Kereskedelmi háborúnak indult, drogháború lett belőle
Az Egyesült Államok elnöke az utolsó pillanatban felfüggesztette az eredetileg keddi határidővel bejelentett 25 százalékos vámokat. Donald Trump ezzel megerősítette, hogy a büntetőintézkedések belengetését tárgyalási technikaként használja.
Mindössze pár órával az életbe lépésük előtt Donald Trump felfüggesztette a Mexikóra és Kanadára kivetett büntetővámokat. A hírt elsőként Claudia Sheinbaum mexikói elnök jelentette be hétfőn, miután tárgyalt amerikai kollégájával. „Mexikó azonnal megerősíti az északi határt a Nemzeti Gárda tízezer tagjával, hogy megállítsa a Mexikóból az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereskedelmet, különösen a fentanilt” – írta Sheinbaum az X-en hozzátéve, hogy cserébe az Egyesült Államok elkötelezte magát, hogy megállítja a nagy teljesítményű kézifegyverek Mexikóba irányuló kereskedelmét.
Saját közösségi oldalán az amerikai elnök „rendkívül barátságos” megbeszélésről számolt be. Hangsúlyozta, hogy a vámokat egy hónapra felfüggesztették, és ez idő alatt további tárgyalásokra kerül sor az amerikai és a mexikói kormány magas rangú képviselői, valamint személyesen a két elnök részvételével. „Várakozással tekintek a Sheinbaum elnökkel folytatott tárgyalásokra, melyeken megpróbálunk »megállapodást« elérni a két ország között” – írta Trump.
Nem sokkal a mexikói elnökkel kötött egyezség bejelentése előtt újabb posztban rohant ki Kanada ellen, amiért „még azt sem engedi meg, hogy az amerikai bankok ott üzletet nyissanak vagy folytassanak”. Ismételten felrótta az USA északi szomszédjának, hogy „emberek százezrei haltak meg az Egyesült Államokban a Mexikó és Kanada határain keresztül ömlő drogok miatt”.
Megfigyelők szerint a forgalomba kerülő fentanil – mely a kábítószerekkel összefüggésbe hozható halálesetek mintegy háromnegyedét okozza az USA-ban – elsöprő hányada nem Kanada, hanem éppenséggel Mexikó érintésével érkezik az Egyesült Államokba. Ugyanez érvényes az illegális bevándorlókra.
Végül a kési délutáni órákban Justin Trudeau kanadai miniszterelnök bejelentette, hogy megállapodott amerikai kollégájával a vámok harmincnapos elhalasztásáról. Közölte, hogy vállalta egy „fentanil biztos” kinevezését, valamint az USA-val közös határ őrizetének megerősítését 1,3 milliárd dolláros ráfordítással.
Korábban Trudeau szemmel láthatóan megrendülve jelentette be, hogy a két ország közötti történelmi szövetség, sőt barátság ellenére kénytelen saját vámokkal válaszolni a Donald Trump által alkalmazott tarifákra.
Csőre töltve
Legutóbbi állásfoglalásaival az amerikai elnök megerősíteni látszik azokat a feltételezéseket, hogy a büntetőintézkedések belengetése csupán taktikai célokat szolgál, a tárgyalópozícióját hivatott erősíteni. „A vámfegyver mindig az asztalon lesz csőre töltve, de titkán sütjük el”, magyarázta a koncepciót még tavaly Scott Bessent, Trump későbbi pénzügyminisztere. Elképzelése szerint a tarifákra végül nem is lesz szükség, vagy ha mégis, akkor fokozatosan vezetik be azokat, időt adva a vállalatoknak az alkalmazkodásra.
Kevin Hassett, a Fehér Ház nemzeti gazdasági tanácsának igazgatója hétfőn tiltakozott az ellen, hogy az USA és szomszédjai közötti adok-kapokra kereskedelmi háborúként hivatkozzanak. „El kell olvasni a rendeletet, melyben Trump elnök teljes mértékben, százszázalékos világossá tette, hogy itt nem kereskedelmi háborúról van szó. Ez drogháború!” – szögezte le Hassett.
Az Egyesült Államok más partnerei viszont ezek alapján nem igazán tudják, mire számíthatnak. Az Európai Unió például nem említhető egy mondatban az amerikai drogkereskedelemmel. Mégis az amerikai elnök egy vasárnapi nyilatkozatában a Mexikóra, Kanadára és Kínára kivetett új vámok kapcsán kijelentette, hogy ugyanez az Európai Unió vonatkozásában is „bizonyosan” meg fog történni. Ebben az esetben Trump magyarázata az, hogy az EU „kihasználja” az USA-t. Az európai vállalatok több mint 300 milliárd dollárral több árut értékesítenek a tengeren túl, mint az amerikai cégek az Európai Unió tagországaiban. Hasonló sérelmek más külföldi partnerekkel kapcsolatban is rendre megjelennek Trump nyilatkozataiban. Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy a végső cél Mexikóval és Kanadával – de például az Egyesült Királysággal – kapcsolatban is „a mérlegünk kiegyenlítése”.
Nem világos ugyanakkor, mit ajánlhatna az EU Trumpnak, hogy elkerülje a vámok élesítését. Az Európai Külpolitikai Tanács nevű agytröszt szakértője, Agathe Demarais szerint sok európai alaptalanul reménykedik abban, hogy elég lesz kötelezettséget vállalni több cseppfolyósított gáz beszerzésére. Csereeszköz lehetne Grönland, amelyet Trump nemzetbiztonsági megfontolásokra hivatkozva akar mindenáron megszerezni, csakhogy a Dánia fennhatósága alá tartozó sziget eladása a dánok és az európaiak többsége szerint is elképzelhetetlen.
Nemzetbiztonsági kártya
Donald Trump amúgy gyakran hivatkozik a vámokra nemzetbiztonsági kártyaként is. Megfigyelők szerint azonban éppen ez a terület, ahol nem számíthat biztos haszonra. Ellenkezőleg, a kereskedelmi megállapodások felrúgása megbonthatja a nemzetközi gazdasági rendet, melynek középpontjában sokáig éppen a szabad piacra és nyitott beruházásokra épülő amerikai gazdaság állt.
Az egyik napról a másikra bevezetett kereskedelmi korlátok az árak emelkedéséhez és egész iparágak megbénulásához vezethetnek az Egyesült Államokban, végső soron pedig még erősebb globális kereskedelmi központtá tehetik Kínát, írta a New York Times számos törvényhozó, közgazdász és üzleti csoport véleményét tolmácsolva.
Az Európai Unió szankcionálása például egyértelműen abba az irányba tolná az unió tagállamait, hogy elmélyítsék gazdasági kapcsolataikat Pekinggel. Ezzel Hszi-Csinping régi álma teljesülne, hogy éket verjen Brüsszel és Washington közé. „Ha az USA és az EU kereskedelmi háborúba kezd, a nevető harmadik Kína lesz”, figyelmeztetett hétfőn Kaja Kallas uniós külügyi főképviselő.
Eszkalációs veszély
Az új washingtoni adminisztrációhoz nem kötődő közgazdászok többnyire kritikusak a büntetőintézkedésekkel kapcsolatosan. A legtöbben arra számítanak, hogy a vámok felfelé nyomják az árakat és gátolják a növekedést. Mexikó, Kanada és Kína az Egyesült Államok első három legfontosabb beszállítója. Peking egyelőre nem pontosította, hogy milyen lépésekkel válaszol a fentanil-kereskedelemben játszott szerepe miatt kivetett 10 százalékos többletvámra, de a legtöbb elemző kizártnak tartja, hogy a reakció végül ne mutatkozzon meg a fogyasztói cikkek árain az Egyesült Államokban.
Egy hétvégi nyilatkozatában maga Trump is elismerte, hogy a tarifák „fájdalmat okozhatnak”, de úgy vélte, hogy a hatás rövid távú lesz. Szakértők viszont felhívták a figyelmet, hogy a vámok sok esetben magukban hordozzák az eszkaláció lehetőségét, és miközben a „szerzőik” gyakran ideiglenes intézkedésként tekintenek rájuk, túlélhetnek adminisztrációkat vagy adott esetben komplett generációkat. Az egyik példa erre a csirkeháború.
Az első lövést az Európai Gazdasági Közösség adta le. 1961 végén szigorú vámokat és árszabályozást vezettek be, hogy megvédjék a hat alapító tagot, illetve elsősorban Németországot a piacaikat elárasztó amerikai baromfitól. Az amerikai tenyésztők eladásai nagyságrendekkel csökkentek, amire válaszként Lyndon Johnson elnök 1963-ban 25 százalékos vámot vetett ki az európai kisteherautókra – ez pedig mind a mai napig életben van.
CSAK SAJÁT