Mélybúvárkodás – Papp Attila Zsolt és Fekete Vince köteteit mutatták be Kolozsváron
Személyes Atlantiszában mélybúvárkodik Papp Attila Zsolt, Fekete Vince pedig a Kézdivásárhely – Katrosa – Kászonok – Szent Anna-tó „Bermuda-négyszögében” merül el abban a két új verseskötetben, amelyeket az Erdélyi Magyar Írók Ligája adventi rendezvényén mutattak be csütörtök délután a Bulgakov kávéházban.
Papp Attila Zsolt negyedik verseskötete, a négy ciklusból álló Az atlantiszi villamos a hamarosan negyvenedik születésnapjához érkező költő egyfajta számvetése. Visszatérnek benne az előző kötetében, a Vízimoziban szereplő motívumok, például a víz, ahol „azok a dolgok bújnak meg, amik nem láthatóak az átlagember számára, amihez csak mélybúvárkodással tud hozzáférni” – fogalmazott a szerző.Papp Attila Zsolt klasszikus verselő, romantikus elemekkel állapította meg a beszélgetést vezető Márton Evelin, amit a szerző részben el is ismert, felmutatva a kötetborítót (a szerkesztés az Erdélyi Híradó Kiadó, azaz Gáll Attila, az arculat pedig a budapesti Orpheusz Kiadó munkája), amely Edward Francis Finden Villa Diodati című metszetének felhasználásával készült. Az angol grafikus Byron és Shelley kortársa volt, és a romantikus irodalom fontos emlékhelyét örökítette meg ezen a képén. A romantika azért áll közel hozzá, mert felszámolta azt az elképzelést, hogy az ember pusztán racionális lény, mondta Papp Attila Zsolt.
A kötetborítón szereplő Villa Diodati egyébként az egyik versciklus, illetve az egyik költemény címét és motívumvilágát is adja. Ebben a svájci villában gyűlt össze 1816 nyarán Lord Byron, titkára, John Polidori, Mary és Percy Shelley, és írótársaik, és itt szórakoztatták egymást rémtörténetekkel, amikor a szokatlan hideg miatt a házban rekedtek. Itt született a horrorirodalom két klasszikusa, A vámpír és a Frankenstein. Bár a kötet lezár egy költői korszakot, mégis maradt egy kiskapu a folytatásra, felmerült ugyanis, hogy a Villa Diodati-töredék című ciklus külön kötet kiindulópontja legyen, tudtuk meg a bemutatón.
Fekete Vince első Magvető Kiadónál megjelent kötete, a Szárnyvonal jellemzésekor szintén romantikus képzőművészt, a német Caspar David Friedrichet idézte, aki a táj részleteit ábrázolja ugyan, de képeiben mégis van valami mögöttes, metafizikai sejtelmesség. A táj a Szárnyvonalban is hangsúlyos: „az én viszonyom a szülőfölddel, a tájjal, a természettel érzelmi viszony” – fogalmazott a szerző, aki mint mondta, a Kézdivásárhely – Katrosa – Kászonok – Szent Anna-tó „Bermuda-négyszögben” tud „eltűnni”. Versei azonban nem a megtalált otthonról, hanem a folyamatos otthonkeresésről szólnak.
A kötet a felvezető és lezáró vers mellett ötven költeményt tartalmaz, amelyek között vers formában tördelt talált sorok is vannak, árulta el a szerző. A szerkesztési folyamatról azt is elmondta, hogy ezek a versek eredetileg a következő, 2019 októberében megjelenő Vargaváros című kötetének részét alkották, de „kiváltak”, és néhány újabb, a kötetben fontos helyet elfoglaló új vers kíséretében kerültek nyomdába.
Mint Fekete Vince előző kötetei, a Szárnyvonal is rendkívül precízen felépített könyv, a szerző szerint úgy épül fel a különböző szegmensekből, mint egy CT-felvétel szeletei, ugyanakkor az idő soha véget nem érő ciklikus mozgását érzékelteti. Fontos motívum a kötetben a magashegyi búvárkodás, azaz a különböző akadályok leküzdése néhány pillanatnyi alámerülésért, amely a költő szerint mindannyiunk életére allegória lehet.
Az kötet inspirációs forrásai között a szerző híres irodalmi szerelmespárok, többek között Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet, Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni viszonyát is említette, ezekben, mint mondta, az elleplezés-feltárulkozás, a bűn-lelkiismeret dinamikája, az egymásban való otthonteremtés kísérlete érdekelte.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája adventi könvybemutató-sorozata Sántha Attila Fodor Sándor-monográfiájával és Borsodi L. László legújabb kötetével folytatódik péntek este hat órától a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéház és Kultúrbisztróban.