Természetvédő művésztábor a gyimesi Hidegségben
Másfél tucatnyi képzőművészetis diák táborozott közel egy hétig a gyimesi Hidegség jávárdipataki részén. A „Fiatal művészek a természet védelmében” című tábor célja a gyermekek munkáinak közvetítésével felhívni a figyelmet a fenntartható gazdálkodás, a természetvédelem fontosságára. A teljes projekt, melynek csak része a táborozás, a PolgárTárs Alapítvány és a MOL támogatásával valósult meg.
Első alkalommal indult a szombaton záruló tábor, melynek története röviden: Demeter László biológus és felesége egy dokumentumfilmet forgattak az alkotótábort befogadó Tankó család birtokán, mely egyébként Natúra 2000-es természetvédelmi terület. A forgatás két évig tartott, az ismeretség barátsággá alakult, mígnem idén megszületett a jelenlegi alkotótábor ötlete. A vidéken még nem annyira motorizált a mezőgazdaság, mint máshol, így a helyszín gyakorlatilag adta magát, meséli Demeter, miközben az istállóban és a fészerben rajzoló, festő gyerekek munkáit nézegetem. Ilyen rajzokkal illusztrált kiadványokkal nagyszerűen lehet promoválni a természetvédelmet, a fenntartható gazdálkodást, magyarázza.
A diákok közül van, aki az állatokat „vette célba”, pasztellel, ecsettel. Mások szerszámokat rögzítenek, egy diák például egy kovácsműhelyben készült lánc aprólékos kidolgozásával van elfoglalva. Kisgyörgy Tamás, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum tanára szerint mindennap nagyon hamar munkába állnak a gyererekek, nem kell különösebb noszogatás.
Mivel itt mobil térerő is csak helyenként van, a diákok alkotással kötik le magukat. Ebbe az eső is “besegít”, beszorítva az alkotómunkát az istállóba és a fészerbe. A fölösleges információs zaj is megszűnik idekint, egészen jól el lehet merülni az alkotásban. A tanár szerint egy nap alatt “kiheverték” a táborlakók a multimédiás kütyük hiányát, tehát nem olyan vészes a helyzet, ahogy sokan gondolnánk a gadget-függő gyerekekről. A jelenség általános: más hasonló táborok alkalmával is nagyon hamar átállnak a gyerekek, bármennyire is technikacentrikusak. A végén meg már haza sem akarnak menni.
„Különben is, közülük sokan nem először vesznek részt hasonló táborban, így könnyű az átállás. Nem olyanok, mint mi voltunk – mondja Kisgyörgy Tamás. – Nekik meg kell mondani, mit dolgozzanak és akkor meg is teszik, nekünk meg annak idején megmondták, mit kell csinálni és ez ellen lázadoztunk.”
Halkan, hogy ne zavarja a munkát, még hozzáteszi, hogy elüldögélne itt még egy ideig, semmi kedve visszamenni Csíkszeredába. Csend van itt kinn, amit néha a körfűrész hangja tör meg. Azonban az este közeledtével a gépet leállítják, csendes poharazgatásnak, ami a műhely mellett folyik, nem igazán van hangja. Az istállóban egy barna herélt prüszköl, fújtat, szelíden bőg egy kisebb kamion méretű bika, és akkora szemekkel bámul rám, mint egy-egy gyermekököl.
Itt még gasztronómiai „megrázkódtatás” is érheti a diákokat. Mikor Demeter László riportozni hívott Hidegségre, báránytokányt is emlegetett, tovább ösztönözve engem, hogy kilátogassak a helyszínre. Saját gyártmány, mondta telefonon, majd hozzátette: nem a tokány, hanem a berbécs. Majd egy kis szünet után, nevetve még megtoldotta azzal, hogy a berbécsnek van anyja, apja, ő csak etette. Nos ezt a tokányt a gyerekek, amint meghallották, hogy milyen állatból készült, legtöbben otthagyták, annak ellenére, hogy a háziasszony, Tankó Erzsébet nagyon kitett magáért: ilyen berbécstokányt nem emlékszem, hogy ettem-e valaha.
A művészeket, illetve akotásaikat természetvédelmi célokra felhasználni mindig jó ötlet, magyarázza Demeter László. „Kellenek az illusztrációk a természetvédelmet népszerűsítő munkákhoz. Itt kétirányú a dolog: a művészek besegítenek a természetnek, a hagyományos gazdálkodás népszerűsítésébe, ugyanakkor a természet és ez a fajta gazdálkozás igen jó téma a művészeknek. Azt szeretném, hogy a művészek egy kicsit formálódjanak, mert első együttműködésünkkor azt figyeltem meg, hogy a szekér nem éppen olyan lett, mint ami használatos, hanem inkább valami művészi elképzeléshez hasonlított. Én meg azt szeretném, hogy legalább néhány részlet azért felismerhető legyen.”