Alig maradtak férfiak az alig kétszáz fős kárpátaljai Bátfán. A négy éve kitört ukrán–orosz háború alapjaiban változtatta meg a hétköznapokat, a helyben maradt lakosságnak órákig tartó áramszünetekkel, üzemanyag- és munkaerőhiánnyal kell szembenéznie, miközben keletről érkező tehetős menekültek és ügyeskedő vállalkozók vásárolják fel a környékbeli ingatlanokat. Dobán-Torma Dorinával, az Ungvártól néhány kilométerre található Bátfán élő református lelkipásztorral beszélgettünk.

Dobán-Torma Dorina Kárpátalján, az Ungvártól nyolc kilométerre található Bátfán él férjével és kétéves kislányukkal. Dorina a Botfalvai, Bátfai és Pallói Református Egyházközség beosztott lelkipásztora, férje pedig kántorként szolgál ezekben a gyülekezetekben.

Beszélgetésünk nem előzmény nélküli, a háború kitörésekor már felvettük a lelkésszel a kapcsolatot, ám akkor végül úgy döntött, hogy nem vállalja az interjút. Újbóli megkeresésünknek a háború kitörésének négyéves évfordulója adott aktualitást, Dorina ezúttal szívesen megosztotta velünk lakóhelyének gondjait és mindazt, amit tudni lehet az ottani kis lélekszámú magyar közösség helyzetéről.

Mint Dorina elmondta: négy évvel ezelőtt szinte semmilyen hatással nem volt a közösségre a háború. Az első néhány hónapban csak két családanya és gyerekeik költöztek el Magyarországra, mivel a családfő már korábban is Magyarországon dolgozott. A háború kitörésekor úgy döntöttek, hogy a család többi része is követi a családfőt.

„Akkor a félelem és a pánik uralkodott, de még nem tudtuk, mi vár ránk, és főként nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig tart. Mostanra már nagyobb az érintettség, többen elköltöztek, például olyan idősek, akiknek családtagjaik külföldön dolgoztak. Ez a jobbik eset, hiszen vannak, akik idősként itt maradtak egyedül. A faluból sajnos olyanok is vannak, akik a fronton teljesítenek szolgálatot” – osztotta meg Dobán-Torma Dorina.

A lelkész az elmúlt évek kihívásaival kapcsolatosan elmondta: előfordult benzinválság, amikor órákat kellett a benzinkúton állniuk, és megtörtént, hogy miközben a sorban álltak, emelték az üzemanyag árát, és korlátozták is, hogy mennyit vásárolhatnak. Ezenkívül rendszeresen előfordul áramkimaradás, volt, hogy 16 órán keresztül áramszünet volt, sokszor napokon át.

„Sajnos egyre több az áldozat, a katonatemetések. Nálunk már nincsenek esküvői, ünnepi menetek, felvonulások, csak temetésekor vonulnak végig az utcán. Sokszor még a temetésre sem mindenki jöhet haza, hogy végső búcsút vegyen elhunyt szeretettétől. Már nem tud összegyűlni a család az ünnepi istentiszteletre, az ünnepi asztalhoz. Az idősek szokták látogatni külföldön levő gyerekeiket, unokáikat” – mondta el a háború kitörése előtt is mindössze mintegy 230 fős Bátfa lelkipásztora.

Dorina beszámolt arról is, hogy a hétköznapi élet a háború árnyékában működik, ami megnehezíti a családok mindennapjait. Az oktatás működik, bár az áramszünetek nagy hatással vannak az iskolai programra, hiszen olyankor nincs fűtés az iskolákban, illetve sötétség van. A légriadók is zavarják az oktatást, mivel ilyenkor óvóhelyre, vagy haza kell menni a diákoknak, tudtuk meg.

„A mindennapi kihívásokhoz tartozik az is, hogy alig vannak férfiak. Tehát ha kell valamiben segítség, hogy megmozdítsanak valami nehezet, és több férfira lenne szükség, hát akkor gondban vagyunk. Traktorista, sofőr, biztonsági őr, áruszállító, ezeket a munkákat már egyre inkább nők kell elvégezzék vagy nyugdíjasok. Amikor meg áramszünet van, akkor a főzés, fűtés, mosás is nehézséget okoz” – részletezte a tiszteletes.

Mindemellett a gyülekezeti alkalmakat, ünnepeket azokkal, akik itthon vannak, próbálják úgy megélni, hogy senki se érezze egyedül magát. Meglátogatják az időseket, kántálnak, ajándékot visznek.

A hétköznapok kihívásain túl egy szokatlan folyamattal is szembe kell néznie a közösségnek: folyamatosan érkeznek a keleti országrészekből tehetősebb menekültek, akik házakat vásárolnak és újítanak fel. A városban, Ungváron nagy tömbházakat vásárolnak fel vállalkozók, mert komoly kereslet van rá, méghozzá jó áron, mivel ez a legbiztonságosabb megye jelenleg. „S itt a közelben nagyban mennek az építkezések, sokan átköltöztek, mert itt nincsenek mindennapos támadások” – osztotta meg Dorina, aki családjával a legnehezebb időkben is hitében lel menedéket.

„Minden napunkat az Úrral kezdjük, s vele fejezzük be, neki köszönjük meg, hogy mindeddig megtartott és tőle kérjük, hogy oltalmazzon bennünket továbbra is. Sajnos nem látni a végét, ennek nem lesz egyik napról a másikra vége, különösen nem pozitív vége” – fogalmazott interjúalanyunk.