Korodi Attila képviselő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaként jelenleg egy raportőri jelentésén dolgozik, amelyben a Líbia stabilitásának helyreállítására tett kísérleteket elemzi és javaslatokat fogalmaz meg. A politikust az észak-afrikai ország helyzetéről faggattuk. 

A 2011-ben megdöntött diktatúra után Líbia adminisztrációjának helyreállítása kulcskérdés nemcsak a helyiek szempontjából, hanem Európa lakossága számára is, ugyanis az Olaszországba érkező menekültáradatot csak a stabil Líbia fékezné meg sikeresen. A megoldás felé vezető utat, a keszekusza és európai szemmel nehezen érthető helyzetet Korodi Attila ismertette a Maszollal.

Mit tesz az Európa Tanács?

Az Európa Tanács rendszerében 57 ország parlamenti képviselői ülnek, székhelye Strasbourgban van, és arra hivatott, hogy olyan vitafórumokat tartson, amelyek bizonyos – akár globális méretű – ügyek holtpontról történő kimozdítását teszik lehetővé, főként a demokrácia, a jogállamiság, az alkotmányosság, a kisebbségvédelem és az emberi jogok témakörében.

Korodi Attila elmondása szerint az utóbbi évtizedekben, de főként az elmúlt öt évben a migrációs kérdés az egyik legfontosabb vitatémává vált a Tanácsban, ehhez valamelyest kapcsolódik a terrorizmus, mint a demokráciára irányuló veszélyforrás. A testületben ezért azokkal a térségekkel is foglalkoznak, amelyek szomszédosak a Tanács országaival.

„Vannak olyan országok, amelyekkel a demokráciapartnerség szlogenje alatt intézményes kapcsolat alapján tudást adnak át a fent említett értékekből, vagyis az alkotmányosságról, a választási rendszerekről, parlamentarizmusról, jogállamiságról. Ilyen Marokkó vagy Jordánia. Vannak továbbá olyan országok, mint például Izrael, amelyek csupán megfigyelők az Európa Tanácsban, a Líbiával határos Tunézia is csak megfigyelő akar lenni, nem partner” – ismertette az „erőviszonyokat” a raportőr.  

Korodi Attila az Európa Tanács politikai bizottságának a tagja, ezért találkozik az Észak-Afrikát érintő témákkal raportőrként: ebben a bizottságban globális témákkal foglalkoznak, a közel-keleti kérdés mellett gyakran kerül terítékre Ukrajna ügye, a katalán kérdés és természetesen a Magreb régió.

A képviselő elmondása szerint rengeteg praktikus üggyel foglalkoznak az Európa Tanácsban, amelynek alárendeltségébe tartozik a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, a Velencei Bizottság és az ECRI rasszizmus elleni központ is. Líbiával pedig a migráció és a terrorizmus miatt foglalkoznak kiemelten.

Mi a helyzet most Líbiában?

Líbia hatalmas méretű ország, területe 1 millió 760 ezer négyzetkilométer, és csak hat millióan élnek benne. A fővárost, Tripolit két millióan lakják, további nagy települések Miszráta, Tobruk, Bengázi és Szurt, ezeken a nagyvárosokon túl a vidéki Líbia kisebb törzseket jelent, és hatalmas terültek lakatlanok.

„Különböző népcsoprtok élnek itt, más-más értelemben vallásos népek, de vannak vándortörzsek is, mindez megfűszerezve egy nagyon erős, több mint egymillió lelket számláló migrációval, akik a délebbi afrikai országokból érkeznek folyamatosan ide mint tranzitországba. Régen olyan jólét volt itt, hogy 500 ezer tunéziai dolgozott Líbiában, most meg nyolcezer líbiai van náluk. Tunézia több mint 7 milliárd eurót forgatott meg csak egy egyszerű év alatt Líbiában” – jegyezte meg Korodi.

Líbiának jelen pillanatban sincs cselekvőképes kormánya, csak sejtek szintjén működik valamiféle rendszer. Amikor 2011-ben megdöntötték Moammer Kadhafi diktatúráját, valamit nagyon elrontottak a nyugati demokráciák az erős beavatkozással. Ő olyan államot tartott fenn, amelyben az olajkereskedelemből begyűlt pénzt visszaosztották a nagyvárosi agglomerációknak és törzseknek, cserébe minden közszolgáltatás ingyenes volt, viszont nem létezett állami adminisztráció, ahogy állami hadsereg sem. Utóbbi feladatait a helyi közösségek hadseregei látták el. Volt ugyan nemzeti bankja, amely a pénzfluxust a kezében tartotta, volt országos kőolajvállalata, de ezentúl semmi más. Az oktatási rendszere is sejtszerűen épült fel, ahogy az egészségügyi rendszert is a helyiek tartották fenn.

„Ahogy Kadhafi kikerült a képből, nem azt történt, mint máshol, hogy volt egy adminisztráció, amely továbbdolgozott és mögéje fel lehetett építeni egy új politikai struktúrát, hanem hirtelen semmi lett. És ebben a semmiben nagyon vonzó volt, főleg a nagyobb települések számára, hogy a kisebb törzsek kárára a kőolajbevételekből nagyobb szeletet szakítsanak ki. Emellett az iszlamista mozgalmak – amelyek mindig is jelen voltak Líbiában – karhatalommal történő kordában tartása hamar megszerveződött” – vázolta a diktatúra működését követő időszakot Korodi Attila.

A rezsim megdőlése után 2012-ben voltak először választások, amelyen a lakosság 60 százaléka vett részt, és az iszlamisták meg is nyerték azt. Átmeneti időszak következett, mígnem 2014-ben újabb választásokat tartottak, amikor már csak a lakosság 18 százaléka szavazott. Új parlament született, de a régi parlament nem ismerte el az újat, ezért újra eluralkodott a káosz. Innentől kezdve nagyon erős fegyveres konfliktus alakult ki az országban.

Jelenleg Líbiában nemzeti hadsereg működik, amely egy Khalifa Haftar nevű tábornok mögött sorakozott fel, és főleg Kelet-Líbiát tartják ellenőrzésük alatt. Újabban néhány partner segítségével Közép- és Nyugat-Líbiába is elértek. Mindezek mellett rengeteg helyi milícia működik. A líbiai nemzeti bank havi rendszerességgel fizeti még most is ezeknek a milíciáknak a katonáit, miközben ezek az egységek időnként egymást mészárolják.

„Európai szemmel nem lehet elképzelni ezt a történetet. Viszont ebben a kaotikus rendszerben is vannak egyértelmű kiutak. Most kezd érződni valamiféle változás, mert 2015-ben Marokkóban aláírták egy egyezményt, amelyben létrehoztak egy líbiai elnöki bizottságot, amely kormányozni kezdte az országot, és ebben Haftar tábornok semmilyen módon nem vett részt” – mesélt a fejleményekről a raportőr.

Haftar generális katonai egységeit az arab emírségek és Egyiptom támogatja pénzzel és logisztikával. Egyiptomnak leginkább az az érdeke, hogy a nyugati határvonalát biztonságosabbá tegye. Eközben a másik oldalon Algéria kifejezetten a törzsekkel van kapcsolatban, katonailag nincs jelen, de arra figyel, hogyha iszlamista sejtek akarnak betörni hozzájuk. Tunézia pedig mivel ritkán lakott ország, nehezen tudja megvédeni a határait, ezért külföldi segítségre szorul. Most éppen elektronikus határvédelmi rendszer kiépítésébe fognak bele.

Mit tesznek az ország stabilizálásáért?

Az ENSZ-nek van egy Líbiával foglalkozó különleges egysége, amelynek köszönhetően az ENSZ képviselői lassan kezdenek visszatérni Líbiába. A nemzetközi migrációs szervezet és az ENSZ menekültügyi főmegbízottja már járt bent Líbiában, ők újabban szabadon járhatnak a különböző milíciák között, nem tekintik őket veszélyforrásnak. Az ő dolguk a rengeteg, Afrika más országaiból érkező menekültek segítése. Nagyon sok hivatalos és nem hivatalos menekülttábor található az országban. A Földközi-tengeren elfogott menekülteket visszaviszik Líbiába, ahonnan a saját országukba szállítják őket, mert ott elviselhetetlen körülmények uralkodnak.

Korodi Attilától azt is megtudtuk, hogy minden európai nagykövetség székhelye Tunéziában van, csak az olaszok mentek vissza Tripoliba. Ugyanakkor szintén Tunéziában működik az Európai Unió azon kirendeltsége, amely Líbiával foglalkozik, ezért november elején Korodi Attila is ott tájékozódott az aktuális körülményekről.

„Hármas célom volt az úttal: találkozzak líbiaiakkal, líbiai vezetőkkel és tunéziai vezetőkkel. Olyanokkal, akik az egész folyamatot követik. Találkozni szerettem volna továbbá nemzetközi szervezetek képviselőivel, hogy megtudjam, hogyan vélekednek a felek. Így értesültem arról, hogy most az a cél, hogy a különböző líbiai csoportok állapodjanak meg egymással, és közös államiságot hozzanak létre” – fejtette ki az Európa tanácsi raportőr.

A líbiaiak folyamatosan hibáztatják egymást, illetve a nyugati országokat azért, mert 2011-ben beavatkoztak. A tunéziaiak elmondják, hogy mekkora energiákat fektetnek abba, hogy a saját határaikat megvédjék.

„A nemzetközi szervezetek esetében árnyaltabb képet kapunk: terroristamentes, jól működő Líbiát szeretnének, rendezett migárciós kérdést, mindezt úgy, hogy legyen állami szintű adminisztráció, új alkotmány, majd választások. És itt jön képbe az Európa Tanács. A most készülő jelentésemben egyfelől nagyon határozottan megfogalmazom azt, hogy a Líbiából származó migrációs veszély akkor oldódik meg, ha az országban kialakul az államiság. És az eddigi tapasztalatok alapján ilyen nem jöhet létre ott, ahol soha nem volt Európai szemmel mért állam. Be kellene kapcsolódnunk az alkotmányozási folyamatba, hogy normális, a térségnek megfelelő, legalább minimális emberi jogokat garantáló alaptörvény legyen, amely nem a vallási fundamentalizmuson alapul. Az általunk ismert demokrácia nagyon messze van. De választásokra szükség van ott, és annak szervezésében részt kell vennünk. Az Európa Tanács szakértői rengeteg konfliktuszónában voltak ott, előkészítettek választási folyamatokat, ezt tudjuk mi felajánlani, különben marad a káosz” – véli Korodi Attila.

Elmondta, hogy az ENSZ főtitkárságának egy speciális, libanoni származású megbízottját jelölték ki nemrégiben a tárgyalások irányítására. Azért őrá esett a választás, mert a közel-keleti Libanon stabilitása a keresztények, a siíták és a szunniták egyensúlyán alapszik. A jelölt kiválasztása jó döntés volt Korodi szerint, mivel neki másfél éve leragadt nézeteket sikerült kimozdítania a holtpontról.

Mindeközben Franciaország most szervezi a Líbiától délre található országokat (Csád, Niger, stb.), hogy együtt állítsanak fel migrciómegelőző rendeket. Törökország és Oroszország mindenhol mindenkit segít, de Olaszország, a britek és az amerikaiak is egyre aktívabbak.

„Most úgy tűnik, mindegyik fél abba az irányba húz, hogy az ENSZ égisze alatt legyen állami közigazgatás. A líbiaiaknak is azért érdeke ebbe az irányba indulni, mert a tartalékaikból kezdenek kifogyni, és hogyha nem működik az országos kőolaj-kitermelés és a nemzeti bank, akkor semmi esélyük nem marad arra, hogy visszakerüljenek abba a fajta jólétbe, amivel rendelkeztek” – magyarázta Korodi, aki a jelentését jövő áprilisig készíti el. Bemutatja azt az Európa Tanácsban, amelyben javasolja, hogy az alkotmányozásban és a választás megszervezésébe kapcsolódjanak be. Ha ezek működnek, akkor várható az, hogy az erős migrációs nyomás, amely az olaszországi partokat érinti, csökken egy-két év alatt.