Az egykori francia gyarmat a Nyugat kulcsfontosságú szövetségese a régióban a terrorizmus elleni küzdelemben. Brüsszelben és Washingtonban attól tartanak, a múlt szerdai puccs után Niger (is) orosz befolyás alá kerül.

Egy héttel a demokratikusan megválasztott nigeri elnök erőszakos eltávolítása után az Amerikai Egyesült Államok vonakodik katonai puccsnak nevezni a történteket. A magyarázat a geopolitikai játszmákban keresendő. A „puccs” minősítés után Washington nem folyósíthatna tovább katonai segélyt a 26 millió lakosú afrikai országnak, amely a régióban a Nyugat egyetlen valódi szövetségese az iszlamista szélsőségesek elleni küzdelemben, írja a Politico.

Kevés publicitást kapott, de a Mohamed Bazoum elnököt a hatalomból elűző hadsereg katonáit az elmúlt években többek között az Európai Unió támogatásaiból képezték ki. Az EU a 2021. és 2024. közötti időszak költségvetésből 503 millió eurót különített el Niger számára.

Puccsövezet

A Szahara déli részén található, éhségövnek is nevezett Száhel-öv országait és lakóit egyszerre sújtja az élelmezési és klímaválság, illetve az iszlamista terrorizmus. Utóbbit a Nyugat katonai támogatásával sem sikerült megfékezni, a civilek és a polgári infrastruktúra elleni támadásaikkal a szélsőségesek milliókat tettek földönfutóvá.

Megfigyelők az iszlamisták elleni katonai sikerek hiányát okolják azért, hogy a térségben egymást érik a puccsok. Az utóbbi három évben a régióban hat sikeres katonai hatalomátvételt hajtottak végre. Niger viszont eddig kilógni látszott a sorból.

Közvetlenül azután, hogy a szomszédos Maliban két egymást követő katonai puccs is lezajlott, 2020 decemberében Nigerben békés hatalomváltás történt – az első azután, hogy az 1960-ban az egykori francia gyarmat önállósodott. Igaz, hogy az új vezetőt a leköszönő elnök maga jelölte ki utódjának, de Mohamed Bazoumot végül is megválasztották, a távozó Mahamadou Issoufou pedig nem tett úgy, mint elefántcsontparti vagy guineai kollégája, aki az alkotmányt kiegészítve „vállalt” harmadik elnöki mandátumot.

Bazoum 2021 márciusában túlélt egy puccskísérletet, amit megfigyelők azzal magyaráztak, hogy irányítása alatt Niger – a szomszédjaitól eltérően – sikereket tudott felmutatni az iszlamista csoportok elleni harcban. Viszont elemzők már akkor figyelmeztettek, hogy a későbbi letartóztatások – főleg a magas rangú tisztek körében – ellenségeskedést szítottak a hadseregen belül. Egyes jelentések szerint Bazoum elnök meneszteni akarta az elnöki gárda korábbi vezetőjét, Abdourahamane Tchiani tábornokot is – aki végül átvette a helyét –, és ez, ha nem kiváltotta, legalább siettette a puccsot.

Tisztázatlan orosz érdekeltség

Az európai országok az utóbbi években növekvő ellenérzésekkel szembesültek az afrikai (és dél-amerikai) országok részéről. A Száhel-övben a fő célpont a neokolonializmussal vádolt Franciaország, amely 2013 óta kiterjedt – és sokáig eredményesnek tűnő – hadműveleteket folytatott a régió hat országában a szélsőséges fegyveres csoportok ellen. Aztán Emmanuel Macron elnök kénytelen volt kivonni a francia csapatokat Maliból, a 2021. májusi katonai puccs után. A Barkhane-hadművelet központja Nigerbe került át.

Már akkor felmerült, hogy az együttműködés hiánya Mali új vezetése részéről és a franciaellenes érzelmek felkorbácsolása csak részben adódik a nyugati katonai beavatkozás sikertelenségéből, és legalább annyira magyarázható a régióban aktív Wagner-csoport negatív propagandájával. Amikor Maliban a puccsisták kiadták az európaiak útját, egyúttal szélesre tárták a kapukat az oroszok előtt.

Brüsszelben és Washingtonban attól tartanak, a múlt szerdai puccs után Niger (is) orosz befolyás alá kerül. A franciák mintegy ezerötszáz, az amerikaiak körülbelül ezer katonát állomásoztatnak ott. Az utóbbiak főleg a régióban zajló amerikai hadműveletekben kulcsszerepet játszó drónok bázisait tartják fenn.

A Wagner idén tavasszal becslések szerint mintegy ötezer katonát állomásoztatott Afrika különböző országaiban. Egyelőre tisztázatlan, hogy az időközben Moszkvában kegyvesztetté vált (legalábbis látszólag) Jevgenyij Prigozsin magánhadserege milyen szerepet játszott a nigeri eseményekben. Egyes elemzők szerint Moszkva mindössze utólag igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha a háttérből mozgatná a szálakat, miközben valójában maga is csupán külső szemlélője volt a puccsnak. Ez nem jelenti azt, hogy az oroszok nem tudják a maguk javára fordítani az új helyzetet, a Wagner-csoportnak nagy tapasztalata van korrupt vezetők behálózásában. A csoport afrikai tevékenysége eddig is főleg autokraták „kiszolgálásából” állt, kezdve a fegyveres biztosítástól a propagandán át a jövedelmező bányakoncessziók felügyeletéig, miközben a bevételeik tetemes részét általában visszacsorgatták a helyi elitekhez.

Nehéz lesz a „rendcsinálás”

A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) vasárnap Abujában tartott rendkívüli tanácskozásán – az azonnali szankciók mellett – egyhetes ultimátumot adott a nigeri puccsistáknak, az erő alkalmazását is kilátásba helyezve arra az esetre, ha nem helyezik vissza a hatalomba Mohammed Bazoum elnököt. Megfigyelők szerint azonban a fenyegetés beváltása rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen. A 15 tagú országcsoport eddig mindössze Gambia avatkozott be 2017-ben – sikerrel egyébként –, viszont Niger nagyságrendekkel nagyobb kiterjedésű ország, jól felszerelt hadsereggel. Ráadásul a „fenyegetőzők” maguk is biztonsági problémákkal szembesülnek odahaza.

A nigeri válság teljes Nyugat-Afrikát destabilizálhatja. A szomszédos Mali és Burkina Faso nemcsak abban osztozik Nigerrel, hogy ott is katonai junta uralkodik – mindkét országban ráadásul két-két puccs is történt az elmúlt pár évben –, de közösek a franciákkal szembeni ellenérzések és a Wagner-csoport jelenléte is.

Másrészt egy katonai beavatkozás Nigerben szinte biztosan a konfliktus kiszélesedéséhez vezetne, miután Mali és Burkina Faso vezetői bejelentették, hogy egy ilyen lépést az országuk elleni hadüzenetnek tekintenének.

Európai érdekek

A Száhel-öv országainak nyújtott támogatás, az iszlamista fegyveres csoportok elleni küzdelem egyik célja – a régió destabilizációjának megakadályozása mellett – az EU-ba irányuló illegális migráció megfékezése. Emellett Niger Európa második legnagyobb uránbeszállítója, Kazahsztán után.

A nukleáris fűtőanyag jelentősége számottevően megnőtt az utóbbi néhány évben az Európai Unió által meghirdetett klímavédelmi programnak köszönhetően. A tavaly februári ukrajnai invázió tovább fokozta a franciák által működtetett nigeri uránbányák fontosságát, hiszen Európa igyekszik felgyorsítani leválását az orosz energiahordozókról.

(A nyitókép illusztráció: Agerpres/EPA)