Az amerikai félidős választások nyomán gyengül az Izrael-politikát övező kétpárti konszenzus Washingtonban. Nemcsak az éves katonai segély kerül veszélybe, hanem a fegyverértékesítések is, amelyekbe januártól az új demokrata többség is beleszólhat.

Általános egészségbiztosítás, államilag támogatott bölcsődei ellátás, a bevándorlási ügynökség (ICE) felszámolása, az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatás megszüntetése. Olyan, korábban szélsőségesnek tartott jelszavak ezek, amelyek a politikai elemzők várakozásaival ellentétben több progresszív jelöltet győzelemhez segítettek az idei félidős választásokon.

„Az amerikai zsidóság aranykora véget ért” – foglalta össze a fejleményeket az amerikai reformzsidóság egyik vezető alakja, Ammiel Hirsch rabbi, akit a Times of Israel idézett. A november 3-i „kék szökőárral” a washingtoni törvényhozásba több olyan progresszív demokrata képviselő is bekerült, aki kampányának a középpontjába az Irán elleni háború bírálatát, valamint az Izraelnek nyújtott, évente közel 4 milliárd dollárra rúgó amerikai támogatások megszüntetését állította. Egyre több republikánus is nyíltan megkérdőjelezi a párt feltétel nélküli Izrael-támogatását.

J. D. Vance alelnök a választások után egy belső használatra készült felmérés eredményeit idézve elismerte: a republikánusok történelmileg gyenge eredményei a háborúra vezethetők vissza. Az X-en közzétett bejegyzése szerint a párttól elfordult korábbi republikánus szavazók négy fő elvárást fogalmaztak meg: az iráni konfliktus lezárását, az infláció elleni fellépést, az „America First” politika erősítését és az Izraellel fenntartott kapcsolatok újragondolását.

Az elmúlt hónapokban számos konzervatív véleményformáló bírálta Donald Trumpot amiatt, hogy engedte az Egyesült Államokat belerángatni Izrael által az iráni háborúba, miközben a 2024-es elnökválasztási kampányban a fő ígérete az volt, hogy vezetése alatt az USA nem bocsátkozik költséges „külföldi kalandokba”. A február 28-án kezdődött agresszióra Irán a világ kőolajforgalmának az ötödét bonyolító Hormuzi-szoros lezárásával válaszolt, ami világszerte az árak emelkedéséhez vezetett.

Egy friss Reuters/Ipsos felmérés szerint az amerikaiak többsége – köztük a republikánusok 51 százaléka – azt várja a frissen megválasztott, demokrata többségű kongresszustól, hogy lépjen fel az Irán elleni háború befejezéséért és vonja vissza a Donald Trump által bevezetett vámokat.

J. D. Vance után, a CBS-nek adott interjúban Donald Trump azt mondta: nem vitatja alelnöke „elemzését”, ugyanakkor hozzátette, hogy Irán megtámadása szükséges volt, mert anélkül a perzsa állam atomfegyverre tett volna szert, és „Izrael nem létezne”.

 Elemzők szerint ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az elvileg 2028-ban lejáró támogatás megvonása ténylegesen megvalósul. A lépést sokan kampányfogásként értelmezik, Trump utolsó kétségbeesett kísérleteként arra, hogy a háború és az Izrael-politika miatt elégedetlen választókat megszólítsa közvetlenül a voksolás előtt. Trump maga úgy fogalmazott, hogy a baloldaltól akart elvenni egy kellemetlen érvet.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök igyekezett kisebbíteni Trump bejelentésének jelentőségét. A Háárec című baloldali napilap ezzel szemben úgy vélte: az amerikai félidős választásokkal új korszak kezdődött, amire Izrael nincs felkészülve. A cikk szerint a demokraták elsöprő győzelme mögött az Izraellel szembeni közvélemény jelentős változása áll, így nem az a kérdés, hogy átalakulnak-e az amerikai–izraeli kapcsolatok, hanem hogy milyen súlyos intézkedések következnek. Veszélybe kerülhetnek évtizedek óta természetesnek tűnő gazdasági és biztonsági előnyök: az amerikai fegyverszállítás, Izrael pénzügyi rendszerének nemzetközi integrációja, a külföldi befektetések egy része, hosszabb távon pedig az Egyesült Államok stratégiai és katonai védőernyője. A társadalom nem készült fel erre, mert a két évtizede regnáló Netanjahu az izraeli média nagy részének cinkosságával elszigetelte a valóságtól. A Háárec szerint az amerikai elégedetlenséget nem lehet pusztán antiszemitizmussal magyarázni, mivel sok mérsékelt politikus is támogatná Izrael megbüntetését, ha az nem változtat a politikáján és nem tartja tiszteletben a nemzetközi jogot. Következésképp Netanjahu leváltása vagy kommunikációs kampányok nem lesznek elegendők, csakis érdemi politikai változtatások mérsékelhetik a növekvő nyomást.

A jobboldali Israel Hayom szerint a demokraták nagyarányú választási sikerének egyetlen központi üzenete van: Izraelnek stabil és széles támogatottságú kormányra van szüksége a kül- és biztonságpolitikai kihívások kezelésére. A szerző érvelése szerint az amerikai Demokrata Párton belül megerősödtek azok az új, progresszív irányzatok, amelyeket palesztinpártinak és Izraellel szemben ellenségesnek ír le. Úgy véli, hogy az új törvényhozási ciklusban akár Izrael-ellenes kezdeményezések, például szankciók vagy fegyverembargó-javaslatok is napirendre kerülhetnek. Másfelől a lap amellett érvel, hogy a „kék cunami” tulajdonképpen jó hír Izraelnek: bár az elsöprő győzelem több Izrael-kritikus politikust is bejuttatott a kongresszusba, a hatalmas demokrata többség hosszabb távon akár csökkentheti a radikális Izrael-ellenes szárny befolyását. A párt vezetése kevésbé lesz ráutalva egyik-másik radikális progresszív képviselő szavazatára. Ráadásul a képviselőházi és a szenátusi többség két vezetője, Hakeem Jeffries és Chuck Schumer határozottan Izrael-barát politikus – emeli ki az újságnak Rotem Oreg-Kalisky, a LIBRAEL alapítója és igazgatója. (A szervezet célja erősíteni Izrael támogatottságát az amerikai liberálisok körében.)

Erre utalt az egyik legbefolyásosabb amerikai lobbiszervezetnek tartott AIPAC (American Israel Public Affairs Committee) is közleményében, amikor gratulált a 2026-os félidős amerikai választások „Izrael-párti demokrata és republikánus győzteseinek”. A dokumentum az általuk támogatott „több mint 234” nyertes jelölt közül név szerint is kiemelte a kongresszus két demokrata frakcióvezetőjét, Schumert és Jeffriest, és aláhúzta: továbbra is mindkét politikai oldalon támogatni fogja azokat a politikusokat, akik elkötelezettek az Egyesült Államok és Izrael közötti szoros partnerség mellett.

Januártól, amikor leteszik az esküt a frissen megválasztott képviselők, várhatóan Hakeem Jeffries lesz a képviselőház elnöke – az első fekete házelnök az amerikai történelemben. A szenátus elnöki tisztségét az alkotmány szerint Vance alelnök látja el, így a demokrata frakcióvezető, Chuck Schumer pozíciója „csak” annyiban változik, hogy immár a többségi frakciót vezeti. A veterán demokrata politikus tavaly azt nyilatkozta a New York Timesnak: „Az én feladatom, hogy a baloldal Izrael-párti maradjon.” Jeffriest ugyanakkor az AIPAC-támogatások egyik legfontosabb kedvezményezettjeként tartják számon évek óta, többször járt Izraelben, szoros kapcsolatokat ápol zsidó szervezetekkel, és korábban ellenezte az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatás megvonását. Képviselőházi elnökként azonban óvatos egyensúlyozásra kényszerül majd – figyelmeztetett a Times of Israel. Olyan demokrata frakciót kell majd vezetnie, amelyben jóval több képviselő foglalkozik aktívan az izraeli–palesztin konfliktussal, és választóik elvárják tőlük, hogy ezen a területen is eredményeket érjenek el. Jeffriesre – aki elnökként döntő szerepet játszik a törvényhozási napirend meghatározásában – nagyobb nyomás nehezedhet majd annak érdekében, hogy az izraeli–palesztin konfliktust érintő javaslatokat ne söpörjék le az asztalról, hanem a képviselőház plénuma elé vigyék. Hadar Susskind, a progresszív New Jewish Narrative szervezet elnöke példaként említette a Joaquin Castro texasi képviselő által benyújtott Stop the Settlements Act törvényjavaslatot, amely szankciókat vezetne be a megszállt palesztin területeken telepépítésben és -bővítésben érintettekkel szemben, és megtiltaná a telepeken gyártott áruk importját.

Az Észak-Amerikai Zsidó Föderációk (JFNA) éves közgyűlésének vasárnapi megnyitóján két volt amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo és Antony Blinken igyekezett csillapítani a kedélyeket. „Valójában optimista vagyok. Külügyminiszterként és CIA-igazgatóként azt tapasztaltam, hogy az Egyesült Államok és Izrael közötti intézményi kapcsolatok mélyek és szétszakíthatatlanok” – jelentette ki Pompeo hozzátéve, hogy „Izrael továbbra is rengeteg támogatást fog kapni az Egyesült Államoktól”. Blinken egyetértett republikánus kollégájával az Izraelnek nyújtott katonai támogatás ügyében, azonban a palesztin kérdésben markánsan eltérő nézetet fogalmazott meg, a kétállami megoldást nevezve a tartós rendezés alapjának.

Donald Trump bejelentését kommentálva az izraeli miniszterelnök emlékeztetett: korábban ő maga javasolta a támogatás megszüntetését, illetve átmenetként írta le a helyzetet. Ezzel vélhetően azokra az elképzelésekre utalt, amelyek szerint a pénzbeli katonai támogatás kivezetésével párhuzamosan az USA egy sokkal szorosabb technológiai és hadiipari integrációt építene ki Izraellel. Egy júniusi levelében Netanjahu „az én tervemként” hivatkozott a kezdeményezésre, amelynek alapján a pénzügyi támogatás helyett létrehozott új együttműködési modell „a közös védelmi együttműködésre, a közös fejlesztésekre, a közös gyártásra és a kölcsönös beruházásokra épülne olyan területeken, mint a fejlett rakétavédelem, a mesterséges intelligencia, a pilóta nélküli rendszerek, a kiberbiztonság és a következő generációs katonai platformok”. Lara Friedman, a Közel-keleti Békéért Alapítvány elnöke szerint az így kialakuló kölcsönös függőségek eredményeként az izraeli miniszterelnök befolyást szerezne az amerikai biztonságpolitikai döntéshozatalra – mintha helyet kapna az amerikai válságstábban („a seat in the US situation room”).