1989 előtt méterszámra vették a kiadványait, világirodalmi klasszikusok, ifjúsági irodalom és tanulmánykötetek váltak széles körben hozzáférhetővé általa: 2019 decemberében megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepli a Kriterion Könyvkiadó. Az idei megemlékezések sorát filmvetítéssel és beszélgetéssel kezdték Kolozsváron csütörtök este.

A Kolozsvári Akadémiai Bizottság székházában szervezett eseményen elsősorban a kiadó első húsz évéről, a rendszerváltás előtti aranykorról esett szó. A Ceaușescu-korszakban nem csak a Kriterion foglalkozott magyar könyvek kiadásával, viszont ez az intézmény két dolog miatt volt különleges: felkarolta a Romániában élő nemzeti kisebbségeket, illetve bátor, megfelelő diplomáciai érzékkel rendelkező vezetője volt 1970 és 1990 között Domokos Géza személyében, hangzott el.

A Kriterion gondozásában jelent meg a pályakezdők bemutatkozási fórumát jelentő Forrás-sorozat, legnagyobb megvalósításai közé tartozik a Szótörténeti Tár és a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon megjelentetése, illetve jelentős szerepe volt a magyar irodalom román olvasók felé közvetítésében is. A kolozsvári beszélgetés résztvevői a kiadó szakmai műhely jellegét hangsúlyozták. „Voltak szakmai viták, voltak bírálatok, szakmai kritikák, amelyek most egyáltalán nincsenek” – mondta el Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, aki szerint a Kriterion kiadványaival azt a hiányt is pótolta, hogy negyven évig nem volt magyar néprajz szak a kolozsvári egyetemen. Felidézte többek között azt a nagyon fontos levelezést, amit az akkor még a kiadó bukaresti szerkesztőségében dolgozó Szilágyi N. Sándorral folytatott a kéziratokról.„Úgy érezte az erdélyi magyar tudományosság, hogy lélegzethez jutott. Ez ’55-’56-ra vezethető vissza, mert akkor szintén volt egy ilyen lélegzetvételi lehetőség, és annak az útját vágták be 1957 után” – fogalmazott Dávid Gyula, aki 1970 és 1992 között volt a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője.

„’90 után a kiadó teljesen más helyzetbe került, hogy addig lehetett, azt elsősorban Ceaușescu elvtársnak köszönhetjük: annyira összenyomorította az embereket, a lehetőségeket, hogy egy viszonylag gyengén fizető intézmény nagyon jó munkaerőt tudott még Bukarestben is kapni, mert nem volt más lehetőség” – világított rá H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója.

Az aranykorszakhoz a cenzúra is hozzátartozott, ezt a feladatot 1977-ig a Sajtóigazgatóság látta el, ennek megszűnésével a kiadót terhelte a felelősség a megjelentetett tartalomért. 1983 után ismét volt hivatalos cenzúra, a korábbinál is keményebb, amelyik nem csak leállított bizonyos kiadványokat, hanem elő is írta bizonyos könyvek megjelentetését. Az indexre tett könyvek közül többet megjelentetett a kiadó 1990 után, például Cs. Gyimesi Éva, Szilágyi István, Pusztai János, Mózes Attila könyveit.

A 2019-es megemlékezések első mozzanataként bemutattak egy szerkesztett változatot abból az interjúsorozatból, amelyet dr. Simonffy Katalin szerkesztő-riporter készített 2018 augusztusa és decembere között a könyvkiadó egykori és jelenlegi munkatársaival. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az ötven éves évforduló a reflexióról, a Kriterion Könyvkiadó által létrehozott értékek számba vételéről, ugyanakkor a kudarcokkal, problémákkal való szembenézésről kellene szóljon.