Miközben a világ Ukrajnára figyel, Kína megpróbálja megszerezni az ellenőrzést a csendes-óceáni térség fölött. Az utóbbi időben kiszivárgott több titkos megállapodás, amelynek célja minden esetben ugyanaz volt: a katonai terjeszkedés. Peking legújabb próbálkozása – egy tíz szigetországra kiterjedő „biztonsági megállapodás” nyélbe ütésére vonatkozóan – kudarcba fulladt, legalábbis egyelőre.

Nem alakult ki a Peking által remélt konszenzus arról a regionális megállapodásról, amely a Nyugat szerint megnyitná az utat Kína katonai terjeszkedése előtt. Vang Ji kínai külügyminiszter hétfőn hiába győzködte a csendes-óceáni térség tíz szigetországának képviselőjét, hogy „ne aggódjanak túlságosan” Peking céljai miatt, az átfogó „kereskedelmi és biztonsági nyilatkozat” megvitatását elnapolták.

A dokumentum tervezete már a múlt héten kiszivárgott, egy nappal azelőtt, hogy a kínai külügyminiszter egy népes delegáció élén körútra indult a régióban, hogy meggyőzze a térség országait a megállapodás előnyeiről.

Az AP és a Reuters által megismert megállapodás-tervezet mindenre kiterjed a biztonságtól a halászatig. A dokumentum szerint a megcélzott tíz szigetország együttműködne Kínával a „hagyományos és nem hagyományos biztonság” terén, kiterjesztenék a bűnüldözési együttműködést, és Kína egyebek mellett ösztöndíjakkal és rendőrök, nyomozók képzésével segítené a csatlakozó államokat.

Peking azt is szeretné, hogy közösen dolgozzanak ki egy halgazdálkodási tervet – amely magában foglalná a Csendes-óceán jövedelmező tonhalászatát –, fokozná az együttműködést a régió internetes hálózatainak működtetése, valamint a kulturális kapcsolatok terén. A dokumentum említést tesz egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásának a lehetőségéről is.

Ám a rengeteg pozitívum mögött Pekingnek az a szándéka húzódik meg, hogy megszerezze az ellenőrzést a régió felett – hívta fel a figyelmet az egyik megcélzott ország, Mikronézia elnöke. David Panuelo az AP-hoz eljutott levelében figyelmeztette kollégáit, hogy az ötéves akciótervvel megfejelt „közlemény” nemcsak a térség biztonságát fenyegeti, hanem „új hidegháborút” robbanthat ki Kína és a Nyugat között.

A figyelmeztetés a jelek szerint hatott. A tíz szigetország és Kína külügyminiszterének hétfői tanácskozását követően Vang Ji közölte, hogy „további egyeztetésekre van szükség a nagyobb konszenzus kialakításához”. A kínai külügyminiszter meglehetősen szűkszavúnak bizonyult, viszont annyit elárult, hogy némely kollégája megkérdőjelezte Kína indítékait. Amire ő állítólag azt válaszolta, hogy Kína nem csupán a csendes-óceáni szigeteken aktív, hanem Afrikában, Ázsiában és a Karib-térségben is „támogatja a fejlődő országokat”.

„Ne legyenek túlságosan nyugtalanok és ne legyenek túlságosan idegesek, mert Kína és az összes többi fejlődő ország közös fejlődése és jóléte csak nagyobb harmóniát, nagyobb igazságosságot és nagyobb haladást jelentene az egész világ számára” – érvelt a pekingi diplomácia vezetője.

Tíz országra kiterjedő „biztonsági megállapodás”

A találkozót követően újságíróknak nyilatkozó Frank Bainimarama, a Fidzsi-szigetek miniszterelnöke „geopolitikai pontszerzési versenyről” beszélt a kínai javaslat kapcsán, hangsúlyozva, hogy az semmit sem jelent azok számára, akiket lassan elnyelnek az emelkedő tengerek, akik a világjárvány miatt elveszítik a munkájukat, vagy akiket sújt a nyersanyagok árának gyors emelkedése.

A szigetországok külügyminiszterei nem csupán Mikronézia elnökének levelei miatt voltak „idegesek”, hanem egyéb előzmények miatt is. A Kína–Csendes-óceáni Szigetországok közös Fejlesztési Víziója címet viselő megállapodás előtt, márciusban kiszivárgott egy külön megállapodás tervezete, amelyet időközben Kína alá is írt a Salamon-szigetekkel. A dokumentum kapcsán aggodalmának adott hangot Ausztrália, az Egyesült Államok, Japán és Új-Zéland mondván, a paktum révén a kínai hadsereg stratégiai pozícióhoz juthat a Csendes-óceánon, Ausztrália közelében. Peking visszautasította a gyanúsítást, mondván, hogy a megállapodás a belbiztonságra összpontosít, a nyugati országok kritikája pedig beavatkozás a Salamon-szigetek szuverén döntéshozatalába.

Az amerikai elnök mindenesetre „szigetnéző körútra” küldte Kurt Campbellt, aki a Fehér Házban az indo–csendes-óceáni ügyeket felügyeli. Fő célpontja a Salamon-szigetek volt, ahol többek között ígéretet tett arra, hogy felgyorsítja az 1993-ban bezárt amerikai nagykövetség újranyitását, és stratégiai párbeszédet kezd az ottani kormánnyal. Campbell figyelmeztetést is megfogalmazott: ha bármilyen lépés történik egy kínai katonai létesítmény létrehozása vagy állandó jelenlét érdekében a Salamon-szigeteken, az Egyesült Államok „megfelelő módon fog reagálni”. A Fehér Ház nem pontosította, hogy milyen reakcióra gondolt a megbízottja. Hasonlóan homályos fenyegetést fogalmazott meg Ausztrália miniszterelnöke is, aki kijelentette, hogy egy kínai támaszpont a Salamon-szigeteken átlépne egy „vörös vonalat”.

A tíz országra kiterjedő „biztonsági megállapodás” kiszivárgása után, a múlt héten Ausztrália új külügyminisztere, Penny Wong a Fidzsi-szigetekre sietett, hogy „feltétel nélküli” támogatást ígérjen többek között a védelem és az éghajlatváltozás területén. Egyúttal kiderült, hogy a Fidzsi-szigetek is csatlakozhat az Indo-csendes-óceáni Gazdasági Kerethez, amelyet a múlt hét elején jelentett be az Egyesült Államok. Az országcsoportot eredetileg tizenhárom állam alkotta (Ausztrália, Brunei, India, Indonézia, Japán, Malaysia, Új-Zéland, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Dél-Korea, Tájföld, az Amerikai Egyesült Államok és Vietnám), amelyek együttesen a világ GDP-jének mintegy 40 százalékát adják.

A The Economist összesítése szerint az Egyesült Államok katonai dominanciát megkérdőjelező Kína már most is támaszkodhat „bizonyos mértékig” egy globális hálózatra, amely több mint 90 – részben vagy egészben kínai cégek által birtokolt vagy üzemeltetett – kikötőből áll. Ezek békeidőben kiválóan alkalmasak üzemanyag-utántöltésre, utánpótlásra és hajók javítására, de Pekingnek szüksége lenne olyan bázisokra is, amelyeken csapatokat állomásoztathat, valamint fegyvereket és hadi felszereléseket tárolhat. Az amerikai hírszerzés szerint az elmúlt három évben Kína titkos megállapodást kötött egy kambodzsai haditengerészeti bázis használatáról, titokban megkezdte egy katonai támaszpont építését az Egyesült Arab Emírségekben, illetve megpróbált megállapodásra jutni egy saját haditengerészeti előőrsről Egyenlítői-Guineában.

Mindezek ellenére megfigyelők szerint Kínának még mindig csak egyetlen katonai bázisa van külföldön, a 2017-ben megnyitott haditengerészeti támaszpont a kelet-afrikai Dzsibutiban. Amerikai nyomásra az Egyesült Arab Emírségek leállíttatta a kínai támaszpont építését az egyébként kínai tulajdonban lévő Perzsa-öbölbeli kikötőben, a kambodzsai haditengerészeti bázison pedig megfigyelők szerint még nem észlelhetők kínai erők. Ugyanakkor amerikai és szövetséges tisztviselők szerint Kína 2018 óta mintegy másfél tucatnyi potenciális helyszínt szemelt ki, és legalább öt országot meg is keresett katonai bázis kialakítása céljából. A lehetséges változatok van Szingapúr, Indonézia, a csendes-óceáni Vanuatu, a Dél-Atlanti-óceán partján fekvő Angola és Namíbia, illetve Pakisztán és Tádzsikisztán is.