Érvénybe lépett vasárnap a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti kereskedelmet szabályozó új megállapodás, amely a rendkívül heves vitákat szító egykori észak-írországi protokoll egyes előírásait enyhíti.

A konzervatív párti brit kormány és az Európai Bizottság február végén jutott egyezségre a windsori keretmegállapodásnak átnevezett egyezményről. Ennek alapján Észak-Írország továbbra is harmonizált árukereskedelmi viszonyrendszerben marad az Európai Unió egységes belső piacával és vámuniójával, de a keretegyezmény jelentősen enyhíti a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti kereskedelem vámjogi terheit.

A vasárnaptól érvényes új szabályozás legfőbb könnyítései közé tartozik, hogy azok a Nagy-Britanniából szállított termékek, amelyeknek végcélja Észak-Írország – tehát garantáltan nem kerülnek át az Ír Köztársaságba, vagyis az EU belső piacára –, „zöld folyosón" léphetnek be északír területre minden vámbürokrácia nélkül.

Az ilyen termékek – elsősorban élelmiszerek és gyógyszerek – csomagolásán „Not for EU" felirattal kell feltüntetni, hogy az adott áru nem forgalmazható az Európai Unió piacán. Ez a feltétele annak, hogy e termékekhez ne kelljen olyan bizonylatot mellékelni, amely igazolja, hogy az áru mindenben megfelel az EU egységes belső piacán érvényes szabványoknak.

Az új szabályozás vasárnapi életbe lépése nyomán az élelmiszer-kiskereskedelmi cégeknek és a nagykereskedőknek nem kell minden egyes kamionszállítmányhoz több száz igazoló dokumentumot kiállítaniuk.

A korábbi észak-írországi protokoll a brit kormány adatai szerint évente több mint egymillió vámáru-nyilatkozat kitöltését tette volna szükségessé a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti kereskedelemben. Mindegyik ilyen nyilatkozat nyolcvan rubrikát tartalmazott, amelyekbe esetenként tízszámjegyű termékkódokat kellett beírni.

Észak-Írország különleges státuszára azért van szükség, mert a brit EU-tagság megszűnése (Brexit) óta Észak-Írország és az Ír Köztársaság 499 kilométeres határa az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen szárazföldi vámhatára. Ezen az egykor katonai szigorral őrzött határon azonban az észak-írországi felekezeti konfliktus rendezését elindító 1998-as nagypénteki megállapodás egyik legfőbb vívmányaként jó ideje semmiféle ellenőrzés nincs, így a Brexit-megállapodáshoz fűzött észak-írországi protokoll Nagy-Britannia és Észak-Írország között írt elő vámjellegű ellenőrzéseket.

Ennek célja az volt, hogy Írországba – vagyis az EU egységes belső piacára – ne kerülhessenek át ellenőrizetlen termékek, főleg élelmiszerek és gyógyszerek.

A kormányzó brit Konzervatív Párt EU-szkeptikus szárnya és az ugyancsak radikálisan EU-szkeptikus észak-írországi britpárti protestáns pártok azonban kezdettől követelték a protokoll átalakítását, arra hivatkozva, hogy a brit-északír kereskedelem ellenőrzési kötelme Nagy-Britannia és Észak-Írország között, az Ír-tengeren hozott létre belső vámhatárt, és ez kikezdi Észak-Írország alkotmányos pozícióját az Egyesült Királyságon belül.

Észak-Írország nem része az Anglia, Skócia és Wales uniójából álló Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt.