Melka Vince 19. századi „beteg” festményeit élesztette újjá egy kolozsvári restaurátor

Megnyílt szerda este a Kolozsvári Művészeti Múzeum Melka Vince kiállítása. A 19-20. századi erdélyi festészettörténet jelentős alkotójának munkái közül többet az pusztulástól mentett meg a múzeum restaurátora, Rauca-Bencze Fruzsina.

Restaurátorként a súlyos károsodásokat és a sürgős eseteket részesíti előnyben, ezért is vállalta hogy „visszasegíti” a kiállítótermekbe a bomlásnak indult, félretett Melka Vince alkotásokat – tudtuk meg Rauca-Bencze Fruzsina restaurátortól. A január 26-ig látogatható kiállításon olyan festményeket tekinthettünk meg, amelyek közül többre összehajtogatva, összegyűrve, szakadtan, rovar- és szivarfüst-lerakódásokkal találtak rá a múzeumi lerakatban, így nagy kihívást jelentett a szerkezeti „újjáélesztés”.

A Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményében a Melka-életmű egy rendkívül jelentős része található. Kilenc olajfestmény: öt portré, egy vadászjelenet, két életkép és egy tájkép, emellett egy akvarell és három vázlatfüzet is. Az olajfestmények az életmű különböző szakaszaiban készültek, a legkorábbi munka, a Díszegyenruhás férfi 1862-ben, a legkésőbbi, a Nagyajtai Kovács István arcképe pedig a festő halála előtt egy évvel, 1910-ben.

A múzeum gyűjteményében lévő öt portré a Melka által készített arcképek egynegyedét teszi ki, s néhány alkotás, például a Báró Wesselényi Miklós arcképe és az 1905-ben készült Báró Wesselényi Béla arcképe az akadémikus portréfestészet kiemelkedő példájának tekinthető – tudtuk meg. A nagyméretű Tájkép vadásszal (1881) című kompozíció jelentősége abból adódik, hogy ez az egyetlen fennmaradt olajfestmény a festő közkedvelt és számos változatban megfestett vadászjelenetei közül. Az említett öt olajfestményen kívül a múzeum gyűjteményében találhatóak a Vásár, A demsusi templom és a Kanász című festmények, illetve Bethlen János gróf arcképe. E művek többsége a gyűjteménybe való bekerülésük óta nem volt kiállítva, többek között a nagyon sérült állaguk miatt – világít rá a kiállítás leírása.

Rauca-Bencze Fruzsina megkeresésünkre elmondta, a festmények nagy részére közepes állapotban bukkantak rá, de akadtak köztük olyanok is, amelyek katasztrofális állapotban voltak. Többek között a természetes lebomlási folyamat és az öregedés idézte elő a degradációt, de olyan is előfordult, hogy vandalizmus vagy a nem megfelelő szállítás, elhelyezés áldozataivá váltak az alkotások. „Nem lehetett egy univerzális receptet alkalmazni, mert mindegyik más és más problémákkal küszködött, úgy tekintettem rájuk, mint a beteg emberekre” – osztotta meg a Maszollal.

Hozzátette, legelső lépésként különböző természettudományos vizsgálatokat végzett el: az UV-, infravörös és mikrokémiai tesztek arra szolgáltak, hogy megismerhesse, milyen anyagokat és technikákat alkalmazott a festő. Ezt a folyamatot a szerkezeti megerősítés követte: „védeni kellett a megmaradt festékréteget, majd a hasadásokat húztam és ragasztottam össze, emellett a vásznak hátoldalát is megerősítettem” – magyarázta Rauca-Bencze Fruzsina.

„Melka Vince: a cseh festő, aki beleszeretett Erdélybe”

A cseh származású, a magyar szakirodalomban Melka Vince néven ismert Vincenc Melka (1834–1911) a prágai Képzőművészeti Akadémián, illetve Bécsben végzett festészeti tanulmányokat, később huzamosabb ideig Drezdában tartózkodott, ahol a Zwingerben kiállított klasszikus festményeket másolta. A művész az 1860-as évek közepén járt először Erdélyben, majd valamikor 1870 után végleg letelepedett Kolozsváron.

Új hazájában „a legképzettebb, kiváló rajzkészségű és komponáló tehetségű” festőként tartották számon, fontosabb megrendelői az erdélyi nemesség tagjai, Rudolf trónörökös és néhány intézmény voltak. Gazdag életműve tájképeket, városképeket (Kolozsvár középkori bástyái és kapui, a Fellegvár, a Sétatér), arcképeket, vadászjeleneteket, népi zsánerképeket és népviselet-ábrázolásokat foglal magába. A festőt leginkább a különböző erdélyi népcsoportok archaikus életmódjának tanulmányozása foglalkoztatta – ismertette Murádin Jenő művészettörténész.

Élete során Melka csupán néhány csoportos kiállításon vett részt, mint például az első kolozsvári művészeti tárlaton (1883. február 11. – március 11.) vagy az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság két kolozsvári kiállításán (1902, 1903). A festő egyetlen egyéni kiállítását az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezte meg 1914-ben (tehát az alkotó halála után három évvel), a retrospektív tárlaton több mint 160 alkotás szerepelt. Melka változatos életművét sajnos csak részlegesen ismerjük, ugyanis több alkotása (elsősorban olajfestmények, amelyek arcképeket, vadászjeleneteket és népéletképeket ábrázoltak) elkallódott vagy elpusztult. A kiállítás leírása szerint jelenleg is fellelhető művei magyarországi, csehországi és romániai köz- illetve magángyűjteményekben találhatóak, többnyire rajzok vagy akvarellek.

Kapcsolódók

Kimaradt?