A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói és tanárai több hónapja egyetemfoglalással tiltakoznak amiatt, hogy az intézmény úgy vált alapítványi fenntartásúvá, és úgy neveztek ki kuratóriumot a fenntartó alapítvány élére, hogy arról az egyetem korábbi vezetőségével érdemben nem egyeztettek. A #freeSZFE mozgalomhoz több olyan diák is csatlakozott, aki az őszi félévben Erasmus-ösztöndíjjal tanul a budapesti intézményben. Egyikükkel, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mesterképzős diákjával, Kelemen Rolanddal beszélgettünk, aki úgy látja, a vitakultúra, a fórum rendszere az, amit az elmúlt hónapokból magával vihet, és akár szakmai téren is alkalmazni tud.

Drámaírás mesterszakon tanulsz a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, onnan jelentkeztél Erasmus-ösztöndíjjal Budapestre. Miért választottad a Színház- és Filmművészeti Egyetemet?

Tulajdonképpen választhattam volna bármelyik más egyetemet, amelyikkel kapcsolatban van a mi egyetemünk, viszont azt szerettem volna, hogy megismerjem a jövőbeli kollégáimat. Megismerhettem volna őket különböző fesztiválokon is, de itt sokkal több embert láthatok dolgozni, gondolkodni. Illetve Budapesten a magyar kultúra aktívabb, nem azt mondom, hogy itt történik minden, viszont az tényszerű, hogy több színház van itt, és több alkotó ide csoportosul, és ezt is szerettem volna megtapasztalni.

Ahhoz képest, amire számítottál, mi várt téged augusztus végén a Színház- és Filmművészeti Egyetemen?

Tulajdonképpen tanulás szintjén már sokkal többet kaptam, mint amit a pályázáskor elgondoltam. Nem érzem azt, hogy kevesebbet kaptam volna az egyetemfoglalás miatt, sőt szerintem sokkal nagyobb csomaggal térek majd vissza a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, mint amire számítottam.

Két fogalom hangzott el az egyetemfoglalással kapcsolatban, amelyek talán nem ismertek széles körben, az egyik a tanköztársaság, a másik a bázisdemokrácia. Mit tudtál meg ezekről?

Működésükben ismertem meg ezek a rendszereket. Tulajdonképpen a tanköztársaság egy eszme, nem egy rendszer: a tanórák és az egyetemfoglalás között nincs hierarchia, mivel az egyetemfoglalás is tulajdonképpen egyfajta tanulási folyamattá alakul. Például tartottuk ezeket a fórumokat, amelyeknek színházi és filmes értelemben is lehet hozadéka, én megtanultam azt, hogy hogyan hallgassam meg a másik mondanivalóját anélkül, hogy belevágjak. Innen átcsatolnék oda, hogy mit is jelent a bázisdemokrácia: azt, hogy nincs képviselet, nincs egy hierarchiára felfűzött rendszer, egyszerűen mindenki egyet jelent, mindenkinek ugyanolyan értékű a szavazata, illetve ugyanúgy hozzászólhat bármihez, és ugyanúgy felvethet dolgokat, ötletekkel jöhet, és mindent, ami az egyetemfoglalás körül történik, kizárólag a fórum dönti el, bázisdemokratikus szavazás alapján. A fórum rendszerét vettük át tulajdonképpen, a kézjeleket – az egyetértés a kézrázás, az egyet nem értés a lefele tartott kéz.Ezeken a fórumokon csak a diákok vettek részt vagy a tanárok is?

Voltak olyan fórumok, amelyek csak a diákság dolgait vitatták meg, a tanároknak is voltak külön fórumaik .Volt olyan, hogy elkezdtük külön, ugyanabban az időben, és utána összevontuk, egyesült a két fórum. Viszont körülbelül 20 nap után elkezdtek összemosódni a dolgok, és azóta egyetemi polgári fórumok vannak, tanárokkal, dolgozókkal, hallgatókkal.

Minden egyetemi polgár részt vett a fórumokon?

Van, akinek az ideje nem engedte, mert dolgozott, vagy nem ért oda az elejére, mert azelőtt órája volt. Nem kötelező a részvétel. Más helyeken sem feltétlenül kötelező a részvétel az állampolgárnak, így nálunk sem. Viszont biztosítva volt az, hogy aki nem tud személyesen ott lenni – figyelembe véve a koronavírust is – az Zoom-ról, online csatlakozzon be. Tehát hibrid fórumok voltak, de nem éreztem, hogy ez akadályozná vagy segítené a lebonyolításukat, egyszerűen jól működött.

Sok időt vehet fel az egyetemfoglalás, a fórumok az oktatás mellett. Számodra egyértelmű volt, hogy részt veszel ebben az akcióban, amellett, hogy órákra is jársz?

Az első két hétben ambivalens érzésem volt ezzel kapcsolatban, főleg azért, mert nem tudtam magam sehová besorolni: szolidarító ember vagyok egy másik egyetemről, vagy egyetemi polgár, hiszen közben megkaptam a diákigazolványomat. Magamban el kellett rendeznem, hogy miért tartom fontosnak azt, amit ők csinálnak. Két hét után már azt éreztem, hogy nem tudok itthon ülni, és közben a sajtóból értesülni dolgokról, egyszerűen ott kell lennem, és mindenben, amiben csak tudok, részt kell vennem, ezzel is fenntartva és segítve az ügyet.  

Milyen feladat jutott rád?

Nem osztjuk le konkrétan a feladatokat, tulajdonképpen bárki bármit csinálhat. Van kommunikációs csapat, ahová mindenki csatlakozhat, van moderátorcsapat, oda is szívesen látnak bárkit. Ez egy rotálódó szerveződés. Próbáltam kapcsolatot teremteni az egyetemfoglalás között és a többi erasmusos diák között, ők szívesen és nagy támogatással vettek részt, de a nyelvi akadályok kicsit kívül helyezték őket. Megpróbáltam ezt a kisebb falat lebontani. Illetve különböző praktikus, mindennapi dolgokban is próbáltam előretolni az egyetemfoglalást, takarítottam, kivittem a szemetet, felmostam, sepregettem.   

Többször felmerült, hogy azért hatásos a #freeSZFE mozgalom, mert olyan fiatalok szervezik, akik értenek a dramaturgiához, van érzékük ahhoz, hogy hogyan kell felépíteni és átadni egy üzenetet. Milyen volt ez a színfalak mögül, hogy épültek fel az egyetemfoglalás különböző nyilvános mozzanatai?

Nem volt konkrét rendszere ennek, attól függött, hogy mi az a téma, kijelentés, narratíva, amire most reagálni fogunk, ez szervezte a dolgokat. Kicsit ad hoc módon készültünk, jött egy kijelentés, akkor valakinek jött egy ötlete, hogy hogyan kellene erre reagálnunk, jött még egy, majd még egy, a fórumon szavaztunk róla, és akkor az az ember, akinek az ötletét támogattuk, koordinálta a megvalósítást több társával.

Min múlt az szerinted, hogy a diákságot sikerült mederben tartani, és nem tört ki teljes zűrzavar az egyetemen?

Szerintem egyszerűen az történt, hogy mindenki egy közös ügy mögé állt be, és senki nem érezte azt, hogy az ő ötlete vagy kijelentése kevesebb vagy több mint a másiké. Itt szerintem a közösség, az egyetemfoglalás morális kerete, határa volt az, ami mindenkit egy mederben tartott. Nem úgy kell egyébként elképzelni, hogy mindenki egyféleképpen gondolkodik, és mindenki ugyanazt a dolgot képviseli, ezért voltak éjjelekbe nyúló fórumok, mert merőben ellentétes gondolatok merültek fel, és meg kellett találni a kettő közötti jó megoldást. Nem tudom, hogy sikerült, valószínűleg azért, mert volt egy közös célkitűzés.Volt néhány olyan pillanat, mint például amikor a hallgatók megakadályozták, hogy az általuk illegitimnek tartott kancellár, Szarka Gábor belépjen az egyetemre, vagy az október 23-i felvonulás, ami kívülről, a sajtóbeszámolók alapján emlékezetesnek tűnnek. Neked, résztvevőként mi volt a legemlékezetesebb, mi volt az a mozzanat, ami meg fog maradni hosszú ideig benned?

Az élőláncos charta-hordozás. Azelőtt való este, amikor erről fórumoztunk, felmerült, hogy hat kilométer a táv az egyetem és a parlament épülete között, biztos lesz elég ember, össze fog érni az élőlánc? Én a parlamentnél voltam rendező, koordináltam az embereket, és a láncon végigfutott az a mondat, hogy „a lánc összeért”. Csodálatos volt látni azokat az embereket, akik nem feltétlenül szakmabeliek, és mégis ott vannak, órákig állnak, azért, hogy az ügyünket ilyen szinten segítsék. A másik, ami számomra színházi élmény volt, az a momentum volt, amikor Szarka Gábor az egyetemhez érkezett. Akkor volt bennem egy olyan érzés, hogy eddig még sosem történt olyasmi, hogy valakit akadályoznék valamiben, ilyesfajta ellenállásban még nem vettem részt, és azt éreztem, hogy abban a pillanatban foglaltuk el valójában az egyetemet.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke voltál, tehát nem áll tőled távol a szerepvállalás a diák-közéletben. Segítenek-e majd a budapesti élmények a hasonló feladatokban?

Egyértelműen igen. Ha nem is feltétlenül ezek a performatív történések – ezek mondjuk inspirációs anyagok lehetnek egy-egy alkotáshoz –, inkább az egész közösség rendszere, a bázisdemokrácia, meg a fórumok működése, az, amit tovább tudok vinni. Nemrég volt egy beszélgetésünk a vásárhelyi diákokkal, ahol különböző dolgokat vitattunk meg, és ott felvetettem, hogy mit szólnának ahhoz, ha úgy beszélgetnénk, hogy betartjuk ezeket a szabályokat. Kiderült, hogy nagyon sokan találkoztak már ezekkel a formákkal, például, azzal, hogy hogyan szólalunk fel úgy, hogy ne vágjunk a másik szavába, és ez nagyon produktív tud lenni. Úgyhogy ezt mindenképp szeretném vinni magammal, és mindenhol kipróbálni, akár egy színházi próbafolyamatban is.

Úgy gondolod, hogy az alkotás folyamatában is alkalmazható a demokrácia?

Igen, ebből is írtam az alapképzéses szakdolgozatomat. Nem a hierarchikus színházi struktúra az, ami vonz, hanem inkább az ún. heterarchikus, a devised módszerű színház.

Ilyen esetben mi a drámaíró vagy a dramaturg szerepe?

Budapesten most a másodéves dramaturgosztályba csatlakoztam, a Kárpáti Péter és a Fekete Ádám osztályába, azon kívül, hogy erasmusos órákra is járok, és éppen arról beszélgettünk a félév elején, hogy mi a felelőssége a próbafolyamat bizonyos részein a dramaturgnak. Azt fogalmaztam meg magamnak, hogy a dramaturg emlékezteti a rendezőt az evidenciákra, azért felelős, hogy bizonyos dolgok ne maradjanak ki a próbafolyamatból. A dramaturg felelőssége például az is, hogy egy rendelkező próba után legyen egy visszacsatoló beszélgetés, hogy másnapra az elhangzottak 60 százaléka ne tűnjön el. Hasonló helyzetben tudnám mondjuk kamatoztatni, amit összegyűjtöttem.Szerinted most hogy folytatódik az egyetemfoglalás, nem fullad ki amiatt, hogy fizikailag már nem találkoznak a diákok?

Nem érzem ezt egyelőre, nekem is nagy kérdés ez, de azt mondtuk, hogy az egyetemfoglalás nem szűnik meg, a Vas utcából, a Szentkirályi utcából és a Rákóczi útról kipakoltunk, viszont azt egyetemfoglalást továbbvisszük magunkkal, ha kell, akkor a saját otthonainkba. Szerintem nagyon lelkes a közösség, újabb löketet kapott az ügy, mert most teljesen más közegben kell továbbvinni, és ez újabb teret, kreatív szabadságot nyit meg. Sok ötlet van már. Most kizárólag Zoomon lehet folytatni a fórumokat, de nem éreztem, hogy az aktivitás, az energia csökkent volna.