A New York-i rendőrség éppen az 1968-as diáklázadás évfordulóján vetett véget a Columbia Egyetemen az épületfoglalásban kicsúcsosodott palesztinpárti tüntetéseknek. Az események több tekintetben hasonlítanak az 56 évvel korábbi történésekhez, és tovább ronthatják az újrázni akaró Joe Biden megítélését a fiatal demokrata szavazók körében.

Az Egyesült Államok történetében nem először fordul elő, hogy elégedetlen fiatalok épület- vagy területfoglalással próbálnak súlyt adni követeléseiknek. Ez történt több mint fél évszázaddal ezelőtt, amikor ugyancsak a nyolc elit magánegyetemet tömörítő Ivy League diákjai vitték a prímet.

A vietnami háborút ellenző és a színes bőrűek egyenjogúságát zászlajára tűző polgárjogi mozgalmak 1968 tavaszán „értek össze”. A tiltakozáshullám résztvevői kezdetben felrótták az afroamerikai vagy más kisebbségi diákokkal szembeni bánásmódot a kampuszon belül és azon kívül, de később a jogköveteléseket kiterjesztették más kisebbségekre is. A Columbián tételesen azt is felrótták a vezetőségnek, hogy az egyetem titokban kapcsolatban állt egy olyan kutatóintézettel, amely részt vett a vietnami háborúban bevetett fegyverek fejlesztésében. (Ezúttal a követelések intézményenként változnak, de a legtöbb esetben a hallgatók azt kérik, hogy az egyetemük szakítsa meg az üzleti kapcsolatait Izraellel a Gázai-övezetben zajló, rengeteg civil áldozattal járó háború miatt.)

Április 23-án az addig békés tüntetők öt épületet foglaltak el, miután egyiküket letartóztatták a közeli Morningside Parkban, ahol egy szegregált tornacsarnok építése ellen tiltakoztak. A Columbiát egy héten keresztül tartották megszállva. Végül az egyetem elnökének engedélyével mintegy ezer New York-i rendőr nyomult be a kampusz területére. Hétszáz tüntetőt tartóztattak le, sokakat durván megvertek, tucatnyi egyenruhás és több tucatnyi egyetemista sérült meg.

A tiltakozások azonban folytatódtak. Májusban újra elfoglalták az egyetemi adminisztrációnak is otthont adó Hamilton épületet – ugyanazt, amely a most kedd éjjeli események helyszínéül is szolgált. A Columbia tevékenysége teljes mértékben megbénult, és a tiltakozások átterjedtek az ország több egyetemére. „Úgy tűnik, ez történik most is. A Columbián végbement épületfoglalás hasonló akciókat váltott ki mindenfelé” – mutatott rá az Associated Pressnek nyilatkozva a ‘68-as megmozdulások egyik résztvevője, Mark Naison professzor, a Fordham Egyetem tanára.

Olaj a tűzre

Idén is azután szabadultak el az indulatok, hogy a rendőrség őrizetbe vett több mint száz columbiás diákot, akik az izraeli hadsereg gázai túlkapásai elleni tiltakozásként sátrat vertek a kampuszon. A hatósági intézkedés a New York-ihoz hasonló megmozdulásokat váltott ki országszerte.

A CNN összesítése szerint a rendőrségnek már több mint 30 egyetemen és főiskolán kellett intézkednie, április 18. óta több mint ezerötszáz személyt vettek őrizetbe az USA 23 államában. A legtöbbet – 400-nál is több tüntetőt – kedden tartóztatták le, mintegy 300-at a New York-i Columbia Egyetemen és a City College of New York előtt. A leginkább a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen durvult el a helyzet, ahol szerdára virradóra összecsaptak a palesztinpárti tüntetők és a sátortáborukat megrohamozó Izrael-barát ellentüntetők.

Az egyetemistatüntetés leverésére tett erőfeszítések csúnyán visszaütettek – állapította meg az Economist idézve Jameel Jaffert, a Columbia szólásszabadság-központjának munkatársát, aki nem érti „miért jelentettek a hallgatók sátrai és tüntetése olyan szintű veszélyt”, hogy az eszkalációt kockáztatva is föl kellett számolni. Különösen, hogy a rendőrség maga is azt közölte, hogy az őrizetbe vett tüntetők békések voltak, és nem álltak ellen az intézkedésnek.

Chris Murphy, Connecticut demokrata párti szenátora ezzel kapcsolatban emlékeztetett: az Egyesült Államokban hosszú hagyománya van az éjszakákon át tartó, több napot átfogó tüntetéseknek. A tiltakozás antiszemita jellegét érintő vádakra utalva hozzátette: „Mindannyian fel kell szólalnunk, amikor a tiltakozás átlép egy bizonyos határt, ha erőszakossá válik, vagy ha gyűlöletbeszédbe fordul. De a fiatalok 95 százaléka, azért tüntet a kampuszokon, mert úgy gondolja, hogy alapvető igazságtalanság történik Izraelben”.

David Pozen, aki jogot tanít a Columbián, ironikusnak nevezte, hogy a karhatalom behívásával Minouche Shafik elnök nem lecsillapította a kedélyeket, hanem éppenséggel „olajat öntött a tűzre”.

Két tűz között

A progresszivizmus fellegvárainak tekintett főiskolák meglehetősen kényelmetlen helyzetbe hozták az újrázni akaró Joe Bident. Az elnököt nyomás alatt tartják egyfelől a republikánusok, másfelől befolyásos demokrata politikusok és csoportok, hogy lépjen fel keményebben a tiltakozók ellen. Megfigyelők szerint ezeket a hangokat nem lehet lecsillapítani csupán hangnemváltással. Ugyanakkor bármit is lép az adminisztráció, tovább ronthatja az elnök megítélését a fiatal szavazók körében, akik a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint máris túlnyomórészt helytelenítik a gázai háború kezelését.

Biden megpróbálja mindkét tábort kielégíteni. Múlt héten újságírói kérdésre válaszolva elítélte az egyetemi tüntetéseken előforduló antiszemita megnyilvánulásokat, de egyúttal azokat is, „akik nem értik, mi történik a palesztinokkal”. A több mint százezer főiskolai és egyetemi hallgatót tömörítő College Democrats of America nevű csoport kedden figyelmeztette az elnököt: „egyre több fiatal ábrándul ki a pártból minden egyes nappal, amikor a demokraták nem állnak ki egységesen a tartós tűzszünet, a kétállami megoldás és a palesztin állam elismerése mellett”.