A Digitéka - Erdélyi Digitális Tudománytár és a Maszol közös sorozatában erdélyi sajtótermékeket szemlézünk a 19. és 20. századból. A cikkek korabeli írásmódján nem változtatunk. A Benedek Elek és Kós Károly szerkesztette Vasárnapi Újság című irodalmi lapban az életmódnak is teret szenteltek, a Kozmetika rovat 1925 márciusában megjelent cikke a helyes tisztálkodásról értekezik, felvázolva a kolozsvári társadalom korabeli higiéniai állapotát, de néhány talán ma is érvényes tanácsot is.

K  O  Z  M  E  T  I  K  A
Rovatvezető: Dr. Berényi Dezső

Mosdás, fürdés

Ennél az ősi és mindennapiságától fogva egyszerű műveletnél is sok hibát követünk el. Azt hiszem, helyesen állapítom meg, ha azt mondom, hogy hölgyeink igen sokat mosdanak és igen keveset fürdenek. E megállapítás kétségtelen, leginkább kozmetikai szemszögből fest igy, de ez részben a körülményekhez alkalmazkodó kényszerűség, részben, és pedig nagyobb részben azonban az ismerethiány eredménye.

Szomorú, de igaz, hogy ma Kolozsváron a tisztaság olyan luxus, amit csak jó keresetüek engedhetnek meg maguknak. Sok ember együtt szűk lakásban: a tisztálkodásnak akadálya, a gusztustalan „közös fürdőszobahasználat“ csak féltisztaságot jelenthet (az uriasságra igényt tartó angol nő még a férjével sem használ közös fürdőkádat), a gőzfürdők drágák, - na, és mindenek tetejében: nincs viz Kolozváron.  amiben  fürödjünk.

Akinek van fürdőszobája és épen ezen takarékoskodni nem kénytelen, az nem gondolja meg végig, hogy a fürdő milyen fontos kozmetikai tényező. Ideális állapot a mindennapos fürdő volna; a napi munka és sport elvégzése után a langyos, vagy forró fürdő egyrészt a test pórusaiba lerakódott tisztátalanságot, port, savanyu verejtéket, fölösleges bőrfaggyut mossa le, másrészt közvetett hatásában még értékesebb kozmetikai szolgálatot tesz. Ugyanis a fáradt idegeket lecsillapítja, a forró viz és frottirozás a bőr nedvkeringését élénkíti - ezek természetesen kihatnak az arcra is. Épen ezért a fürdőgyógyászatban használatos egyéb eljárások és gyógyszeres fürdők a kozmetikában is használatosak, közvetett hatásukért. Szénsavas, oxigénes fürdők, hideg, langyos lemosások, tusleöntések, dörzsölések stb. üdítenek, zsongitanak, a vérkeringést élénkítik, veseműködést emelik, vérnyomást csökkentik stb. A rövid ideig tartó forró fürdők (38-42 °C.) igen ajánlatosak nagy izommunkát végző, vagy sportembereknek. A japánoknál még a legszegényebbnél is  a mindennapos 5-8 percig tartó forró fürdő (olcsó közfürdőkben) ősi praktikus megszokásszámba megy, mely munkaerejüket, rugalmasságukat hihetetlenül felfokozza.

A fürdéseket este végezzük, ami már azért is célszerű, mert sok ágyneműt spórolunk meg, de meg mindenképen higiénikus, mert a napi munka porát, szemetét nem visszük magunkkal az ágyba. A fürdés annál rövidebb ideig tartson, minél melegebb; általában - speciális esetektől eltekintve - 15 percnél tovább ne tartson, mert külömben a bőrfelhám nagyon felázik, a bőr zsirtalma kioldódik, fürdés után a bőr nagyon száraz lesz, viszket, megreped, ekcémára hajlamos lesz. Esetektől eltekintve a testbőr a szappant és frottirozást jól tűri. 

Akár kényszerűségből, akár takarékosságból, a hölgyek a mindennapos fürdést gyakori mosdással vélik pótolhatónak. Nem mondom, a testhajlatoknak mosása némileg pótolja a fürdést, de ha a mosdás csak a kezekre, arcra, nyakra szorítkozik, akkor külön kell elbírálni.

Mindenki saját magán megállapíthatja, hogy a ruhafedte testbőr sokkal világosabb szinü  és finomabb, mint az arcbőr, mely az időjárás viszontagságainak van kitéve. Szél, eső, hó, napsütés durvítják az arcbőr felső rétegét ugyannyira, hogy a testi fejlődést már elért felnőtteknél, akinél tehát a sejtek gyors cserélődése már megszűnt, évente egyszer-kétszer tanácsos a bőrnek leromlott felső hámrétegét hámlasztás utján eltávolítani. Most már könnyen elképzelhető, hogy a sok inzultusnak amugyis kitett arcbőr mennyit romlik a forszírozott és rosszul végzett mosdással. Tudni kell, hogy a bőrnek bizonyos mennyiségű zsírtartalomra van szüksége, hogy szép legyen, tudni kell, hogy a viz, a dörzsölés, de leginkább a szappan éppen e zsírtartalmától fosztja meg a bőrt.

Épen ezért normális zsírtartalmú bőrnél 24 óránként egyszer, este végzett, langyos, lanolinszappanos mosdás elegendő, hogy a napi munka porát, pudert, festéket a bőrről, pórusokból kimossa és a bőrt felfrissítse, reggel pedig elegendő, kis toilette ecetes-alkoholos vattával a szemből kitörülni az álmosságot. Zsíros arcbőr kényes, a mosdóviz forró legyen, enyhe (vagy esetenként erélyes) frottirozás, bővebb szappanozás hasznos, mosdás után száritó krém. Kényes, száraz bőrűek sokat szenvednek a mosdás miatt; az ilyen bőr mosdás után feszül, viszket, ég és a púder lepereg róla. E tünetek fokozódnak, ha a páciens dörzsöléssel igyekszik „edzeni“ a bőrét, vagy ha sok szappant és forró vizet használ. Az ilyen bőrűek jól teszik, ha szappant egyáltalában nem használnak, sőt mosdás helyett korpa-főzettel (3 teli evőkanál 1 liter vizre, ruhán áttörve) s hetenként 1-2-szer citromlével tisztítják arcbőrüket. Természetesen a bőr hiányzó zsírosságát jó krémekkel kell pótolni, akármilyen természetű tisztálkodás után a bőrbe sok cold, vagy lanolinos krémet kell enyhe dörzsöléssel bedolgozni. Minden arcbőr külön egyéniség s a neki megfelelő vizhőmérsékletet, krémet, szappant, pudert kell kiválasztani. Így érthető, hogy egész szabatos szabályokat az arc mosdására felállítani nem lehet - csak az alábbi kettőt: arcápolásra hideg és kemény vizet ne használjunk - és toilette szappan csak egy van, a tulzsirositott (lanolin, olajszapppan). Ha a viz kemény, fel kell először főzni s mosdáskor kevés, boraxot (1 kávéskanál 1 mosdótálra) kell beletenni. A közönséges szappan a bőrt izgatja. Ha csak a kozmetikus másképen nem rendeli, a szappannal való mosdás gyors legyen, a habot ne hagyjuk a bőrön száradni.

A kéz mosása mindig meleg vízben, szappannal történjék, mert a kéznél megkövetelendő tisztaság csak igy biztositható, de hogy viszont a kézbőrnek a sok mosás meg ne ártson, tanácsos, hogy a minden esti mosdás, vagy fürdés után éjszakára, a még nyirkos bőrt vastagon kenjük be cold-krémmel; nappali kézmosakodásnál a szintén nyirkos bőrt a glicerines, alkoholos kézfinomitó tartja puhán, fehéren.

(Címlapkép forrása: Bauer Sándor, 1955/Fortepan)