Január 19-re országos sztrájkot hirdettek Franciaországban. A megmozdulás csupán az első puskalövés abban a háborúban, amelyben a rendkívül erős szakszervezetek megakadályozni készülnek Emmanuel Macron újabb nyugdíjreform-kísérletét. A vállalkozáspárti elnök makacssága szélsőséges esetben előrehozott választásokba torkollhat.

Másodszor is nekifut a nyugdíjreformnak Emmanuel Macron, miután egy hasonló próbálkozása 2019-ben már elbukott. A centrista elnök azonban állítja, hogy a nyugdíjkorhatár emelése nélkül nem biztosítható hosszabb távon a francia költségvetés fenntarthatósága.

Elisabeth Borne miniszterelnök úgy mutatta be a „tisztességesnek” leírt reformtervezetet, mint szükségszerűséget, és hangsúlyozta, hogy tisztában van a változtatások okozta félelmekkel, de „a franciáknak szembe kell nézniük a valósággal”. Ezzel arra utalt, hogy jelenleg Franciaország a bruttó hazai terméke 14 százalékát nyugdíjakra költi – sokkal többet, mint bármely más európai állam, és több mint másfélszeresét az OECD-országok átlagának.

A legfontosabb változtatás, amely egyben a legnagyobb ellenállást kiváltja, a nyugdíjkorhatár felemelése 62 évről 64-re. „Semmi sem indokol egy ilyen brutális reformot” – idézte a Reuters Laurent Bergert, a legnagyobb francia szakszervezet, a CFDT vezetőjét, miután kollégáival megállapodott a január 19-i országos sztrájkról, amely a tiltakozások sorozatának kezdetét jelenti.

A franciák nagyjából kétharmada ellenzi a reformot, és egy friss felmérésben 46 százalék nyilatkozta azt, hogy kész csatlakozni az utcai megmozdulásokhoz, amennyiben a kormány erőlteti a tervezetet. A Bloomberg emlékeztet: ez az arány „mindössze” 37 százalék volt 2019-ben, amikor az 1968-as diáktüntetések óta nem látott tiltakozások – a vasúti és a városi tömegközlekedést több mint egy hónapon át lebénító sztrájkok – meghiúsították Macron első reformkísérletét.

Növekvő kiadások

Az Európai Bizottság tavaly közzétett tanulmánya szerint Franciaországban – ahogy szerte Európában egyébként – a lakosság erőteljesen öregszik, részben a várható élettartam hosszabbodása okán. A 65 évnél idősebb népesség aránya 2030-ra várhatóan eléri a dolgozó népesség 44,9 százalékát, szemben a 2019-es 36,5 százalékkal. A nyugállományban eltöltött idő a férfiaknál 23,5, a nőknél 27 évre nő.

Ennek megfelelően emelkednek a rendszer kiadásai. Bruno Le Maire pénzügyminiszter szerint reformok nélkül 2030-ra a francia nyugdíjbiztosítás deficitje megközelítené az évi 14 milliárd eurót.

A kormány tervei szerint a hivatalosan februárban előterjesztendő törvényjavaslat szeptembertől lépne életbe, és évente három hónappal emelné a nyugdíjkorhatárt, ami 2030-ban érné el a 64 évet. Párhuzamosan megnyúlna a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő, mégpedig a hatályos törvényekben előírtnál nyolc évvel korábban. Eszerint a teljes nyugdíjhoz már 2027-től 43 évet kell ledolgozni.

A tervezet tartalmaz néhány olyan intézkedést is, amelynek célja a 60–64 évesek foglalkoztatási arányának növelése. Jelenleg a francia cégek lehetőség szerint jóval a nyugdíjba vonulás előtt igyekeznek megszabadulni az idősödő munkavállalóktól. A reform részeként a kormányzat kötelezné a vállalatokat, hogy rendszeresen közzétegyék az idős foglalkoztatottakra vonatkozó statisztikákat, így – a nyilvánosság erejével – próbálva javítani azon a káros gyakorlaton, amelynek „köszönhetően” az 55–64 éves korosztály több mint 40 százaléka munkanélküliként éri el a nyugdíjkorhatárt.

Erődemonstráció minden oldalról

A nyugdíjrendszer átalakítása a 2017-ben megválasztott elnök programjának központi pillére volt. A tavalyi választásokon Macronnak sikerült újabb mandátumot szereznie, viszont elveszítette a parlamenti többségét, így a reformja jó esetben a jobboldali képviselők szavazataival mehet át a nemzetgyűlésen.

A jobbközép Köztársaságiak (LR) első reakciója pozitív volt. A párt képviselőházi frakcióvezetője emlékeztetett, hogy a kormány az ő javaslatukra csökkentette hatvanötről hatvannégy évre a tervezett nyugdíjkorhatárt. Ennek ellenére az LR nem teljesen egységes a kérdésben, úgyhogy a tervezet megszavazása erősen kérdéses.

Ami biztosra vehető: az elutasítás a baloldal – a Szocialisták és az Engedetlen Franciaország –, valamint a szélsőjobb részéről. A szocialisták kegyetlennek minősítették a tervezetet, a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés volt elnöke, Marine Le Pen pedig fogadkozott, hogy „megakadályozzuk ezt az igazságtalan reformot”.

Emmanuel Macron az alkotmány értelmében nem indulhat harmadik elnöki mandátumért, így politikailag elvben nincs vesztenivalója. Ugyanez nem mondható el a pártjáról, viszont a Washington Post elemzése szerint az elnök éppen a széles tömegek számára népszerűtlen nyugdíjreform áterőszakolásával demonstrálhatja, hogy megérdemli a vállalkozásbarát reformer címet, amit megbízatása lejártával „örökül hagyna” a mozgalmára.

Ezért nem kizárt, hogy parlamenti támogatás híján felelősségvállalással próbálja majd „átverni” a nemzetgyűlésen a nyugdíjreformot, kockáztatva a kormány bukását és szélsőséges esetben akár az előrehozott választásokat.