Nagyváradon pénteken láthatta a közönség a szerző jelenlétében Matei Vişniec Napnyugat Expressz (Occident Expressz) című művének magyar nyelvű ősbemutatóját. Előtte a szerzővel és Zakariás Zalánnal rendezővel, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetőjével Nagy Orsolya a Szigligeti Színház munkatársa beszélgetett a páholyelőcsarnokban.

Nagy Orsolya első kérdése nyomán kiderült: különleges munkakapcsolat van Zakariás Zalán és Matei Vişniec között, a szerző teljesen szabad kezet adott a rendezőnek műve színpadra állításához. Matei Vişniec elmondta, hogy Zakariás Zalán rendezte Migránsoook, avagy túlsúlyban a bárkánk című darabját is, neki pedig tetszett az előadás, és az az energia, amivel a rendező, aki tanult Budapesten és Bukarestben is, dolgozott.

 Azt szereti, ha nem csak a szokásos intellektuális vita alakul ki darabjai kapcsán, ha a nézők úgy mennek haza előadás után, hogy van mit továbbgondolniuk. Zakariás Zalán felidézte: mikor megrendezte Matei Vişniec És a Csellóval mi legyen? (Şi cu violoncelul ce facem?) című darabját, gratuláló emailt kapott a szerzőtől, de nem válaszolt rá, mivel azt hitte, valaki poénból hozta létre a yahoo.fr végű emailcímet, melyről a levél érkezett.

A Migránsook... rendezésekor kerültek kapcsolatba, mondta Zakariás Zalán, aki hozzátette nagyra értékelte a kapott rendezői szabadságot, mert szeret játszani az írott szöveggel, a szerzőtől pedig intellektuális és spirituális inspirációt is kapott a darab rendezésekor.

Az újságíró és az író

Újságíróként sok problémával találkozik, egyfajta művészetterápiát jelent-e számára az írás? – szólt a következő kérdés, ami kapcsán több érdekes téma is szóba került. Matei Vişniec elmondta, 1990 óta a Radio France Internationale rádiós újságírója, külsősként kezdte a szakmát. Azóta, tehát 28 éve folyamatosan szembesül problémákkal, dilemmákkal, az emberi hülyeséggel, és azzal, hogy az emberek folyamatosan megismétlik a múltban elkövetett hibákat, ahelyett, hogy tanulnának azokból.

Nagyon sok téma inspirálja, amivel újságíróként találkozik de nem írhat meg mindent, mert túl sok van. A probléma és a dilemma között számra az a fő különbség, hogy a problémának van megoldása, a dilemmának nincs, mondta, és hozzátette, a görög színházak előadásiban is elbukott a hős az istenek előtt, ezért azonban senki nem volt hibáztatható, legfennebb a végzet.

Számára a színház egyben irodalom is, az is jó visszajelzést jelent, hogy a drámái olvashatóak is, nemcsak eljátszhatóak, vallotta a szerző, aki hozzátette, az elmúlt közel harminc évben újságíróként annyira telítődött, hogy olykor reménytelennek látja a helyzetet de a benne élő író átveszi az egyes témákat az újságírótól, és másként kezeli azokat, így visszakapja a reményt.

Napnyugat Expressz és európai identitás

A tegnap bemutatott darab annak szerzője elmondta: mindennek ellenére mély meggyőződése, hogy az emberek valójában arra teremtettek, hogy megértsék egymást, és azt is: többek, mint egyszerű fogyasztók, fontosabb feladataik is vannak. Zakariás Zalán hozzátette: szerinte azzal, hogy az ember szeretni tud, mindent túlél. A rendező azt is bevallotta televíziót jó ideje nem néz, a hírekről inkább interneten tájékozódik. A fordítás, átültetés is szóba került, mint később láthattuk, a darabban megszólaltak angolul, franciául, németül akár, de volt pár részlet, melyet románul játszottak.

Zakariás Zalán szerint Matei Vişniec színháza nem nyelvi, sokkal inkább érzelmi, metaforikus színház. Az 1987 óta Franciaországban élős szerző elmondta, hogy több nyelven és országban látta már saját előadásait, és üdvözölte a fordító munkáját is. Maga is tudja, hogy a fordítás nehéz, hiszen el kell dönteni, hogy a szöveghűséghez ragaszkodik az ember, vagy a tartalmat, hangulatot adja vissza. Caragiale például a legnagyobb dramaturgok közé kerülhetne, ha jól fordítható volna, tett hozzá. Ő maga egyébként két nyelven ír, franciául és románul, mindkét nyelvnek más a logikája, a francia megfegyelmezi a maga nyelvi szabályosságaival, míg a román szövegei inkább a szívéből a zsigerekből fakadnak.

A nyelvek kapcsán szóba került az európai identitás is, mely Matei Vişniec szerint a kultúrából fakad. Franciaországban otthon érezte magát, hiszen a francia kultúra évszázadok óta meghatározó a kontinensen, generációjának közös olvasmányélményei fiatalként Jules Verne regényei voltak, míg a mai gyermeknek ilyen a Harry Potter sorozat. Európának egyfajta kulturális ellenállást kell tanúsítani a főleg angolszász területről beszűrődő szórakoztatóipari termékek iránt, vélte.

Hatalmas tétje van az európai parlament választásnak, hiszen éppen Franciaország példája mutatta, hogy az emberek elfordultak az úgymond hagyományos politikai pártoktól, ugyanakkor nem szabad hagyni, hogy totalitárius rendszer visszaépüljenek, még ha azok vonzónak is látszanak, és az amerikai elnökhöz hasonló bohócok átvegyék a hatalmat, vélte.

Azt est végén Mircea Bradu, a nagyváradi színház volt igazgatója, Anca Bradu rendező édesapja felidézte: Váradon majdnem bemutattak 1989 előtt egy Vişniec-darabot (a szerzőt itthon nem játszották), amelyet Valentin Silvestru ajánlott nekik azzal, hogy az íróra figyelni kell, ám emigrálása miatt letiltották. Arról is beszélt, hogy lánya a szerbiai, újvidéki magyar színháznál rendezte meg a III. Richárd betiltva, avagy jelenetek Meyerhold életéből című darabját, amellyel szép sikereket ért el, hiszen a térségben élők megtapasztalták azt a rendszert, amelyből a szerző annak idején emigrált.

Matei Vişniec-kel egyébként szombaton 16 órától a nagyváradi Humanitas könyvesboltban még találkozhatnak az olvasók.

Az előadásról

Elgondolkodtató, valóban zsigeriekre is ható előadás a Szigligeti Társulat Napnyugat Expressze. Matei Vişniecnek a beszélgetés során a rendező által szociodokumenturista, abszurd, tragikomikus stílusát remekül hozták a szereplők, akik a darab elején elmondják, hogy ők románok, magyarok, horvátok, bosnyákok, bolgárok, ukránok, azt nem tudják ugyan, hogyan káromkodik a szomszédjuk, de mert Napnyugatra néznek, hibátlanul tudják mondani, hogy shit, Scheiße vagy merde.

A rólunk és bennünk élő sztereotípiákkal is szembesít a darab, hiszen félig nevetve, félig bosszankodva nézzük a filmforgatások jeleneteit, melyből kiderül, hogy a Balkánra beérkező Orient Expresst mi más is fogadhatná, mint egy cigány esküvő, olyan „kusturicás”, míg Erdély legismertebb figurája még mindig Drakula s az ő vámpírjai... Megbukott a kommunizmus, most a manele van, hangzik egy másik jelenetben, de feltűnik az amerikai katonára vadászó kurva – aki közben telefonon utasítja anyját, mit tegyen beteg gyermekével – vagy a hisztériázó menyasszony, akinek esküvőjén nincs ott az olasz – a szakítást megakadályozandó szerelmes dalt zengő – vőlegény családja.

Kacagtatóan indul, némasága fojtódik a német hivatalnokoknál munkát kérő asszony jelenete is, aki erősködik, hogy le tudja olvasni a halottak utolsó szavait. Munkáját 1993-ban kezdte egy bosnyák tömegsírnál, azóta járt már Ukrajnában és Szíriában is, lakcíme pedig nincs, mert maga is halott. Hölgyeim és uraim, ha tehetik, üljenek fel a Napnyugat Expresszre – érdemes.