A háromnapos müncheni biztonságpolitikai konferencián a viták középpontjában az állt: milyen jövő vár a Nyugatra egy olyan világban, ahol a második világháború után kialakult rend meggyengülni látszik.

Az idei müncheni biztonsági értekezlet egyértelművé tette, hogy a transzatlanti kapcsolatok új korszakba léptek, miközben a globális hatalmi viszonyok is átalakulóban vannak. Az amerikai–európai viszony továbbra sem tekinthető megszakítottnak, ugyanakkor egyre inkább feltételekhez kötött partnerséggé alakul.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter müncheni felszólalásában hangsúlyozta, hogy Washington továbbra is szoros együttműködésre törekszik Európával, és az Egyesült Államok „mindig Európa gyermeke marad”. Ugyanakkor világossá tette: az USA nem kíván „udvarias gondnokként” asszisztálni a Nyugat hanyatlásához, és csak akkor lát esélyt hatékony együttműködésre, ha az európai országok is változtatnak politikájukon. Különösen a migráció, a klímapolitika és a technológiai verseny területén sürgetett irányváltást, és jelezte, hogy Washington kész egyoldalúan is cselekedni, ha szükséges.

Az amerikai üzenetek hangneme ugyan mérsékeltebb volt, mint egy évvel korábban, de az alapvető elvárások nem változtak. Az Egyesült Államok továbbra is azt várja, hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon saját védelmében, különösen a NATO-n belül. Az amerikai delegáció képviselői egyértelművé tették: az európai országok gazdaságilag erősek, ezért ideje, hogy a hagyományos katonai műveletekben is vezető szerepet vállaljanak. Ugyanakkor a bizalom megrendült, különösen a Donald Trump által felvetett grönlandi tervek és a washingtoni külpolitika kiszámíthatatlansága miatt.

Kapcsolódó

Marco Rubio Budapesten: Trump elnöknek nagyon fontos Orbán Viktor sikere (VIDEÓ)

Magyarország támogatja az Egyesült Államok ukrajnai béketörekvéseit – hangsúlyozta Orbán Viktor a Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel tartott sajtótájékoztatón.

magyar–amerikai kapcsolatok Orbán Viktor Donald Trump Marco Rubio

Az európai vezetők egyre inkább elfogadják, hogy a transzatlanti kapcsolatok már nem a korábbi alapokon működnek. Friedrich Merz német kancellár szerint a második világháború után kialakult, szabályalapú nemzetközi rend „már nem létezik”, és a nagyhatalmi politika visszatérése új korszakot nyit. Ebben a környezetben Európának nagyobb önállóságra van szüksége. A szimpóziumon több vezető is hangsúlyozta, hogy a kontinensnek képesnek kell lennie saját biztonságának garantálására, akár az amerikai elköteleződés részleges visszaszorulása mellett is.

A stratégiai autonómia kérdése különösen a nukleáris elrettentés terén került előtérbe. Franciaország és Németország megkezdte a párbeszédet egy lehetséges európai nukleáris védőernyőről, amely kiegészíthetné a jelenlegi, elsősorban amerikai alapokon nyugvó NATO-struktúrát. Emmanuel Macron francia elnök szerint ez a párbeszéd a közös stratégiai gondolkodás elmélyítését szolgálja, ugyanakkor több európai vezető, köztük a spanyol miniszterelnök, túl kockázatosnak tartja a nukleáris fegyverkezés erősítését. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a kölcsönös védelemről szóló uniós klauzula megerősítését és pontosítását sürgette, valamint gyorsabb döntéshozatalt kért a védelmi kérdésekben.

Háttérbe szorult Ukrajna helyzete 

Az európai védelempolitikai ambíciók megvalósítását azonban komoly akadályok nehezítik. A közös fegyverkezési projektek, például a francia–német–spanyol FCAS harci repülőgép-program körüli viták    jól mutatják, mennyire nehéz az összehangolt fellépés. Emellett több ország költségvetési problémákkal küzd, ami korlátozza a védelmi kiadások növelésének lehetőségét.

A kongresszuson Ukrajna helyzete háttérbe szorult a transzatlanti vitákhoz képest, ami önmagában is jelzésértékű. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ismét sürgette az ország uniós csatlakozásának felgyorsítását és a katonai támogatás fenntartását, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Európa nincs jelen a béketárgyalásokon. Szerinte ez „nagy hiba”, mivel az európai országok jelentős pénzügyi és katonai támogatást nyújtanak Ukrajnának, mégis kimaradnak a döntéshozatalból. A legtöbb európai vezető nem számít gyors tűzszünetre, és úgy véli, Oroszország jelenleg nem érdekelt a háború lezárásában.

A bajorországi találkozó egy másik fontos tanulsága Kína növekvő diplomáciai aktivitása volt. Peking igyekezett magát a multilateralizmus és a szabályalapú rend védelmezőjeként bemutatni, miközben az Egyesült Államok egyre inkább saját prioritásaira koncentrál. Elemzők szerint Kína kész betölteni azt az űrt, amelyet Washington részleges visszahúzódása hagyhat maga után, és gazdasági együttműködési ajánlataival több európai ország számára is vonzó alternatívát kínálhat.

A müncheni biztonsági konferencia összképe végső soron azt mutatta meg, hogy a transzatlanti rendszer nem omlott össze, de egyértelműen átalakulóban van. Az Egyesült Államok továbbra is kulcsszereplő marad régiónk biztonságában, ugyanakkor egyre nyíltabban jelzi: a kontinensnek nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelméért és politikai tabilitásáért. Ukrajna szempontjából mindez különösen érzékeny fejlemény. A németországi eszmecserék egyik hallgatólagos tanulsága az volt, hogy az ukrajnai háború továbbra is meghatározó biztonsági kérdés Európában, ám az amerikai stratégiai prioritások között már nem kizárólagos.

A tanácskozás arra kereste a választ, hogy Európa milyen szerepet kíván betölteni egy formálódó, többpólusú világrendben. A következő években az amerikai elköteleződés mértéke, az európai védelmi integráció mélysége és az ukrajnai háború alakulása együtt határozza meg a kontinens biztonsági architektúráját. Münchenben mindez még nyitott kérdésként jelent meg, de az irány egyértelmű: a nyugati szövetségi rendszer alkalmazkodási kényszerbe került, és ennek következményei Kelet-Közép-Európa számára is közvetlenül érzékelhetők lesznek.