Így mentik meg az egyik legcsodálatosabb természeti örökségünket

A világ legnagyobb koralltelepe feletti felhőtakaró megnövelésével és "kifényesítésével" óvná meg az ausztrál Nagy-korallzátonyt egy helyi oceanográfus a pusztító fehéredéstől.

Felhőképződéskor a lehűlő levegő hőmérséklete harmatpont alá süllyed és a feleslegessé váló vízgőz kicsapódik. A kicsapódás a légkörben lebegő, szabad szemmel nem látható szilárd anyagok – például vulkáni hamu, por, sókristályok – felületén indul meg.

"A szárazföld felett rengeteg a por és az egyéb szilárd anyag. Az óceán felett azonban elsősorban a tengeri só számlájára írható a felhőképződés. Elképzelésünk szerint fogjuk a tengervizet és szétpermetezzük a levegőben, hogy elpárologva maga után hagyja a sókristályokat" – magyarázta Daniel Harrison, a Sydney-i Egyetem Tengertudományi Intézetének munkatársa, aki kedden fogja bemutatni az általa kidolgozott stratégiát egy Queensland állambeli tudományos kongresszuson, amelyen 200 szakértő vitatja meg a súlyos károkat elszenvedett korallzátony megóvásának lehetséges módjait.

A Coffs Harbour-i Southern Cross Egyetemen dolgozó kutatókkal közösen kifejlesztett ötlet szerint egyedi tervezésű szórófejekkel juttatnának több ezer milliárd vízcseppet a légkörbe másodpercenként. A finom vízfátyol a tervek szerint nagyjából egy kilométerre az óceán fölé jutna el. Harrison szerint a módszer "kifényesítené" a felhőket a zátony felett, ami azt jelenti, hogy több napfényt tudnának visszaverni az űrbe.

A korallfehéredést a melegedő óceánvíz és a napfény együttes hatása okozza. "Ha leárnyékoljuk a korallokat, akkor a melegedő víz ellenére sem indul be a fehéredés" – mondta az oceanográfus.

Harrison szerint a zátonyra nehezedő nyomás immár kritikus szinthez közelít. "A klímaváltozás mostanra olyan mértéket öltött, hogy a káros anyagok azonnali és drasztikus visszaszorítása esetén is tovább fog melegedni a zátony körüli víz a következő egy-két évtizedben."

A korallzátonyok kevesebb mint 0,1 százalékát fedik le az óceán területének, ám a tengeri élőlények 25 százaléka használja őket élőhelyként élete legalább egy szakaszában. A tudósok nem tudják pontosan, hogy a korallzátonyok elvesztése milyen következményekkel járna a tengeri élővilágra nézve.

Néhány hete a kutatók azt állapították meg: eddig öt "halálközeli élménye" is volt a Nagy-korallzátonynak, de amit most teszünk vele, azt lehet, hogy már nem éli túl.

Kapcsolódók

Kimaradt?