Kolozsvár két világháború közötti utcai forgataga, a polgárság szabadidős tevékenységei és magánélete vált lapozhatóvá egy 170 fényképet tartalmazó albumban, amelyet csütörtök este mutattak be a Vallásszabadság Házában, Kolozsváron.

A Látható Kolozsvár. Orbán Lajos fotói a két világháború közötti városról az első album, amelyet a kolozsvári témákat előszeretettel gondozó Exit Kiadó megjelentet. A kötet a modern város születésének története, de a fotótörténet iránt érdeklődőknek is különleges ínyencfalat, illetve bepillantást nyújt a két világháború közötti erdélyi polgári életmódba is. A fotókból korábban kiállítást is szervezett az Erdélyi Audiovizuális Archívum.Orbán Lajos (1897–1972) a maga korában elismert, később feledésbe merült fotóművész. Nevezhetjük így, a kötet szerkesztője, Blos-Jáni Melinda szerint, hiszen munkáin a kompozícióval és a fényhatásokkal való művészi kísérletezés látszik. Fotós szakboltban dolgozott, német szaklapokból tájékozódott, képeit folyóiratok közölték, és tudását fotós szakkörök keretében adta tovább.

Orbán Lajos elsősorban polgár volt, szépérzékkel, és ez minden fényképén átsüt, mondta el Blos-Jáni Melinda. Tekintetének tárgya a nagyváros, ahol el lehet vegyülni a járókelők között, meg lehet figyelni őket, mert az emberek nem ismerik egymást. Szinte enciklopédikus érdeklődéssel vette leltárba az utcai mesterségek űzőit, lefotózta a járókelőket, a város környéki falvakból besétáló embereket, de inkább csak oldalról, távolról, zakó alól.

A fotós eseményeket is megörökített, csendéletekbe komponálta a polgári tárgyi kultúrát, és szívesen kapta lencsevégre a családja bensőséges pillanatait is. A külváros, a belső terekben folyó munka viszont hiányzik az eddig feldolgozott fényképei közül. Nézőpontja egyedi, szubjektív, nem képeslap-szerű. „Azért is adtam ezt a címet, hogy Látható Kolozsvár, mert van benne egy csomó minden, ami nem látható. Ennek az embernek az érdeklődése, a műveltsége tesz láthatóvá egy kis szeletet ebből a korszakból” – fogalmazott a szerkesztő.Ha a kötet a ’90-es években, a Funar-korszak végén jelent volna meg, akkor talán a nosztalgia lett volna hangsúlyos benne, a néző megpróbálta volna kisajátítani, visszahódítani vele magának a várost, ez a kötet viszont a kortárs vizuális kultúrakutatás módszereit alkalmazva vizsgálja a fotós működését, tekintetét, emelte ki a kiadványt méltató Székely Sebestyén György. A művészettörténész szerint a városantropológiai és fotótörténeti tanulmányokat is tartalmazó kötet azért is jelentős, mert eddig az erdélyi fotótörténet 1916-ig tartó korszakát kutatták csak (Miklósi-Sikes Csaba Fényképészek és műtermek Erdélyben, 1839-1916: tanulmány és okmánytár).

A Látható Kolozsvárban három szerző írása olvasható: a fotós lényegre törő, fordulatos életrajzát fia, Orbán László írta meg, fényképeit Blos-Jáni Melinda helyezte vizuális antropológiai kontextusba, a korabeli műkedvelő fotózás történetét pedig Újvári Dorottya göngyölítette fel.

Először Orbán Lajos 16 mm-es filmszalagra forgatott felvételeivel találkozott, amelyek a fotós látásmód nyomait mutatták, mesélte a könyvbemutatón Blos-Jáni Melinda. Mikor meglátta a fényképeket, ezek kerültek előtérbe. Szerencsés helyzet, hogy a felvételek átvészelték a második világháborút, Orbán Lajoson kívül ugyanis legalább 15-20 más kolozsvári fotós van, akiknek a neve a korabeli kiállításokról szóló feljegyzésekben szerepel, de fotóikról nem tudunk semmit, hívta fel a figyelmet Újvári Dorottya.Bár az ötvenes években már nem fotózott, Orbán Lajos lakása tele volt régi felvételeivel, és az utódokat is „megfertőzte” a szenvedély, őket is megtanította például az előhívó folyadék kikeverésére, idézte fel Huszár László, a fotós unokája. Mint mondta, a család még több doboz feldolgozatlan fotót őriz, az Erdélyi Audiovizuális Archívum Orbán Lajos felvételeinek mintegy egynegyedét digitalizálta eddig. Az archívum munkatársai további hagyatékokra is kíváncsiak, aki tud ilyenről, itt értesítheti őket.

(A fent látható Gyermekeim a karácsonyfa alatt című fotó Időutazó rovatunk Így teltek a karácsonyok Kolozsváron a második világháború környékén című képválogatásában jelent meg.)