karakter nem szimpatikus. És nem is fejlődik, hanem egy síkon mozog végig: már úgy jön be, hogy ő bosszút akar állni, és ettől a tervétől semmi és senki nem tudja elállítani. Aztán az más kérdés, hogy miért akar bosszút állni, és itt jön a színésznő egyéni feladata, hogy hozzágondol-e még valamit ennek a háttértörténetéhez, vagy elfogadja, hogy az öreg hölgynek csak annyi indítéka van, ami a szövegben is elhangzik.

Ön hogy volt ezzel?

Én a következőképpen gondoltam el a történet ki nem mondott részét: Klara és Alfred között fiatalkorukban nagyon nagy szerelem volt, és az asszony, vagyis én szeretném birtokolni a férfit, örökre. Ezt azonban csak úgy tehetem meg, ha egy nagyon szép szigetre szállítom, mauzóleumot építtetek neki – és megöletem. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ebből a közönség ért valamit, de én ezzel a gondolattal játszom.

Marosvásárhelyen végezte el a színművészetit, és olyan tanárai voltak, mint Kovács György, Tompa Miklós, Lohinszky Loránd. Hogy emlékszik rájuk?

Csakis nagy szeretettel és tisztelettel. Ők azt tanították nekünk, hogy a színházhoz csak a legnagyobb alázattal lehet közeledni. Ez a mai napig megmaradt bennem, és ez nem rossz dolog.

Mi változott?

Sok minden. Akkor a szavaló stílus elfogadott volt, habár nem minden színész alkalmazta már akkor sem. Aztán a Vlad Mugurral való együttműködés során egészen másfajta, egészen modern színházi kidejezésmódra találtunk. Jobban mondva ő talált rá, és átadta nekünk, színészeknek. Néha itt még rábukkanok erre a deklamáló stílusra, de csak itthon, Németországban már egyáltalán nem használatos.

Amikor elment Vlad Mugurral 1971-ben előbb Olaszországba, majd Németországba, itthagyott mindent. Gondolom, nem volt könnyű nulláról kezdeni.

Valóban nagy törés volt. Itt akkoriban voltam a karrierem csúcsán, Irinát játszottam Csehov Három nővérében a kolozsvári magyar társulatnál, és ezzel egyidőben a kolozsvári román színházban Helénát a Szentivánéji álomban, mindkettőt Vlad Mugur rendezte. A két szerep megformálásáért megkaptam az Országos Színházi Fesztivál „I. Legjobb női alakítás” díját. Így mentünk ki, hogy mindezt magunk mögött hagytuk. Németországban szorgalom nélkül nincs beilleszkedés. Egy kis szerencse is kell, de főleg szorgalom, és én nagyon szorgalmas voltam. Felvételiztem a Konstanzi Állami Színházhoz, és felvettek. Onnan mentem át Svájcba, a Bázeli Állami Színházhoz, utána Bochumba, majd vissza Münchenbe.

Már a rendszerváltás után, 26 év kihagyással lépett újra a kolozsvári színpadra. Legutóbb 2009-ben láthattuk a Tiszta ház című drámában. Milyen érzés annyi idő után ismét a kolozsvári közönség elé állni?

Nagy öröm minden alkalommal. Most, Az öreg hölgy látogatása próbáin különösen meleg szívvel fogadtak a kollégák. Az egész színháznak, a társulat minden tagjának az öltöztetőktől a kellékeseken át a takarítónőkig és portásig gondja van rá, hogy jól érezzem magam, és ezt csodálatosnak tartom.  Érzem, hogy szeretnek. Ennél nagyobb öröm nincs is.

Mi az a szerep, amit ezek után szeretne eljátszani?

Ó, nagyon sok tervem van! Még nem beszéltem semmi konkrétumról az igazgatóval, de ha valahova hívnak, elmegyek. Én azt tanultam egész életemben, hogy oda menjen a színész, ahova hívják, mert különben nem jó az alaphangulat. 

Vlad Mugur már idestova másfél évtizede nincs közöttünk, de a hatása érződik ma is azokon a társulatokon, ahol dolgozott. Ön mit érez egykori férje hatásából itt, Kolozsváron?

Elsősorban a viszonyulás más. És nemcsak nekünk, akik tőle tanultunk, hanem ez érződik itt a fiatalokon is, akik nem ismerhették, de átvették az örökül hagyott szellemiséget. Nagyon-nagyon komolyan veszik, vesszük ezt a színházi mesterséget.

Dürrenmatt történetében Alfred Ill néhány évvel idősebb, mint Klära, azaz Claire. Az utolsó napokban történt szereplőváltáskor azonban a jó két évtizeddel fiatalabb Orbán Attila lett az Ön partnere Ill szerepében. Milyen volt vele dolgozni?

Nagyszerű élmény volt, hozzáteszem, hogy ő is egy „Vlad Mugur-színész”. Már amikor a Cseresznyéskertben játszottunk együtt, megállapítottam, hogy nagyon jó színész. (az 1997/1998-as évadban Vlad Mugur rendezte a Kolozsvári Magyar Színházban Csehov darabját – szerk. megj.) Fantasztikus gyorsasággal megtanulta a szöveget és a szerepet. Én úgy gondolom, teljesen hihetően alakítja a fiatalkori szerelmemet.

Ön úgy készült a szerepre, hogy az egész szöveget előre megtanulta. Majd azzal kellett szembesülnie, hogy bizony az eredeti drámát alaposan megnyirbálták. Hogy érintette ez?

Hát először sokkot kaptam. Mindent, amit megtanultam, ki kellett vernem a fejemből, ami nem volt könnyű dolog. De itt a Sétatér, és ott addig járkáltam, amíg sikerült „átadnom a fáknak” a régi szöveget, és megtanulnom az újat. El kellett ismernem, hogy jobb így, két órásra meghúzva: ez ideális előadáshossz. Ha ragaszkodtak volna (Tompa Gábor rendező és Visky András dramaturg – szerk. megj.) az eredeti, vágatlan szöveghez, több mint három órás lenne az előadás. Ez így most nagyon jó.

Mi a legfontosabb tanácsa a pályakezdő színészek számára?

Nézzenek minél több idegen előadást. Itt Kolozsváron ez nem gond, hála az Interferenciák fesztiválnak, ami tényleg jobbnál jobb előadásokat hoz testközelbe. És járjanak nyitott szemmel és soha ne vegyék elő a régi skatulyákat, hanem minden szerepre másként készüljenek fel, lelkileg is.

Stief Magda 1943-ban született Kolozsváron, családi házuk a Jókai utcában (ma Napoca utca) volt. Saját elmondása szerint szegényes körülmények között telt a gyermekkora. Édesanyja háztartásbeli, édesapja postatisztviselő volt. Az iskola első négy évét a zene általánosban járta, majd a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban érettségizett. 1961-ben a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakára sikeresen felvételizett Kovács György osztályába. Évfolyamtársai: Széles Anna, Nagy Dezső, Mihály Pál, Higyed Imre, Botár Endre, Vásárhelyi Katalin, Fülöp Ildikó, Bányai Irén, Krizsovánszky Szidónia, Óss Enikő, Krausz Kuti István, Madár Gingilescu Lívia, Vitályos András.

Tanárai: Kovács György, Kőmíves Nagy Lajos, Tompa Miklós, Lohinszky Loránd, Tarr László, Bács Ferenc.

1965-ben Senkálszky Endre, a kolozsvári színház akkori igazgatója kérte fel, hogy szerződjön a társulatához. Két év múlva feleségül ment Héjja Sándorhoz, a házasságból született egy lányuk, Noémi. 1971 nyarán Vlad Mugurral együtt Olaszországba utaztak. A román kultúrforradalom hatására Mugur összes előadását betiltották, további munkáját ellehetetlenítették, ezért úgy döntöttek, nem térnek haza. 1973-ban végül Konstanzba költöztek Noémivel és édesanyjával. Németországban több város színházában szerepelt, a Szabad Európa Rádió magyar adásában dolgozott bemondóként, valamint hét éven át a burghauseni színiakadémia docense volt. Több alkalommal jött Magyarországra és Romániába egy-egy szerep megformálásáért.

1965─1971 Kolozsvári Állami Magyar Színházban játszott. 1971-ben elhagyja Romániát, Németországban telepedik le, 1973─1977 között a Konstanzi Állami Színház, 1977─1978 között a Bázeli Állami Színház (Svájc), 1978─1981 között a Bochumi Színház társulatának tagja, 1982-ben a müncheni Ensemble „Vlad Mugur” társulat alapító tagja, 2001-2008 között a burghauseni „Athanor” Színiakadémia docense. 2007 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. (wikipédia)