Minikonferencia keretében számoltak be a Sándor-kúria területén folyó kutatásokról a munkálatokat végző régészek Csíkvacsárcsiban, a közbirtokosság épületében.

A Sándor-kúria területe a Csíki-medence egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. A kaszálók és a kertek egy későközépkori nemesi kúria több, kőből épített, alápincézett épületének romjait, illetve egy Árpád-kori település nyomait rejtik. A kutatás tavaly, 2012 nyarán kezdődött Hargita Megye Tanácsa, a Csíkvacsárcsi Közbirtokosság, a Szentmihályi Polgármesteri Hivatal és Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő támogatásával, a Csíki Székely Múzeum (CsSzM) szervezésében, az ELTE Régészeti Tanszékének és a kolozsvári BBTE egyetemi hallgatóinak részvételével.

Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze az eddigi ásatások eredményeiről számolt be, amelyek során egy 16-17. század fordulóján több periódusban épített, többosztatú, alápincézett épület nyomait tárták fel, illetve jelentős 12. századi településre utaló nyomokat, sarkantyúkat, edénytöredékeket találtak.

Sógor Csaba szerint ez az ásatás nem csupán a szakma, hanem a falu számára is fontos, hiszen bebizonyosodott, hogy Csíkvacsárcsi Árpád-kori település. „A múlt kutatása a jövő irányvonalait szabja meg számunkra. Európa erősségét is az öntudatos, múltjukat ismerő és jövőjüket is építeni akaró közösségek jelentik” – fejtette ki a képviselő.

Az eseményen Hegyi Dóra, az ELTE hallgatója a munkában részt vállaló egyetemisták személyes benyomásairól, illetve a falu népi építészetének archaikus szépségéről, és a környék gazdag kulturális örökségéről beszélt. Ezt követően Csutak Attila történész a Csíki Székely Krónika hitelességével kapcsolatos kutatásainak legújabb eredményeit mutatta be.

A rendezvény azért jött létre, hogy a helyi közösség megismerhesse az eddigi eredményeket és tudatosítsa azt a tényt, hogy a Csíkvacsárcsi területén található lelőhely nem csupán a falu, hanem egész Csík és Székelyföld szempontjából fontos lelőhely. A nagyszámú érdeklődő, illetve az előadások után elhangzó hozzászólások alapján nyilvánvaló, hogy a közösség nyitott a további együttműködésre, ami valószínűleg lehetővé teszi, hogy az elkezdett munka a jövőben is folytatható legyen – vélik a kutatók.