A „kívülállók” művészete Kolozsváron
Szellemi fogyatékos, elmebeteg, mentálisan visszamaradott, speciális igényű – hogy lehet ezt úgy mondani, hogy ne rekesszen ki, ne címkézzen, ne bántson? A válasz: sehogy. Ezért is nevezték el a fogyatékos embertársaink művészetét „Outsider Art”-nak, vagyis a kívülállók művészetének. Mert kívül állnak a művészeti kánonokon, kívül a korok stílusain, de sajnos kívül a társadalmon is. Számukra az alkotás nem megfelelni vágyásból születik, hanem öngyógyítás, önkifejezés, a tudattalan szelepének kiengedése. Az esztétikai élményen túlmenően ezért is ámulatba ejtő a kolozsvári Györkös Mányi Emlékházban szerdán megnyílt kiállítás.
A fogyatékkal élők sepsiszentgyörgyi foglalkoztató központja, az Írisz Ház 2010 decemberében, a Fogyatékkal Élők Világnapja alkalmából hozta létre az Outsider Art Díjat, amelyre évről-évre több pályamunka érkezik be. A Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány által működtetett Írisz Ház igazgatója, Makkai Péter református lelkész ezzel az első olyan hivatalos fórumot hozta létre Romániában, ahol megmutatkozhatnak az értelmileg sérült művészek. „Az Outsider Art Díj célja a Romániában élő, önmagukat a képzőművészet nyelvén kifejező és alkotó értelmi fogyatékkal élő személyek bemutatása a nagyközönségnek, a megméretkezés, valamint a tehetséggondozás” – mondta Makkai Péter a tárlat megnyitóján.
A lelkész nem hallgatta el, hogy sajnos a fogyatékkal élőkkel foglalkozó romániai intézmények döntéshozóihoz még nem jutott el a művészetterápia Nyugaton már jól bevált módszere, legyintenek, ha azt hallják, hogy betegeiknek létfontosságú lehet a festés, rajzolás, kézműveskedés. Sokszor rosszindulatúan vagy lekezelően fogadják a kérést, hogy támogassák ápoltjaik alkotói tevékenységét, nevezzék be őket a versenyre, engedjék őket személyesen is részt venni az Outsider-kiállításokon. „A fogyatékos mindig rá van utalva az egészségesek jóindulatára” – figyelmeztetett az Írisz Ház vezetője.
A Györkös Mányi Emlékházban látható kiállításnak az is a célja, hogy értsük meg és fogadjuk el a „más” embertársainkat. A tárlat az Outsider Art pályázat négy év alatt összegyűlt, legjobb darabjaiból áll, kiegészítve a (szintén fogyatékkal élők művészetét bemutató) Budapest Art Brut Galéria néhány darabjával és Forró Ágnes képzőművész, művészetterapeuta csoportjának munkáival. Forró Ágnes el is mesélte néhány kép keletkezésének körülményeit, beszélt az alkotókról, és azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a betegség automatikusan művésszé „avatja” az embert. A fogyatékosok között is vannak, akik művészi tehetséget kaptak a sorstól, és vannak, akik nem. „Ezek a képek a tudatalattiból feltörő üzenetek: az alkotó saját magát, belső konfliktusait festi le egy csak rá jellemző ITT ÉS MOST állapotban” – mondta a terapeuta.
A tárlatmegnyitón Szövérdi Zoltán ismert dalokat furulyázott, Cseh Katalin költő pedig azokat a verseit olvasta fel, amelyeket sérült emberek ihlettek. Az estét Dénes Gitta Réka, a kolozsvári Látássérültek és Gyengénlátók Líceuma diákjának csengő énekszóval kísért, gyönyörű gitárjátéka zárta. „A fogyatékos alkotók részéről jövő teljes őszinteséget mi fogadjuk a magunk részéről teljes nyitottsággal” – kért Makkai Péter, és a megilletődött, egyik ámulatból a másikba eső közönséget nézve, ez sikerült is. Olyannyira, hogy – legalább egy estére, ott, a Györkös Mányi Albert Emlékházban – senki nem volt outsider.