Románia közel másfél évtizedes várakozás után, 2025 januárjában végre a schengeni övezet teljes jogú tagjává vált, ám alighogy megszűntek a rendszeres ellenőrzések a magyar és a bolgár határon, Nyugat-Európában egyre több ország kezdte ismét szigorúan ellenőrizni saját határait. A migrációs válságok, a terrorfenyegetettség és a biztonsági aggodalmak miatt az európai integráció egyik legnagyobb vívmánya került veszélybe, miközben a tagállamok egy része már nem átmeneti kivételként, hanem a mindennapok természetes velejárójaként tekint a határellenőrzésekre.

Az európai határok újbóli lezárásáról szóló aggodalmakat legutóbb a Spanyolországhoz tartozó, észak-afrikai Ceutában kialakult migrációs válság élezte ki, amikor július végén két nap alatt mintegy 80 ezer ember lépte át a Marokkóval közös határt. Bár a spanyol hatóságok igyekeztek gyorsan úrrá lenni a helyzeten, Olaszország a migránsok esetleges továbbvándorlásától tartva visszaállította a Spanyolországból érkező légi és tengeri utasok ellenőrzését, amire Madrid hasonló intézkedésekkel válaszolt. A hónapokon át tartó diplomáciai vita végül október 23-án az ellenőrzések megszüntetésével zárult, az eset azonban ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy az európai szabad mozgás rendszere mennyire kiszolgáltatottá vált az egyes kormányok biztonságpolitikai döntéseinek.

Amikor 1985. június 14-én Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és az akkori Nyugat-Németország képviselői aláírták a schengeni megállapodást, egy olyan Európa alapjait kívánták megteremteni, amelyben az országhatárok többé nem akadályozzák a személyek és az áruk szabad mozgását. Az 1995-ben működésbe lépett rendszer azóta 29 országra terjedt ki, területe meghaladja a négymillió négyzetkilométert, lakossága pedig a 450 millió főt. Naponta mintegy 3,5 millió ember lépi át a belső határokat, közülük kétmillióan munkavállalás céljából, miközben vállalkozások milliói számára jelent versenyelőnyt a gyorsabb áruszállítás és az alacsonyabb szállítási költség.

A belső határellenőrzések ideiglenes visszaállításának lehetőségét ugyan kezdettől fogva tartalmazták a schengeni szabályok, az első két évtizedben azonban a tagállamok valóban csak rendkívüli körülmények között éltek vele. Az Európai Bizottság összesítése szerint 2014 végéig mindössze 35 alkalommal vezettek be ilyen intézkedéseket, többnyire nemzetközi csúcstalálkozók, sportesemények vagy magas rangú állami látogatások idejére. A fordulatot a 2015-ös migrációs válság és a párizsi, majd brüsszeli terrortámadások hozták, amelyek nyomán egyre több kormány döntött a határellenőrzések meghosszabbítása mellett. A koronavírus-járvány idején további korlátozások következtek, a járvány elmúltával pedig az ukrajnai háború, a közel-keleti konfliktusok és az illegális migráció szolgáltattak újabb indokokat a fenntartásukhoz.

A schengeni rendszer fokozatos átalakulását talán Németország és Franciaország példája szemlélteti leginkább, hiszen az Európai Unió két legnagyobb gazdasága immár több mint egy évtizede alkalmaz különböző formában belső határellenőrzéseket. Franciaország a 2015-ös terrortámadások óta rendszeresen meghosszabbítja az intézkedéseket, legutóbb 2027 áprilisának végéig, míg Németország az osztrák határon bevezetett ellenőrzéseket fokozatosan valamennyi szárazföldi határára kiterjesztette. Berlin jelenlegi döntése 2027 márciusának közepéig érvényes, noha a német rendőrszakszervezetek egy része is kétségbe vonja, hogy a hatalmas költségekkel járó intézkedések valóban képesek-e érdemben visszaszorítani az illegális bevándorlást.

A német kormány adatai szerint 2024 szeptembere és 2026 júniusa között a határellenőrzések fenntartása 194,7 millió euró többletkiadást okozott, amelyhez hozzáadódnak a határon várakozó ingázók és a szállítmányozó vállalatok veszteségei is. Olaszországban hasonló vita bontakozott ki a szlovén határon 2023 októberében visszaállított ellenőrzésekről, amelyek révén a kormány közlése szerint három év alatt 12 ezer illegális migránst tartóztattak fel, és 711 embert vettek őrizetbe. A rendőri érdekképviseletek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a határátkelők ellenőrzése önmagában nem akadályozza meg a migránsok mozgását, hiszen a hosszú szárazföldi határszakaszok teljes felügyelete gyakorlatilag lehetetlen.

Az utóbbi években Ausztria, Lengyelország, Dánia, Svédország és Norvégia is fenntartott, illetve meghosszabbított különböző határellenőrzéseket, ami egyre nagyobb fejtörést okoz az Európai Bizottságnak. Brüsszel júniusban ismét a korlátozások fokozatos megszüntetését szorgalmazta, arra hivatkozva, hogy az új uniós migrációs és menekültügyi paktum, valamint a külső határok megerősített védelme megfelelőbb választ kínálhat a biztonsági kihívásokra. A kormányok azonban továbbra is saját belbiztonsági érdekeikre hivatkoznak, és egyelőre nem látszik, mikor térhet vissza Európa a belső ellenőrzésektől valóban mentes határokhoz.

Kapcsolódó

Lezárult az olasz–spanyol határháború, de Meloni tovább támadja Sánchez migrációs politikáját

Meloniék szerint a Sánchez-kormány bevándorlási politikája olyan várakozásokat kelthet, amelyek újabb embereket ösztönöznek szabálytalan belépésre.

bevándorlás Giorgia Meloni Ceuta migránsok

Románia hosszú várakozás után egy bizonytalan Schengenbe érkezett

Románia számára különösen ellentmondásos a schengeni rendszer körül kialakult helyzet, hiszen az ország már 2011-ben teljesítette a csatlakozás technikai feltételeit, a nyugat-európai tagállamok politikai fenntartásai miatt azonban további tizennégy évet kellett várnia a teljes jogú tagságra. A folyamatot elsősorban Hollandia, majd Ausztria ellenállása hátráltatta, miközben Bukarestben egyre erősödött az a meggyőződés, hogy Romániával szemben kettős mércét alkalmaznak. A légi és tengeri határellenőrzéseket végül 2024 márciusában, a szárazföldieket pedig 2025. január 1-jén szüntették meg, amivel az ország hosszú diplomáciai küzdelme sikerrel zárult.

A csatlakozás legkézzelfoghatóbb eredményét a magyar-román határ mentén élők, a rendszeresen külföldre utazók és a fuvarozók tapasztalhatták meg, akik számára korábban a többórás várakozás sem számított rendkívülinek. A határellenőrzések megszűnése jelentősen megkönnyítette az Erdély és Magyarország közötti közlekedést, kedvezőbb feltételeket teremtett a kereskedelem számára, és új lehetőségeket nyitott a határ menti gazdasági együttműködésben. Románia számára ugyanakkor Schengen nem csupán gazdasági előnyöket jelentett, hanem azt is, hogy az országot végre az európai integráció teljes jogú résztvevőjeként ismerik el.

A mostani nyugat-európai fejlemények éppen ezért Bukarestből nézve meglehetősen visszásnak tűnnek, hiszen miközben Romániának másfél évtizeden keresztül kellett bizonyítania, hogy képes megfelelően őrizni az Európai Unió külső határait, a régebbi schengeni tagállamok immár rendszeresen visszaállítják egymás között az ellenőrzéseket. Az Ausztria felé utazó román állampolgárok például továbbra is találkozhatnak rendőri ellenőrzéssel a magyar-osztrák határon, Németországban pedig szintén számolniuk kell a korlátozásokkal. Mindez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy korábban éppen Ausztria hivatkozott az illegális migráció veszélyére, amikor megakadályozta Románia teljes jogú schengeni csatlakozását.

A schengeni övezet megszüntetéséről egyelőre nincs uniós döntés, és a tagállamok többsége hivatalosan továbbra is elkötelezett a szabad mozgás fenntartása mellett, a határellenőrzések egyre gyakoribb és hosszabb meghosszabbítása azonban aligha tekinthető megnyugtató fejleménynek.