Évtizedeken át Izraelre úgy tekintettek, mint a Közel-Kelet egyetlen demokráciájára. A tavalyi év végén a hatalomba visszatért Benjámín Netanjáhú miniszterelnök olyan reformokat erőltet, amelyek átvitele lényegében egyet jelentene minden fék és ellensúly megszüntetésével. A javaslat súlyos belpolitikai válságba, a polgárháború szélére taszította az országot.

Izrael a polgárháború szélén áll – kongatta meg a vészharangot szerdán Jichák Hercog izraeli államfő, amikor bemutatta az igazságügy reformját érintő kompromisszumos javaslatát, amely reményei szerint véget vethet az országot tizedik hete megosztó belpolitikai válságnak. Az elnök hangsúlyozta: polgárok ezreivel konzultált mindkét politikai táborból, és olyan következtetésre jutott, amire legrosszabb rémálmaiban sem gondolt volna: „az embereket már nem riasztja el a véres utcák gondolata”.

Túlzás minden oldalon

A hatalomba tavaly decemberben visszatért Benjámín Netanjáhú miniszterelnök és az általa vezetett jobboldali koalíció igazságügyi reformja radikálisan átformálná az izraeli jogállam alapjait. Azzal érvelnek, hogy több évtizedes „bírói diktatúra” után helyreállítanák a demokráciát. Meglátásuk szerint a legfelsőbb bíróság túlságosan balra billent el. A reform ellenzői ezzel szemben azt mondják, hogy a változtatások Izrael demokratikus berendezkedését veszélyeztetik, és magukban hordozzák a többségi uralom kockázatát.

Mindkét tábor érvelésének van némi alapja. Izrael nem rendelkezik írott alkotmánnyal, a „hiányt” pedig a legfelsőbb bíróság pótolja. Az évek során a bíróság aktivizmusa egyre erőteljesebbé vált, különösen azután, hogy az 1990-es években a Kneszet elfogadott egy sor úgynevezett alaptörvényt. Ezek alapján a bíróság érvénytelenített olyan jogszabályokat, amelyek a testület által alapvetőnek tekintett jogokat sértettek. Viszont a kormány reformja nem pusztán orvosolna egy kétségtelenül létező problémát, hanem teljesen elbillentené a mérleget a másik oldalra. A Kneszet szinte minden esetben felülírhatná a legfelsőbb bíróság döntéseit, viszont a bíróság már nem semmisíthetné meg a kormány döntéseit „észszerűség” alapján. Ugyanakkor a bírókat kinevező bizottságot is a kormány jelölné ki. Így a reform átvitele lényegében egyet jelentene minden fék és ellensúly megszüntetésével – tekintetbe véve azt is, hogy Izraelben a mindenkori kormánynak többsége van az egykamarás parlamentben.

A téttel az emberek is tisztában vannak. Ezt mutatja, hogy Izrael 1948-as megalapítása óta nem látott tiltakozó megmozdulások zajlanak immár tizedik hete az országban. A múlt hét végén félmillió ember vonult utcára, a durván kilencmilliós lakosság mintegy 5,5 százaléka. A minap tüntetők a repülőtér elleni blokáddal kis híján megakadályozták a miniszterelnök elutazását Európába, múlt héten pedig arra kényszerítették Joav Galant védelmi minisztert, hogy Tel-Avivba utazó amerikai kollégájával ne a városban, hanem a repülőtéren tárgyaljon. A tiltakozás kiterjedt a légierő tartalékos pilótáira is, akik tucatszám közölték, hogy a szolgálat megtagadását fontolgatják.

A légierő műveleti kapacitását érintő fenyegetés a legrosszabb pillanatban jött, amikor egyes elemzők egy harmadik intifádától tartanak. Az év eleje óta Ciszjordániában robbanásig feszült a helyzet a palesztin fegyveres csoportok erőszakos cselekményei, az izraeli katonák razziái és a szélsőséges izraeli telepesek palesztinok elleni támadásai következtében. Január-februárban több mint 70 palesztin halt meg többnyire izraeli katonákkal vívott tűzharcokban, ami a legsúlyosabb mérleg 2000 óta.

Történelmi válság vagy lehetőség

A Times of Israel elemzése szerint Hercog elnök terve az arany középutat keresi. Például a legfelsőbb bíróság 11 tagú testülete kétharmados többséggel megsemmisíthetné a Kneszet által elfogadott törvényeket. A kormány javaslata sokkal szigorúbb: 15 bíró 80 százalékos többségét követelné meg.

Az államfő terve nem tartalmaz semmilyen rendelkezést a legfelsőbb bíróság döntéseinek parlament általi felülvizsgálatára, míg a kormány lehetővé tenné a Kneszetnek, hogy bármilyen jogszabályt úgymond előzetesen mentesítsen a bírósági felülvizsgálattól. Ehhez ráadásul egyszerű többségre, azaz 61 parlamenti szavazatra lenne szükség. Hasonlóképpen a bíróság által megsemmisített jogszabályokat újfent hatályba helyezhetné a parlamenti többség.

Az elnök azt is javasolja, hogy egy olyan „alaptörvényben” rögzítsék a katonai és közszolgálatra vonatkozó szabályozást, amely nem lenne bírósági felülvizsgálat tárgya. Ez lényegében lehetővé tenné a Kneszet számára, hogy mentesítse az ultraortodox diákokat a sorkatonai szolgálat alól. Ez volt az ultraortodox pártok egyik legfontosabb követelése, amelyet Hercog javaslata anélkül teljesítene, hogy a Kneszet más kérdésekben is felülbírálhatná a legfelsőbb bíróságot.

A legfelsőbb bíróság továbbra is gyakorolná a bírói felülvizsgálatot az alapvető jogok felett. A kormány törvényjavaslata megtiltaná ezt a bíróságnak, és így olyan alapvető jogok maradnának védtelenül, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és a vallásszabadság. Egyesek máris attól tartanak, hogy ha az igazságszolgáltatás meggyengítése sikerrel jár, a Netanjáhú-kormány a felsőoktatásra is ki akarja majd terjeszteni az ellenőrzését, amely régóta szálka a jobboldal szemében.

Hercog szerint a mostani válság egyúttal történelmi lehetőség „egy valódi alkotmány” elfogadására. Hiába hangoztatta azonban a többnyire ceremoniális hatáskörökkel felruházott elnök, hogy „ha csak az egyik oldal nyer, Izrael állam veszít”, az általa felvázolt „arany középutat” a Netanjáhú-kormányzat egyes tagjai már azelőtt elutasították, hogy a kompromisszumos tervezetet hivatalosan ismertette volna. A szerda esti bejelentést követően Miri Regev szállítási miniszter úgy fogalmazott: az elnök javaslata „sérti a közvélemény intelligenciáját”. Más jobboldali szervezetek, miniszterek és parlamenti képviselők szintén „egyoldalúnak” és „komolytalannak” minősítették az elnök tervezetét.

Az ügy ezzel távolról sincs lefutva. Egyrészt úgy tűnik, a tüntetők kitartanak, másrészt az elnök múlt héten kijelentette, hogy bármeddig hajlandó elmenni a „nemzeti rémálomnak” nevezett belpolitikai válság megoldása érdekében.