Már nem vált ki lelkesedést Szíria új vezetése
Az utóbbi időszak fejleményei kérdésessé tették a kilenc hónapja regnáló damaszkuszi rezsim elkötelezettségét a demokratikus átmenet és a vallási kisebbségekkel szembeni türelem iránt.
Az amerikai kongresszus kétpárti delegációja hétfőn Szíriába látogatott, hogy nyomást gyakoroljon az amerikai szankciók végleges visszavonására. Jeanne Shaheen New Hampshire-i szenátor, a külügyi bizottság demokrata tagja és Joe Wilson dél-karolinai republikánus képviselő személyében hosszú évek után először járt hivatalos amerikai küldöttség Szíriában. A két törvényhozó – aki megbeszélést folytatott Ahmed as-Sár ideiglenes elnökkel és más magas rangú tisztviselőkkel – amellett érvelt, hogy a Bassár el-Aszad regnálása idején bevezetett szankciók elriasztják a külső befektetéseket, és ellehetetlenítik az ország újjáépítését.
A 2011-ben kezdődött szíriai polgárháború idején elkövetett atrocitások miatt az Egyesült Államok szigorú szankciókkal sújtotta Szíria építőipari, energia- és pénzügyi szektorát. „Az évek során a szíriai-amerikai közösséggel dolgoztam, és mindig is az volt az álmuk, hogy egy napon Damaszkusz szabad lesz. És azt hiszem, hogy eljött az a nap” – érvelt Wilson a büntetőintézkedések eltörlése mellett. Véleményét nem mindenki osztja. Ugyancsak hétfőn az amerikai pénzügyminisztérium felfüggesztette – nem eltörölte – a Szíria elleni évtizedes szankciókat.
Bassár el-Aszad szíriai elnök tavaly decemberi bukását hatalmas lelkesedés övezte, nem utolsó sorban a külföldre menekült több milliós szíriai diaszpóra soraiban, időközben azonban az optimizmus alábbhagyott. Csak Törökországból több mint 400 ezer szíriai tért vissza hazájába, azonban hivatalos adatok szerint nagyjából 2,5 millió szíriai menekült halogatja a hazatérést, miután az utóbbi hónapok fejleményei kérdésessé tették az új damaszkuszi vezetés elkötelezettségét a demokratikus átmenet és a vallási kisebbségekkel szembeni türelem iránt.
Márciusban az ország északi részén mintegy 1400-an, zömében civilek haltak meg a helyi alavita közösség ellen elkövetett atrocitásokban – az ENSZ Szíriával foglalkozó vizsgálóbizottsága szerint. A Szíriát 24 éven át irányító, alavita származású Bassár el-Aszad elnök bukása óta ezek voltak a legsúlyosabb összecsapások az országban. Júliusban újabb erőszakos összecsapások törtek ki, ezúttal az ország déli részén a drúz kisebbség és a szunnita beduin törzsek között, amibe kormányerők is bekapcsolódtak.
Az a tény, hogy az új rezsim nem tudta egycsapásra felszámolni Szíria mély felekezeti megosztottságát, senkit nem lepett meg, azonban as-Sár elnök reakciója a kisebbségek elleni támadásokra feltűnően lassú és elégtelen volt, fokozva az érintett közösségek bizalmatlanságát. Ha a déli Szuvejda tartományban többséget alkotó, a síita iszlám iszmailita ágához tartozó drúzok korábban csak bizalmatlanok voltak az iszlamista harcosból lett ideiglenes elnökkel szemben, újabban nyíltan szorgalmazzák az elszakadást. Egy hete átfogó utcai demonstrációt tartottak, amelyen izraeli zászlókat lengettek, és a tartomány Izrael általi annektálását követelték. Ide tartozik, hogy a zsidó állam hadserege rendszeresen beavatkozik Szíriában a drúzok védelmében.
Sorozatosan történnek fegyveres incidensek a damaszkuszi vezetés és a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erők (SDF) között is annak ellenére, hogy márciusban megállapodás született az SDF és a szíriai hadsereg egyesítéséről. A felek egymást okolják a késésért. As-Sár a minap azzal vádolta a kurdokat, hogy miközben nyilvánosan késznek mutatkoznak a márciusi megállapodás végrehajtására, „a helyszínen tett lépéseik mást sugallnak”.
Az SDF a hónap elején felhívást tett közzé, amelyben nagyobb fokú decentralizációt szorgalmazott, valamint követelte az ideiglenes damaszkuszi vezetés alkotmányos nyilatkozatának felülvizsgálatát, mivel az szerintük diszkriminálja a kisebbségeket. Damaszkusz dühösen reagált, azt állítva, hogy a kurdok elképzelései „veszélyeztetik Szíria területi integritását”. As-Sár a napokban Idlíbben – az Aszad-rezsim bukását előidéző Tahrír as-Sám mozgalom egykori főhadiszállásán – „álmodozóknak” nevezte azokat, akik Szíria föderalizálását szorgalmazzák, és leszögezte, hogy az ország talpalatnyi területről sem fog lemondani. A Reuters által idézett szíriai tisztviselők szerint nem kizárt a katonai beavatkozás az SDF ellen. Hozzátették, hogy Ankara kezdi elveszíteni a türelmét a kurdok halogató taktikája miatt, és bármilyen akció az Észak-Szíriában működő, törökök által támogatott milíciákra fog támaszkodni.
As-Sár autoriter természete egyre nyilvánvalóbbá válik
Mellesleg nem csak a kisebbségek kezdeti bizalma fogyott el az új damaszkuszi vezetéssel szemben. A többséghez tartozó civil aktivisták is növekvő frusztrációval figyelik, ahogy as-Sár autoriter természete egyre nyilvánvalóbbá válik. Az al-Kaida terrorszervezet helyi fiókjának vezetőjeként – akkor még Mohamed al-Dzsúláni néven – tíz éven át független tartományként irányította Idlíb kormányzóságot, ahol Aszad utolsó éveiben viszonylag hatékony helyi közigazgatást és virágzó gazdaságot épített ki, ugyanakkor az idő múltával egyre elnyomóbbá vált. Központosította a hatalmat és bebörtönözte a másként gondolkodókat. Kritikusai szerint ezt a stílust honosította meg Damaszkuszban is, miközben kifelé igyekszik mást mutatni.
Noha as-Sár befogadó vezetést ígért, a döntéseket egy szűk szunnita csoport hozza. Újabban a bírálói elkezdtek politikai reformokat követelni, mindenekelőtt as-Sár rögtönzött alkotmányos nyilatkozatának felülvizsgálatát. Kérik, hogy tegye lehetővé politikai pártok megalakítását, és bővítse a civil társadalom mozgásterét. Ez az első összehangolt politikai ellenállás az új damaszkuszi rezsimmel szemben – jegyzi meg a The Economist hozzátéve, hogy az elnök válasza nemcsak a személyes örökségét határozza meg, hanem Szíria jövőjét is.
Bár Szíria ideiglenes elnökeként as-Sár egyelőre nem börtönözte be kritikusait, a The Economist szerint az ellenzék puszta megtűrése nem elegendő. Az elnöknek tovább kell mennie, aktívan be kell vonnia a másként gondolkodókat a kormányzásba. Szíriának nyílt alkotmányozási folyamatra van szüksége, valamint politikai rendezésre a kurdokkal, befogadóbb biztonsági vezetésre és egy olyan választási törvényre, amely megakadályozza a keményvonalas szunnita dominanciát a jövő hónapra tervezett parlamenti választásokat előkészítő bizottságokban.
CSAK SAJÁT
