2022-ben több mint 800 millió ember éhezett világszerte – háromszor több, mint 2019-ben –, és további 49 millió embert éhhalál fenyegetett. Az Élelmezési Világprogram (WFP) szerint négy tényező „halálos kombinációja” okozza a „szeizmikus” élelmezési válságot, de a fő ok nem az alulfejlettség, a szegénység, a túlnépesedés vagy a környezeti katasztrófák, hanem a fegyveres konfliktusok. A világ éhezőinek durván kétharmada háború és erőszak által sújtott területeken él. Miközben a közvélemény az ukrajnai háborúra koncentrált, a másutt zajló, gyakran súlyosabb konfliktusokról megfeledkeztünk. Írásunkban ezeket vesszük sorra.

Nigéria

Nigéria Afrika legnépesebb állama és legnagyobb gazdasága, egyben legnagyobb kőolajtermelője (világszinten a tizedik). Ennek ellenére az ország 200 millió főt meghaladó lakosságának mintegy 70 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Ez főleg az északi régió lakóira érvényes, ahol lassan két évtizede kisebb-nagyobb intenzitással folynak a harcok a Boko Haram iszlamista mozgalom és a kormányerők között. A mozgalom eredeti célja a korrupció felszámolása volt, később a csoport szövetkezett az Al-Kaida és az Iszlám Állam terrorszervezettel egy iszlám kalifátus létrehozása céljával. Az évek során civilek ezreit ölték meg, felégettek számos (keresztény) települést. Támadásaik miatt több mint hárommillió ember hagyta el az otthonát az ország északkeleti felében, és ugyanennyi éhezik az iszlamista felkelés epicentrumának számító Borno államban.

Noha a kormány az évek során számos katonai sikerről számolt be, a Boko Haram támadásai folytatódtak, sőt a csoport a szomszédos Kamerunban, Csádban és Nigerben is támadásokat hajtott végre. Újabban a szervezetből 2016-ban kivált Nyugat-afrikai Iszlám Állam (ISWAP) nevű dzsihadista csoport okoz nagyobb veszteségeket a Boko Haramnak. A két rivális csoport között decemberben végig dúltak a harcok. A BBC szerint a Boko Haram vezetőjének 2021-es halála óta az ISWAP erőfölényre tett szert, és az elmúlt évben igyekezett kiterjeszteni befolyási övezetét. A két csoport egyre több energiát fordít az egymás elleni harcra, és mivel Nigériában kevesebb mint két hónap múlva elnökválasztást tartanak, a biztonsági helyzet a napirend élén áll.

A krízishelyzetet fokozza, hogy a harcok által leginkább sújtott Borno állam hatóságai egy éve a menekülttáborok – az illetékesek megfogalmazása szerint „nyomornegyedek” – felszámolásáról döntöttek. Az évek óta belső menekültként tengődő lakóknak 200 amerikai dollárnak megfelelő összeget adtak, és szélnek eresztették őket.

A segélyszervezetek becslései szerint 1,74 millió öt év alatti gyermek szenvedhet akut alultápláltság miatt Nigéria északkeleti részén – ez 20 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest –, és havonta több ezer halhat éhen.

Etiópia

Tavaly is folytatódott a világ egyik leghalálosabb konfliktusa Etiópia északi, Tigré nevű régiójában, mindazonáltal 2022. az óvatos optimizmus jegyében ért véget a novemberben kötött tűzszüneti megállapodásnak köszönhetően.

A két éve tartó háború súlyos humanitárius válságot idézett elő: több százezren vesztették életüket, Afrika második legnépesebb országában milliók éheznek.

Az Afrikai Unió közvetítésével létrejött novemberi fegyverszünet lehetővé tette a nemzetközi segélyszállítmányok újraindítását Tigré egyes részeibe, és az állami tulajdonú Ethiopian Airlines újraindította a járatokat a fővárosba, Makaléba. A békekilátások azonban továbbra is bizonytalanok.

Eritrea – amely a régiót és 1991–2018 között Etiópiát is uraló Tigré Népi Felszabadítási Front (TPLF) esküdt ellenségeként az etióp kormány oldalán harcolt – december végén megkezdte erőinek kivonását Tigré két nagyobb városából, azonban még nem világos, hogy a csapatai teljesen elhagyják-e a régiót. Amíg ez nem történik meg, a tigrinya erők alighanem megtagadják a leszerelést, ami megfigyelők szerint a konfliktus kiújulásához vezethet. Tisztázásra vár továbbá egy terület jövője, amelyre Tigré és a szomszédos Amhara régió szintén igényt tart.

A harcok és az országot hatodik éve sújtó aszály miatt közel 30 millió embert fenyeget az éhínség. A tigréi helyzet rendezése a régió egészének stabilitása szempontjából is fontos.

Szomália

A Nemzetközi Mentési Bizottság (IRC) 2023-as előrejelzése szerint Szomáliát fenyegeti a leginkább súlyos, nagy tömegeket érintő humanitárius katasztrófa a fegyveres harcok és az éhínség miatt. A segélyszervezet figyelmeztet: az éghajlatváltozás megnövelte az aszályok gyakoriságát és súlyosságát, ugyanakkor az évtizedek óta tartó konfliktusok rontották Szomália reagálási képességét. Az éghajlatváltozás és a konfliktusok miatt Szomália importfüggősége katasztrofális, búzaszükségletének több mint 90 százalékát ráadásul Oroszországból és Ukrajnából vásárolja.

A környezeti válságot tetőzi az as-Sabáb iszlamista fegyveres csoport régóta tartó lázadása, amely akadályozza a humanitárius segélyek bejutását egyes területekre. Az al-Kaida nemzetközi terrorhálózattal kapcsolatban álló csoport több mint egy évtizede harcol a kormányzat megbuktatásáért és az iszlám törvénykezésen alapuló uralom bevezetéséért. A harcok a kormányerőkkel 2022 végén fokozódtak.

Ebben a kontextusban igazán pikáns a szomáliai elnök bejelentése, hogy hazarendelik Eritreából az állítólag kiképzés céljával ott tartózkodó katonákat. Eredetileg a mintegy ötezer férfit az előző elnök idején katari munkavállalás ürügyén toborozták, viszont az „Afrika Észak-Koreájaként” emlegetett Eritreában végezték, ahol kényszerítették őket, hogy az etiópiai polgárháborúban az addisz-abebai kormány oldalán, a tigrinya erők ellen harcoljanak.

A szomáliai kormány tagadja a vádat. Haszán Sejk Mohamud elnök azt nyilatkozta, hogy az Eritreában „megtalált” katonák otthon fognak harcolni az as-Sabáb ellen, amely az ország középső és déli részének nagy részét ellenőrzi.

Becslések szerint mintegy hárommillió szomáliai vált belső menekültté, továbbá több mint félmillió kenyai menekülttáborokban tengődik, egyesek közülük a kilencvenes évek eleje óta. Az országban a legutóbbi, 2011-es éhínség negyedmillió ember halálát okozta, a lényegében harminc éve tartó polgárháború áldozatainak számát 300 és 500 ezer közé teszik.

Száhel-övezet

A Szahara déli részén található, éhségövnek is nevezett Száhel-övezet országai és lakói számára 2022 további romlást jelentett mind a biztonság, mind az élelmezési és klímaválság egyéb negatív hatásait illetően. A Nyugat katonai támogatásával sem sikerült megfékezni a szélsőséges iszlamista csoportokat, amelyek a civilek és a polgári infrastruktúra elleni támadásaikkal milliókat tettek földönfutóvá Burkina Fasóban, Maliban és Nigerben. A WFP adatai szerint a három államban 12,7 millió ember nem jut hozzá kellő mennyiségű élelemhez.

Maliban a kormány jóformán lemondott az északi régiókról, ahol az Iszlám Államhoz és az al-Kaidához kötődő csoportok háborúznak egymással és a többnyire tuaregekből álló nem-dzsihadista felkelőkkel. Az ország középső részén patthelyzet alakult ki az orosz Wagner-csoport által támogatott kormányerők és az iszlamisták között.

Megfigyelők a katonai sikerek hiányát okolják azért, hogy mind Burkina Fasóban, mind Maliban egymást érik a puccsok. A hatalomra kerülő parancsnokok a nyugati partnereket hibáztatják, és hatalmas az Oroszországhoz közeledés kísértése.

A helyzet romlásához vezethet, hogy a párizsi kormány augusztusban úgy döntött, kivonja a csapatait Maliból. A 9 évvel korábban elkezdett Barkhane-hadművelet lezárásának oka főleg a franciákkal szembeni ellenérzések növekedésében keresendő. Ez utóbbi a nyugati katonai beavatkozás relatív sikertelenségéből adódott – egy évtized alatt nem sikerült megállítani a szélsőséges fegyveresek előrenyomulását –, de az orosz félretájékoztatásnak is köszönhető. Miközben nem valószínű, hogy a Wagner-csoport brutális módszerei eredményesebbek lesznek, diplomáciai tévedések egész sorozata annyira felkorbácsolta a franciaellenes érzelmeket, hogy a neokolonializmussal vádolt franciák jelenléte tarthatatlanná vált.

A tuareg lázadók 2015-ben alkut kötöttek Bamakóval abban a reményben, hogy pozícióikat kaphatnak a hadseregben, és elnyerhetnek bizonyos fokú autonómiát. Most, hogy sorsukra hagyták őket, egyes lázadók hasznosnak találhatják újra összeállni az iszlamistákkal, figyelmeztet a Nemzetközi Válság Csoport nevű szervezet. Emlékeztetnek: egy évtizede az al-Kaidához köthető fegyveres csoportok csatlakoztak a tuaregekhez – akik elfoglalták Mali északi részét –, majd átvették a lázadás irányítását.

Nigerben jobb a helyzet, amit talán az is mutat, hogy Mohamed Bazoum elnök túlélt egy puccskísérletet 2021 márciusában, azonban a későbbi letartóztatások – főleg a magas rangú tisztek körében – ellenségeskedést szítottak a hadseregen belül. A dzsihadisták bevették magukat a parkokba és erdőkbe a Burkina Fasóval és Beninnel közös határ mentén, közelebb kerülve a fővároshoz, Niameyhez.

A legrosszabb helyzetben Burkina Faso van. Dzsihadista csoportok ellenőrzik a területének 40 százalékát, több ezer embert öltek meg, és csaknem kétmilliót űztek el az otthonából.

Kongó

A Kongói Demokratikus Köztársaság nem szerepel túl gyakran a híradókban, pedig ebben az országban zajlik a második világháború óta a világ egyik leghalálosabb konfliktusa.

A közel 87 millió lakosú állam 1960-ban függetlenedett Belgiumtól, és azóta küzd különféle szecesszionista mozgalmakkal. A kongói háborúkban becslések szerint több mint öt és félmillióan vesztették életüket, és körülbelül ugyanennyien váltak földönfutóvá.

A 2018-as választások után végbement az első békés hatalomátadás – Joseph Kabila és Félix Tshisekedi elnökök között –, azonban az ország keleti határát szegélyező régiókban folytatódnak az erőszakos cselekmények. A konfliktus a hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkező ország szomszédjait – Ruandát, Burundit, Ugandát és újabban Kenyát – is érinti. A fegyveres harcok nagy része Ituri, Észak-Kivu és Dél-Kivu tartományban összpontosul.

A segélyszervezetek becslései szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban a 26 milliót is meghaladja azoknak a száma, akik nem jutnak elegendő élelemhez, valamint 3,4 millió gyermek súlyosan alultáplált. A harcok és az éhínség mellett helyi ebolajárványok is sújtják az országot, amelynek északi térségeiben a vírus több ezer áldozatot szedett az utóbbi években.

Szíria

A 12. éve tartó szíriai polgárháborúban már nem annyira a fegyverek szedik az áldozatokat, mint inkább a konfliktus következményei: az elszegényedés és az ebből adódó táplálékhiány. A WFP úgy becsüli, hogy 12 millió szírnek okoz gondot a mindennapi betevő előteremtése. Ez több mint fele a lakosságnak, illetve 51 százalékkal több, mint három éve. A több millió külföldre vándorolt szíriai mellett az ország csaknem hétmillió lakója belső menekültté vált.

Jelentős részük a kormány ellenőrzése alól kicsúszott területen él, és a segélyszervezetek csak Törökországon keresztül érik el őket az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2642. számú határozata alapján. A határozat január 10-én lejár, és külön döntést igényel a meghosszabbítása újabb hat hónappal. E nélkül mintegy négymillió ember – jórészt nő és gyermek – marad segítség nélkül a tél küszöbén és egy súlyos kolerajárvány közepette, figyelmeztetett a WFP.

Líbia

Az olajban gazdag Líbia 2011-ben süllyedt káoszba, miután a NATO által támogatott felkelés megdöntötte Moammer Kadhafi hatalmát. A hosszúéletű diktátor megölése után az ország kétfelé szakadt, a rivális kormányokat különféle milíciák és külföldi kormányok támogatják.

2015–2016-ban az Iszlám Állam és az al-Kaida terrorszervezet átvette az ország egyes részeinek irányítását, köztük a Szidra-öböl térségét, ahol Moammer Kadhafi szülővárosa, Szurt is található. A régiót jelenleg az ország keleti felét irányító Halífa Haftar tábornok tartja ellenőrzés alatt. Haftar és az általa vezetett Líbiai Nemzeti Hadsereg nevű fegyveres szervezet 14 hónapon át ostromolta a fővárost, Tripolit is, de a támadást visszaverték a nemzetközileg elismert kormány csapatai.

2020-ban a felek tűzszünetet kötöttek, és megállapodtak abban, hogy 2021. december 24-én választásokat tartanak. Új egységkormányt állítottak fel, amelynek célja a megosztott nemzeti intézmények újraegyesítése volt. Végül a szétszakadt ország politikai egyesítésében mérföldkőnek tekintett választást elhalasztották, miután Haftar tábornok bejelentette, hogy megpályázza az elnöki posztot. Indulása megütközést keltett az ország nyugati részében, ahol kizártnak tartották, hogy az általa ellenőrzött területeken szabad és tiszta választást lehessen tartani.

Az ENSZ különleges megbízottja a múlt hónapban figyelmeztetett, hogy egyre nyilvánvalóbbak a különválás jelei az észak-afrikai országban, sürgette a „nagy befolyással rendelkező nemzeteket”, hogy gyakoroljanak nyomást az egymással szembenálló líbiai vezetőkre a választások megrendezéséhez szükséges alkotmányos alapok véglegesítése érdekében.

A kudarcba fulladt választások évfordulóján Haftar tábornok lényegében ultimátumot adott a nyugati riválisainak, mondván, ez az „utolsó lehetőség” egy választási ütemterv elkészítésére.

A hat országgal határos Líbia az elmúlt években az Európába irányuló migráció egyik fontos tranzitpontjává vált.

Jemen

Jemenben 2014-ben tört ki háború, miután az üzemanyagár-támogatások csökkentése – amit a Nemzetközi Valutaalap (IMF) erőltetett – tömegtüntetésekhez, majd a kormány bukásához vezetett. Az Irán által támogatott húti mozgalom elfoglalta az ország északi részét, beleért a fővárost, Szanaát. 2015 márciusában a Szaúd-Arábia által vezetett és az Amerikai Egyesült Államok által támogatott koalíció is beavatkozott a háborúba azzal a céllal, hogy visszaállítsa az előző évben megbukott kormányt.

A konfliktus a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságába torkollt. Egy civil szervezet, a Yemen Data Project adatai szerint a proxyháborúban eddig több mint 25 ezer – naponta átlagosan csaknem kilenc – légitámadást hajtottak végre a húti ellenőrzés alatt álló területeken. A bombák gyakran lakóházakra, kórházakra és egyéb polgári célpontokra hullottak. A Washington Post exkluzív elemzése szerint a háborús bűnnek minősülő támadásokban résztvevő vadászrepülő-századok több mint felét az Egyesült Államok fegyverekkel, kiképzéssel és karbantartással támogatta.

Annak ellenére, hogy már 2016 óta ismertek a rijádi rezsim által Jemenben elkövetett háborús bűnök, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a következő években is szállított fegyvereket Szaúd-Arábiának, amelynek pilótái ártatlan civileket bombáztak. A támogatás részeként például amerikai tankerek töltötték újra a jemeni célpontokat támadó szaúdi F–15-ös vadászgépeket.

Sajtójelentések szerint az USA rijádi szövetségesei ugyanazt a taktikát alkalmazták, amelyet a Moszkva által patronált szíriai rezsim bevetett saját polgárai ellen: a vadászgépek hullámokban támadtak, hogy még több áldozatot szedjenek az áldozatokat menteni próbáló emberek körében.

A bombázásokban több mint 150 ezer ember vesztette életét – köztük mintegy tizenötezer civil –, de összességében a konfliktus áldozatainak száma több százezerre tehető. Az UNICEF szerint csak a kiskorú halottak és sebesültek száma meghaladja a tízezret. A „szégyenletes mérföldkövet” tavaly március 12-én érték el.

Az Élelmezési Világprogram (WFP) a világszerte legnagyobb támogatási programját bonyolítja Jemenben. Adatai szerint az ország 30 millió lakosa közül 17 milliónak bizonytalan az élelemhez jutása. Közülük 12,3 milliónak nyújtott valamilyen formában segítséget a WFP novemberben – az utolsó hónapban, amelyről rendelkezésre állnak adatok –, 6,1 millió rendszeresen éhezik, és 3,5 millió krónikusan alultáplált.

Az ENSZ közvetítésével, áprilisban tető alá hozott tűzszünet októberben lejárt, azóta szórványosan ismét kiújultak a harcok a térségben.