Ory grófja: szerelmi eszementségek vígoperája
Országos bemutatóra készül a Kolozsvári Állami Magyar Opera: Gioacchino Rossini Ory grófja című vígoperáját vasárnap, szeptember 22-én 18 órakor adják elő első ízben romániai színpadon. A 2013-as bemutató a szerző halálának 145. évfordulójára esik. Rossini utolsó vígoperájának sikerét bizonyítja, hogy az 1828-as ősbemutató után 1884-ig Párizsban közel négyszázszor tűzték műsorra, de később háttérbe szorult Rossini ismertebb operái mellett. A Metropolitan Opera 2011-es bemutatója ismét a figyelem középpontjába állította a méltatlanul elfeledett zeneművet.
A főszereplő, Ory grófja valószínűleg létezett a XII. században: a libretto szerzőit, Eugène Scribe-t és Charles-Gaspard Delestre-Poirsont egy picardiai legenda ihlette. Az opera középpontjában álló szerelmi háromszögben a nő és férfi, az erkölcs és gátlástalanság, valódi szenvedély és hódítási vágy csap össze. A “rossz modor és jó szenvedély vígjátéka” (Martin Bernheimer amerikai zenekritikus megfogalmazása) alkalmat ad arra, hogy az énekesek nemcsak technikájukat, de komikusi vénájukat is megmutathassák.
Szabó Emesét, a produkció rendezőjét egy fárasztó délelőtti próba után, tíz nappal a bemutató előtt kérdeztük az országos premierről.
Hogy létezik, hogy egy 1828-ban írt Rossini-operát eddig nem mutattak be Romániában?
Rossini nagyon termékeny zeneszerző volt, néhány operája valóságos sláger lett, mások feledésbe merültek vagy legalábbis nagyon ritkán viszik őket színpadra. Ez nekünk egy nagyon különleges alkalom, mert a Kolozsvári Magyar Opera – azon kívül, hogy szerepet vállal a magyar zeneművek színpadra állításában – feladatának tartja, hogy a műfaj legkiváltságosabb, legkülönlegesebb darabjait is megismertesse a közönséggel. Az Ory grófja egyébként világszerte is nagyon ritkán játszott opera: Európában például ebben az évadban még rajtunk kívül csak két ház fogja játszani, Lyon és a milanói Scala. A legjátszottab operák sorrendjében, amelynek első helyein a Traviata, a Bohémélet, a Carmen, a Varázsfuvola szerepel, ebben a sorrendben az Ory grófja valahol a 60.-70. helyen áll.
Mi ennek az oka?
Ebben az operában nagyon nehéz a tenor szerepe. Olyan virtuóz tenor belcanto hangra íródott, hogy ritka az a tenor, aki technikailag meg tudja oldani a feladatot. Márpedig az operában mindig a szereposztás kell, hogy tökéletes legyen, anélkül nem lehet építkezni. A két évvel ezelőtt bemutatott Bajazzók szereposztása nagyon sikerült volt, nem kényszerültünk se kor-kompromisszumra (vagyis hogy idős művész énekeljen fiatal szerepet vagy fordítva), se másfajtára. Azóta gondolkodtunk Zsolttal (Jankó Zsolt karvezető – szerk. megj.), hogy melyik az a zenemű, amelyiknek a szereposztása ennyire talál a mi kis operaházunk művészeihez. Így bukkantunk az Ory grófjára, pontosan Bardon Tony (Ory gróf), Covacinschi Yolanda (Adél) és a többiek miatt, akik vokálisan is, technikai szempontból is tökéletesen tudják teljesíteni ennek a műnek a követelményeit.
Nem is volt szükség vendégénekesre?
De, van egy vendégénekesünk: Iulia Merca-t, a Román Opera művésznőjét kértük fel a mezzoszoprán szerepre. A mű nehézségét ugyanis a tenor feladatán túl az adja, hogy Isolier szerepe egy koloratúr mezzoszoprán szerep, ami nagyon ritka. A mezzoszoprán hangra általában femme fatale-ok, húsos, vérbő karakterek épülnek (gondoljunk csak Carmenre) – nos, Isolier ennek a tökéletes ellentéte, és megformálójának a lehető legfinomabban kell bánnia a hangjával. Rossini jellegzetes, apró díszítésekkel tűzdelt hangzását kell visszaadnia, csak mezzo hangon.
A történet szerint Isolier egy apród, aki Ory grófnő szerelmének tárgyává válik egy adott pillanatban. A kolozsvári előadásban nőként vagy férfiként mutatkozik Isolier?
Ez egy nadrágszerep, ami nagyon gyakori az opera egy bizonyos fejezetében, és én ezeket nagyon szeretem. A rendezőnek nagy kihívás, amikor ezt ki lehet játszani: mert ugye ezt lehet szexuálisan is interpretálni, de lehet stilizált formában, az álca szimbolikáját is értelmezni. Mi ebben az előadásban nőként jelenítjük meg Isolier-t. De mivel a darab köré épülő koncepció modern, egy olyan személyiségként mutatjuk be őt, aki nőként is inkább a férfiak körében mozog, „velük tart”, szemben a női alakokkal, akik túlságosan komolyan veszik magukat, a női mivoltukat. Éppen ez a szembenállás adja a darab egyik komikumát. Ez egy középkori történet. Mi teszi maivá, aktuálissá?
A történet igazából a szerelmi játékokról szól, az udvarlás módozatairól. A darab eredetije egy francia börleszk, Rossini pedig a francia korszakában írta, amikor Franciaországban élt és ott komponált. Francia operaparódiát akart írni, ezért nyúlt egy vaudeville szöveghez, ami eredetileg ennek a középkori figurának a történetét meséli el.
A szerelmi játék pedig minden korra, a legmodernebb emberre is érvényes. Minden korban eszement dolgokra volt képes az ember, ha szerelmes. Ezt ötvöztük azzal a látásmóddal, hogy valójában milyen fura a modern ember, aki a mai technológia vívmányait használja a szerelmi életében is. Megy az utcán, és ha fülhallgatós telefonja van, olyan, mintha magában beszélne, gesztikulálva. Virtuálisan udvarolunk, élünk meg intim helyzeteket. Ezt a fura világot próbáljuk visszaadni: a díszlet egy számítógép belsejét szimbolizálja, áramkörökkel, kábelekkel, forrasztásokkal. A jelmezek, a karakterek is a számítógépes játékok virtuális hőseire emlékeztetnek majd, néha baba- vagy robotszerűen mozognak – de végül is minden a játékról szól. És arról, hogy a férfi mindig próbálkozik, több álcát ölt, hogy elérje célját. Az udvarló-szerep, a férj-szerep is valójában egy álca és a játszma része. Körkörös folyamat, soha nincs vége – csak a szereplők és a partnerek változnak.
Hogy látod a próbafolyamatot most, tíz nappal a bemutató előtt?
Az előkészületekre rendelkezésünkre álló három hét hihetetlenül kevésnek bizonyult egy ilyen nagyopera esetén, úgyhogy még nagyon sok munka áll előttünk. Az énekkar is, a szólisták is hozzák a régi formájukat, nagyon jól dolgoznak. Én kiváltságos helyzetnek érzem, hogy évek óta velük dolgozhatok. Nagyon jól ismerjük már egymást, bensőséges viszony alakult ki a társulat tagjai között, és ez a baráti viszony abban is meglátszik, ahogy felveszik a darab cselekményének rezgését, játékosságát.
Nem nehezíti meg a dolgotokat, hogy ez egy francia nyelvű opera?
De igen, hisz senki nem szokott hozzá a francia repertoárhoz. Viszont maga a mű szerkezetében is, zeneiségében is teljes mértékben olasz opera. Rossini nem hazudtolta meg magát: olasz zenét írt, nem opera comique-ot. Kíséretes recitatívói vannak, ami az olasz opera sajátja.
Tehát olasz operát írt – franciául?
Igen. Mi meg ragaszkodunk ahhoz a már meghonosodott gyakorlathoz itt a Kolozsvári Magyar Operában, hogy mindent az eredeti nyelven játsszunk. Mert az úgy szól igazán jól.
Röviden a cselekményről
Rossini fergeteges operájában a mániákus szoknyavadász Ory az első felvonásban nem átall szerzetesnek, a másodikban meg apácának öltözni, csak hogy az imádott (értsd: megkívánt) hölgy közelébe férkőzhessen. A kétszereplős fogócska lényeges segéderői a valós ingerektől fűtött modern, mai férfiak és a képzelet által alkotott irreális szépségű virtuális középkori udvarhölgyek – azt, hogy a két csapatból mikor ki mutatkozik férfiasabbnak, akár küllemre, akár jellemre, a sors szeszélye dönti el. Lüszisztraté hős utódai motoron száguldanak, nadrágot viselnek a valóságban, a képzeletben pedig káprázatosan szépek, és fityiszt mutatnak a botcsinálta modern Don Giovanninak.
Közönségtalálkozó az Ory grófja alkotóival
A bemutató előtt a közönség találkozhat az előadás alkotóival, hétfőn, szeptember 16-án 13 órakor az opera előcsarnokában. Az eseményen jelen lesz többek között Jankó Zsolt karmester, Szabó Emese rendező, a címszerepet éneklő Bardon Tony, illetve Incze G. Katalin és Nagy Ibolya korrepetítorok. A bemutató létrejöttét a kolozsvári Francia Kulturális Intézet támogatja, amelyet Benoît Bavouset igazgató képvisel majd. A rendezvényen zenei meglepetéssel is várják a közönséget – ígéri az intézmény csütörtöki közleményében.
Az operában fellép Bardon Tony, Covacinschi Yolanda, Vigh Ibolya, Iulia Merca, Barabás Zsuzsa, Chiuariu Lívia, Veress Orsolya, Mányoki Mária, Sándor Árpád és Balla Sándor, valamint közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara.