A szerbek általában nem takarékoskodnak az erős szólamokkal, de most úgy tűnik, hogy a délszláv háború után két évtizeddel ismét tenni is készek a „szerb világért”. Az első lépés Bosznia-Hercegovina szerbek lakta részének elszakadása lehet, aminek valószínűsége jelentős az ENSZ főképviselője szerint. A szerb elnök közben fogadkozik, hogy országa évek óta tartó fegyverkezése nem irányul a szomszédok ellen.

Egy modern államnak modern hadseregre van szüksége – magyarázta Aleksandar Vučić elnök a minap az Economistnak adott interjúban, miért költ Szerbia évről évre többet a hadseregére. 2015-höz képest Szerbia védelmi költségvetése 70 százalékkal nőtt, 1,4 milliárd dollárra. A Világbank adatai szerint a fegyverimport értéke csaknem megtízszereződött ugyanebben az időszakban. Ráadásul ez az érték nem tartalmazza az Oroszországtól és Belarusztól ajándékba kapott tíz darab mig-29 típusú vadászgépeket. Emellett Moszkva harminc tankkal és páncélozott csapatszállító járművel segítette nyugat-balkáni szövetségesét. Kínából páncélozott drónokat, Oroszországból helikoptereket, a franciáktól szállító repülőket és helikoptereket vett a szerb hadsereg.

Szeptemberben szivárgott ki, hogy Belgrád tárgyalásokat folytat Izraellel tankelhárító lövegek beszerzéséről és Törökországgal olyan csapásmérő pilóta nélküli repülőgépek vásárlásáról, amelyek a tavalyi Nagorno-Karabakh-i konfliktus idején nagyban hozzájárultak az azeri erők győzelméhez. Mindemellett Szerbia saját védelmi ipara is magasabb fokozatba kapcsolt, és többek között olyan távvezérelt hernyótalpas robotokat állít elő, amelyre 7,62 mm-es géppuska, 40 mm-es gránátvető vagy akár két páncéltörő rakéta is szerelhető. Nem utolsó sorban a szerb vezérkar egyre intenzívebben tanul más hadseregek – a NATO és Oroszország – háborús tapasztalataiból.

Aleksandar Vučić nem felejti el hangsúlyozni, hogy Szerbia katonai kiadásai eltörpülnek a környező országok – Bulgária, Magyarország vagy Románia – védelmi költségvetése mellett. Valójában Szerbia alig marad el ezen a téren Bulgáriától és Magyarországtól, ráadásul többet költ a hadseregére, mint Horvátország, illetve együttvéve Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó és Észak-Macedónia. Nem véletlen, hogy Belgrád fegyverkezése aggodalmat kelt a volt jugoszláv tagköztársaságokban, ahol még elevenen él a kilencvenes évek háborúinak emléke. Ez különösen igaz Boszniára, ahol a második világháború óta a legvéresebb tömegmészárlást követte el a Szerb Köztársasági Hadsereg 1995 júliusában.

Az 1992-1995-ös boszniai háborút követően Bosznia-Hercegovinát két régióra osztották, a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a túlnyomórészt bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra. A két országrésznek saját kormánya és parlamentje, valamint intézményrendszere van, de az országrészek képviselői a szövetségi intézmények munkájában is részt vesznek.

A volt jugoszláv tagköztársaság szerb többségű részének vezetője, Milorad Dodik régóta lebegteti Bosznia-Hercegovina felbomlását, a múlt hónap közepén azonban konkrét lépéseket is tett. Bejelentette, hogy a boszniai szerbek kivonulnak Bosznia-Hercegovina szövetségi intézményeiből, valamint a hadseregből, az igazságügyi testületekből és az adózási rendszerből. Egy héttel később a boszniai Szerb Köztársaság parlamentje döntött az országos gyógyszerügynökségtől történő elszakadásról, és saját ügynökség létrehozásáról. Az elfogadott törvény a kihirdetés után hat hónappal lép hatályba.

Megfigyelők aggasztó jelnek tartják azt is, hogy a belgrádi kormány által ellenőrzött bulvárlapok kitartóan cikkeznek a horvátokkal és a koszovói albánokkal küszöbön álló háborúról. A múlt hónap közepén pattanásig feszült a helyzet Észak-Koszovóban, miután a pristinai hatóságok kötelezték az országba belépő szerbeket, hogy ideiglenes koszovói rendszámtáblát tegyenek az autóikra. Szerbia erőfitogtatással válaszolt. Harci készültségbe helyezték a szerb katonaságot, páncélozott egységeket vezényeltek a Koszovóval szomszédos területekre, és szerb vadászrepülők röpködtek a koszovói határőrök feje fölött, bevallottan elrettentő szándékkal. (Érdekes adalék, hogy éppen azokban a napokban vette át a koszovói NATO-misszió, a KFOR parancsnokságát Kajári Ferenc, a Magyar Honvédség vezérőrnagya.)

Szerb nacionalisták, köztük Aleksandar Vulin belügyminiszter, „a szerb világ” megteremtéséről beszélnek. Koszovóban, Boszniában és Montenegróban attól tartanak, hogy a szerb egység az országuk bekebelezésével valósulna meg, ami – ezúttal sem –menne békésen.

A boszniai szerbek vezetője azzal fenyegetőzik, hogy ha kell, a szerb erők körülveszik a laktanyákat, úgy kényszerítik kivonulásra a boszniai hadsereget, ha pedig a Nyugat megpróbálna katonailag beavatkozni, a Boszniai Szerb Köztársaságnak vannak „barátai”, akik megígérték, hogy támogatják. Ezzel feltételezhetően Szerbiára és Oroszországra utalt.

„Ez egyenértékű az elszakadással anélkül, hogy deklarálná azt” – írta Christian Schmidt, a nemzetközi közösség boszniai főképviselője az ENSZ Biztonsági Tanácsának írt első jelentésében, amelybe kedden tekintett bele a sajtó. A júniusban kinevezett főképviselő szerint Bosznia-Hercegovinát még soha nem fenyegette annyira a szétesés, mint most; lehetséges, hogy fegyveres ereje két vagy több hadseregre szakad, és összecsapások lesznek a boszniai bűnüldöző szervek és a boszniai szerb rendőrség között.

Dodik tettei nemcsak az ország és a régió békéjét és stabilitását veszélyeztetik, hanem – a nemzetközi közösség reagálásának a hiányában – semmissé teszi az 1992-1995-ös boszniai háborút lezáró daytoni egyezményt – figyelmeztetett Schmidt.