Megálljt parancsolt az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) az Afganisztánban egykoron hatalmon lévő tálibok által 2001-ben felrobbantott bámijáni Buddha-szobrok engedély nélküli újjáépítésének, amely német régészek vezetésével már szűk egy éve folyt.

Szakemberek egy nemzetközi csoportja a kisebbik szobor lábait rekonstruálta, az UNESCO tudta és engedélye nélkül zajló munkálatokról szóló hírek az ENSZ-szervezet Bámiján-munkacsoportjának tavaly decemberi ülésén váltak ismertté Orvietóban, nagy felháborodást keltve. Az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, az ICOMOS német bizottságának fennhatósága alatt dolgozó régészek - akiket Michael Petzet, az ICOMOS 1999 és 2008 közötti elnöke vezet - vasrudak, beton és tégla felhasználásával építették újjá a kisebbik, 35 méteres szobor lábait. A munkálatokat az UNESCO kultúráért felelős főigazgató-helyettese minden tekintetben helytelennek nevezte.

Francesco Bandarin szerint az UNESCO-nak semmi köze ehhez a projekthez, amely az afgán kormány jóváhagyása nélkül zajlott, de már leállították. Andrea Bruno, az ENSZ-szervezet tanácsadója a The Art Newspapernek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a felújítás szembe ment az UNESCO 2011-ben arról hozott döntésével, hogy nem építik újjá a világhírű szobrokat. Az építész szakember szerint a munkálatok jóvátehetetlen károkat okoztak és a bűncselekmény határát súrolják. 

Michael Petzet elmondta, csapatával csak „menteni akarták a menthetőt". Azt állította, hogy mindenről egyeztettek az afgán hatóságokkal, és "nincs új a nap alatt". Francesco Bandarin ezzel szemben úgy fogalmazott, hogy az afgán kulturális miniszter még csak nem is hallott a munkálatokról, mindaddig amíg ő meg nem kérte, hogy vessen véget nekik.

A német régész hangoztatta, hogy tevékenységüket anyagilag az UNESCO támogatta. A szervezet főigazgató-helyettese megerősítette, hogy valóban aláírtak egy szerződést a német ICOMOS-szal, de az csak egy olyan platform kialakításáról szólt, amely megvédi a látogatókat a sziklaomlástól.

Sokakban felmerült a kérdés, hogy a régészek miként tudtak észrevétlenül ilyen nagyszabású munkálatokat végezni. „Elhagyatott afgán vidékeken megeshet az ilyen, pláne, hogy (a régészek) már évek óta jelen voltak ott" - vélekedett Francesco Bandarin.

A bámijáni völgyben húzódott a buddhista terjeszkedés nyugati határa, és a hely az elmúlt évezred nagy részében fontos kereskedelmi gócpontnak számított: Kelet és Nyugat találkozási pontjának, ahol a régészeti feltárások tanúsága szerint görög, török, perzsa, kínai és indiai befolyás keveredett, olyan mértékben, mint talán sehol máshol a világon.

2011-ben azonban az UNESCO bejelentette, hogy letett a szobrok helyreállításáról. Ami a nagyobbikat illeti, nem maradt meg belőle annyi, hogy újból fel lehessen építeni, és bár a kisebbik esetében ez lehetséges volna, nem valószínű, hogy valaha teljes mértékben meg fog történni. A rekonstrukció ellen számos érv szól, nem utolsósorban az ár. A kisebbik Buddha helyreállítása is több millió dollárba kerülne egy olyan helyen, ahol a legalapvetőbb infrastruktúra is hiányzik, vagyis nincsenek utak és áram.