Az iráni háború kiemeli, sőt esetenként elmélyíti az ellentéteket az USA és európai szövetségesei között. Washingtonból nemcsak az agressziót elítélő Spanyolországot kritizálják, hanem például Nagy-Britanniát is, mert nem sietett eléggé támogatni az Irán elleni csapásokat.

Az Egyesült Államok ahhoz szokott, hogy újkeletű európai szövetségesei, azaz a NATO keleti szárnya lelkesen támogatják katonai vállalkozásait. Ez a megosztottság már a 2003-as iraki invázió idején látványosan felszínre került, amikor Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter élesen különbséget tett az „új” és a „régi” Európa között. Rumsfeld szerint „Németország és Franciaország a régi Európát képviseli, míg a közép- és kelet-európai országok az új Európát”, utalva arra, hogy a keleti tagállamok sokkal készségesebben támogatták az amerikai katonai fellépést, mint a nyugat-európai nagyhatalmak.

A kijelentés akkoriban komoly diplomáciai vihart kavart, mert azt sugallta, hogy a „régi” Európa már nem megbízható partner Washington számára, míg az „új” Európa – köztük Románia – lelkesen igazodnak az amerikai külpolitika céljaihoz.

A vita lényege azóta is vissza-visszatér: mennyire egységes Európa, és mennyire számíthat az Egyesült Államok a kontinens különböző részeire, amikor katonai vagy geopolitikai kérdésekben támogatást keres?

Ellentétben az iraki invázióval, az Irán elleni szombat reggeli támadást egyetlen európai szövetséges sem fogadta lelkesen. Még a Donald Trumppal baráti viszonyt ápoló magyar miniszterelnök is óvatosan, a várható „közvetett hatások” miatti aggodalommal reagált a háború hírére. Mindazonáltal egyedül Spanyolország bírálta nyíltan a katonai fellépést. Pedro Sánchez kormánya határozottan megtiltotta a Rota és Morón bázisok használatát az amerikai hadseregnek Irán elleni támadásokra. José Manuel Albares külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a bázisok spanyol szuverenitás alatt állnak, és csak olyan műveletek engedélyezettek, amelyek megfelelnek a nemzetközi jognak. Madrid döntése következtében 15 amerikai repülőgép – többségében légi utántöltő tankergép – elhagyta a két közös üzemeltetésű támaszpontot, és a FlightRadar24 adatai szerint a németországi Ramstein légibázisra repült, vagy Franciaország felé indult.

Összességében az európai szövetségesek egyfajta „kötéltáncot” járnak: elutasítják a teljes körű háborút és a rezsimváltásra irányuló törekvéseket, de elítélik Irán „aránytalan” megtorló lépéseit.

Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság kormánya szombaton közös nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy nem vett részt a katonai csapásokban, de szoros kapcsolatban állnak az Egyesült Államokkal, Izraellel és a térségbeli partnereikkel. A három ország egyúttal diplomáciai megoldást sürgetett.

A visszafogottság természetesen nem azt jelenti, hogy ezek az országok rövidesen nem „állnak be a sorba”. Emlékezetes, hogy Oroszország ukrajnai inváziója után Németország például néhány ezer sisakot ajánlott fel az ukrán haderőnek, majd Washington erősödő nyomására nemcsak egyre több és fejlettebb felszerelést adott át Kijevnek, de fokozatosan Ukrajna legnagyobb pénzügyi támogatójává vált.

A változás jelei Irán ügyében is látszanak már. Nagy-Britannia vasárnap engedélyezte az Egyesült Államoknak, hogy „kizárólag defenzív és korlátozott” műveletekre igénybe vegyen brit támaszpontokat. (Egy órával a bejelentés után iráni dróntámadás érte a Cipruson található brit Akrotiri légibázist.) Németország és Franciaország ugyancsak változtatott álláspontján, és támogatja „a kollektív védelmet az iráni válaszcsapásokkal” szemben.

Kapcsolódó

Dróntámadás érhetett egy brit légitámaszpontot Cipruson

A térségben állomásozó brit erők védelmét célzó készültséget a legmagasabb szintre emelték.

Közel-Kelet légicsapás Irán háború Ciprus brit

Az Egyesült Államokban a kormányzat és a politikai elit tagjai éles kritikával és némi türelmetlenséggel fogadták az európai szövetségesek óvatos, a diplomáciát sürgető reakcióit.

Pete Hegseth védelmi miniszter hétfői sajtótájékoztatóján „kéztördelőnek” és „gyengének” nevezte azokat a „hagyományos szövetségeseket”, akik a katonai fellépés helyett továbbra is a tárgyalásokat szorgalmazzák. A Trump-adminisztráció szerint az európaiak nem hajlandóak „kivenni a részüket” a globális biztonság fenntartásából.

Lindsey Graham szenátor, az egyik legagresszívabb republikánus „héja” „szánalmasan puhának” minősítette a brit, francia és német vezetőket, és leszögezte: a nyugati demokráciák „elveszítették igazságérzetüket”, ha a konfliktus nem közvetlenül Európa határainál zajlik.

A „kizárólag defenzív és korlátozott” brit engedély olyan „védelmi” műveletekre vonatkozik, amelyek iráni rakétasilók és kilövőállások ellen irányulnak – vagyis meglehetősen széleskörű. Ennek ellenére Trump elnök hétfőn a The Telegraph című brit lapnak adott interjúban „rendkívüli csalódottságának” adott hangot a brit miniszterelnökkel kapcsolatban. Az amerikai elnök sérelmezte, hogy a londoni kormány nem támogatta azonnal az amerikai csapásokat, és kezdetben megtiltotta az indiai-óceáni Diego Garcia támaszpont használatát, ami „példátlan a két ország kapcsolatában”. Trump hangsúlyozta, hogy Starmer – aki karrierjét emberi jogi ügyvédként kezdte – azért habozott, mert „aggódott a támadás jogszerűsége miatt”.

Keir Starmer hétfőn a Westminsterben megerősítette: a brit kormány nem csatlakozott az Irán elleni „offenzív” amerikai–izraeli csapásokhoz, mert a döntéseit a törvényesség vezérli. A brit kormányfő hangsúlyozta, hogy nem hisz a „légi úton végrehajtott rezsimváltásban”, és nem akarja megismételni a 2003-as iraki háború hibáit.

A New York Times szerint az amerikai vezetés tudatosan döntött úgy, hogy nem vonja be az európaiakat a támadás előkészítésébe, mert úgy gondolták, a szövetségesekkel való egyeztetés csak hátráltatta volna a gyors katonai fellépést.