Sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a magyarok kezéből – jelentette ki Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerdán Kiskőrösön, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, a Petőfi-szülőház előtt tartott ünnepségen. A kormányfő kiemelte: a magyar szabadság hatalmas menete – bár tett néha vargabetűt és olykor zsákutcába is tévedt az elmúlt kétszáz évben – ma is tart.

„Petőfi Sándor ebben a menetben ma itt van velünk” – fogalmazott. Orbán Viktor azt mondta, látjuk, ahogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek. Látjuk, ahogy szembefordul a világ hatalmasaival, akik újra be akarják olvasztani a magyarokat egy európai szuperállamba. „Látjuk, ahogy odakanyarintja a 12 pont elé, hogy legyen béke” – közölte.

„Minden magyarban van egy kis Petőfi és Petőfiben ott van minden magyar” – mondta a miniszterelnök. Orbán Viktor a 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor életútját úgy jellemezte: „egy 26 éves röppálya a magyar égbolton, amely mély Magyarországból indul, és a csillagösvényen végződik”. Egy villanás, amelyet saját nemzete, lélegzetvisszafojtva követ és csodál – tette hozzá.

A magyarok úgy látják Petőfit: közülünk való, aki fölénk emelkedik – húzta alá. „Petőfi Sándor a mi szerelmetes fiunk. Minden magyar gyermekkora óta tud legalább egy verssort tőle. Ezért nem kell kimondani, szavak nélkül is tudjuk: minden magyarban van egy kis Petőfi és Petőfiben ott van minden magyar” – fogalmazott.

Arra is kitért: amikor Petőfi megszületik, Kölcsey éppen véglegezi a Himnuszt, amellyel programot ad, majd huszonöt évvel ezután, 1848-ban Magyarország már nem is ugyanaz az ország, hanem fejét felemelő, felegyenesedő nemzet, amely önbizalommal tekint szét az európai népek világában.

Szólt azokról a vívmányokról, amelyeket ezalatt elért az ország, a többi közt arról, hogy otthont emelt a tudománynak, vasutat épített vagy gőzhajókat indított a Dunán. Arra a kérdésre azonban, hogy mi ad magasabb rendű értelmet a véges életnek, a hazának, Petőfi adta meg a választ: „talpra, magyar! Rabok legyünk, vagy szabadok? Éljen a szabad és független Magyarország!” – hangsúlyozta.

A magyarok azért mesélik el 175 évre újra és újra március 15. történetét, mert az egy nagy, közös születésnap, amikor felelevenítik a magyar szabadság születését – mondta. „A magyar szabadság elsöprő menete pedig nem a Pilvax kávéháztól, nem is a Nemzeti Múzeum kertjétől indult el, hanem Kiskőrösről” – indokolta a kormányfő az állami ünnepség helyszínét.

A miniszterelnök fejet hajtott a Petrovics család emléke előtt is. A költő apjára emlékezve elmondta: élete csúcsán a szabad kiskunok közösségének teljes jogú tagja lett, Petőfi édesanyja, Hrúz Mária pedig szlovák asszonyként hozta világra a legnagyobb magyar költőt. Kijelentette: a magyarok azért tartják Petőfit a legnagyobb költőnek, mert benne egyben van a magyar sors és a magyar géniusz. Talán azért van így, mert a szabadságnak saját világnyelve van, amelynek magyar nyelvjárását Petőfi Sándor teremtette meg – fogalmazott. Hozzátette: a magyar a szabadság legsikerültebb nyelve, mert Petőfi nyelvét a világ minden részén értik, több mint kétszáz nyelvre fordították le.

Orbán Viktor kitért arra is, hogy Petőfi nem volt katonának való és nehéz ember is volt. Az emberek mégis a szívükbe zárták. A Jóisten is megsegítette – tehetségéből nem lett gőg, önbizalmából hübrisz –, sosem hagyta el a keresztény világ szellemi erőterét és megállás nélkül dolgozott – fogalmazott a miniszterelnök. Mindössze öt évet alkotott, életműve mégis teljes, hiszen „maradék nélkül megfizette a hazának mindazt, amire verseiben kötelezettséget vállalt”. Ha ugyanis beérjük kevesebbel, mint amik lehetnénk, méltatlanná válunk önmagunkhoz – tette hozzá. „Mi ugyanis nem akárkik, hanem magyarok vagyunk, magyarnak születni pedig kötelességet jelent: méltónak lenni a fajtánkhoz” – fogalmazott.

Petőfi egy szabad Magyarország szabad polgára akart lenni – szólt a költő érdemeiről. „Mi, mai elpuhult utódai úgy gondoljuk”, megérdemelte volna, hogy ágyban, párnák közt haljon meg, ő azonban másképp döntött: úgy halt meg, ahogy megénekelte, a világszabadság apostolaként, a magyar szabadságért vívott csatában.   „Minden magyarban van egy kis Petőfi. Éljen a szabadság, éljen a haza! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” – zárta szavait a miniszterelnök.