Kós Károlyra, a transzilvanizmus egyik legjelentősebb képviselőjére emlékeztek a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a hétvégén. Ki volt az a személy, akire e napon egyik legnagyobb alkotóként tekinthetünk? – tette fel a kérdést Józsa Miklós irodalomtanár, az Áprily-estek szervezője,  a kérdésre pedig Kötő József színháztörténész előadása válaszolt.

A 130 éve született Kós Károly életművének legfőbb sajátossága, hogy azt egy reneszánsz alkatú személyiség hozta létre. Sokoldalú alkotó, olyan egyedi stílus megteremtője, amely az egyetemes kultúrában is egyedülálló. Építész, író, drámaíró és díszlettervező, olyan politikus és közéleti személy, akinek hangvétele utat tört és taposott a magyar szellem történetében. Amikor megcsonkult az ország, kis mokány lován Sztánáról Bánffyhunyadra lovagol, megalkotni népének közösségszervező köztársaságát. Az erdélyi magyar színjátszás élő lelkiismerete, a később betiltott Budai Nagy Antal drámája a két világháború közötti időszak feszültségének vetülete, amely az adott geofizikai térben új utat tört az erdélyi színjátszás számára.

Nyirő Józseffel, Kádár Imrével, Szentimrei Jenővel közösen megfogalmazza, hogy Erdélyben a kultúra egyben politikai szerepvállalás is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzet akkor erős, ha a mennyiségi helyett minőségi erők jutnak szóhoz. Reneszánsz emberi sokoldalúságával a népművészetet beépítette műveibe.

Az előadást követően Csávossy György előadta a Kós Károly emlékére írt versét, majd Sipos László festőművész, a magyar képzőművészeti akadémia tagja diákjának, a szárnyait bontogató Kékedi Lorándnak „Lépések” című kiállítását méltatta. A fiatal festő egészségi és anyagi okokból volt kénytelen feladni tanulmányait a kolozsvári képzőművészeti egyetemen. Sipos a „bukfenc meg a halálugrás” hasonlatával élve mutatta be a művészt, aki, mint korának tükre, tisztában van a nézővel, valamint a környezettel való párbeszéd jelentőségére.

Ioan Hădărig, a nagyenyedi kultúrotthon igazgatója az Inter-Art alapítvány téli tárlatán arra tett javaslatot, hogy a következő években közös rendezvénnyel ünnepeljék a Magyar Kultúra Napját. A rendezvényen a fiatalon elhunyt Kömíves Miklós harmadik,  posztumusz verseskötetét is bemutatták.