Vajdaság: fegyelmi eljárást kezdeményeztek Pásztor István, a VMSZ elnöke ellen

Megszólalt a héten a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Szabadkai Városi Szervezetének a Magyar Mozgalomban (MM) is szerepet vállaló, nemrég fegyelmi eljárás alá vont több mint félszáz tagja és azt követően, hogy közösen vonultak a szabadkai Magyar Ház udvarára, ott pedig átadták a közösen aláírt védekező dokumentumukat, nyilvánosságra is hozták azt. A folyamodványt számos szerbiai magyar és szerb orgánum azonnal ismertette. Ezzel egyidőben átnyújtották a párt illetékes bizottságának azt az ottani lapok által szintén bemutatott kezdeményezést is, melyben indítványozták a VMSZ elnöke elleni fegyelmi eljárás elindítását. Lépésüket azzal indokolták, hogy szerintük Pásztor István nem tartja be a tavalyi közgyűlésen (kongresszuson) tett, a párt nyitottságára vonatkozó ígéretét.

Szabadka belvárosának lakói egy különös menetre figyelhettek fel tegnapelőtt, a meglehetősen hűvös hétfői koradélutánon. A kb. 50-60 fős csoport élén városuk polgármestere, Maglai Jenő, civilben ügyvéd, a VMSZ szabadkai városi szervezetének korábbi elnöke haladt két papírlapot tartva a kezében. Mellette egy másik, jónevű ügyvéd, Józsa László lépkedett, akit jóformán mindenki, nemcsak a magyarok, hanem a helyi szerbek, horvátok, bunyevácok és mások is jól ismernek a városban, de nem csak itt. Józsa ugyanis nagyon népszerű Vajdaság szerte és azon túl, hiszen a közkedvelt jogász fiatalabb éveiben jeles vízipólósként sokak kedvencévé vált és ma is aktív sportember. Nem mellesleg 1992 és 2000 között parlamenti képviselő volt a belgrádi törvényhozásban, közben egy ideig a Panić-kormány Emberjogi és Kisebbségügyi Minisztériumának államtitkáraként működött. Emellett hat éven keresztül a VMSZ alelnöki tisztségét is betöltötte, és ami a legnagyobb érdeme, mert azzal történelmet írt: oroszlánrészt vállalt a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2002-es megalapításában, melynek első elnöke is lett.

A két ügyvéd-politikus mögött a vajdasági magyar világ számos jól ismert reprezentánsa menetelt, köztük Korhecz Tamás egyetemi tanár, egykori tartományi kormánytag, az MNT korábbi elnöke, akinek portréját olvasóink e rovatból már rég megismerhették, Kucsera Géza Szabadka ex-polgármestere, Joó-Horti Lívia, a Szerbia határain túl is ismert pszichoterapeuta, a korábbi, Korhecz vezette MNT meghatározó személyisége, Szilágyi Dorottya vállalkozó, volt VMSZ ügyvezető alelnök és mindazok még, akiket a párt fegyelmi bizottsága a hétfői és keddi napra egyenként beidézett egy maximum 5-5 perces meghallgatásra. Ők valamennyien a megbocsáthatatlannak ítélt „bűnt” azzal követték el, hogy a múltév augusztusában megalakították a Magyar Mozgalmat, melynek létrehozásáról e helyen mi is beszámoltunk annakidején. A demonstrálók csoportjából csak azok hiányoztak, akik munkahelyi kötelezettségeik miatt nem tudtak jelen lenni, de mint VMSZ székház udvarán tartott sajtóértekezleten Maglai polgármester elmondta: lélekben ők is itt vannak és „ez a közös fellépés azt igazolja, hogy a Magyar Mozgalom tagjai között összetartás van és nincs értesülésük arról, hogy bárki is megbánta volna, hogy a mozgalom tagja lett.”

A nagy feltűnést keltő deputáció felvonulása a nap eseménye lett egész Szerbiában, azonnal vezető hírré lépett elő az ottani magyar és szerb médiában. Csupán az MTI nem akart róla tudomást venni és ennek köszönhetően a fejleményről Szerbián kívül sehol máshol nem cikkeztek a magyar sajtóban. A távirati irodának, mely azóta is „gondosan” hallgat a Szabadkán történtekről, azon napon csak egyetlen szerbiai vonatkozású hírértékű eseménye volt: semmit sem lapnak vissza Tito örökösei, mert egy belgrádi bíróság elvetette az egykori jugoszláv elnök leszármazottainak örökösödési kérelmét.

Hogy miért hatott a szenzáció erejével egész Szerbiában ez a demonstráció és ugyanakkor miért is nem fért bele a magyar nemzeti hírügynökség napi, amúgy bőséges hírfolyamába, arról könnyen képet alkothatunk, ha elolvassuk a vajdasági mozgalommá terebélyesedett Második Nyilvánosság Facebook-csoport alapítójának, a Stephen Bozhen néven publikáló, Bozsó Istvánnak  fulmináns gyorsjelentését, amit Bosszúvágytól elvakulva címmel tett közzé néhány órával azt követően, hogy a népszerű találkozóhelyről, a galériaként és kávézóként is kedvelt Klein House-ból indult demonstráció egy rögtönzött sajtótájékoztató után véget is ért a szabadkai Magyar Ház udvarán.

Ebből következzen most egy részlet:

„A VMSZ elnöke múlt kedden jelentette be, hogy az összes olyan VMSZ-tag ellen fegyelmi eljárást kezdeményez, akik a MM-nek alapítói vagy támogató tagjai. Nem is lepődött meg ezen akkor senki, hiszen Pásztor az utóbbi időben úgy belejött a párttagok kihajigálásába, mint kiskutya az ugatásba. Nem ma kezdte: az évek során egy óbecsei ex-polgármestert, egy ex-pártelnököt és három ex-alelnököt záratott ki... oh, pardon: zárt ki a fegyelmi bizottság, neki ehhez soha semmi köze nem volt! Továbbá kizárás előtt áll két ex-MNT-elnök (egyikük a Korhecz, akit úgy akarnak kizárni, hogy nem is tagja a pártnak!), két további ex-alelnök, plusz egy volt és egy jelenlegi szabadkai polgármester – nem t’om, érezhető-e a súlya a leszámolásnak. A választásokon indulás gondolatával való kacérkodással a MM tulajdonképpen meg is alapozta a következő körös kizárásokat, ám úgy tűnik, akadt egy kis gebasz, ami megakaszthatja a VMSZ jogi gépezetének zakatolását.

A MM érintett tagjai közös dokumentumban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ellenük indított fegyelmi eljárás jogtalan, ugyanis egyrészt a támogató tagok lehetséges szankcionálásáról nem is rendelkezik a párt Alapszabálya és Fegyelmi Szabályzata, másrészt a párt rendes tagjai (és itt a csavar) MÉG(!) nem is sértették meg az Alapszabály fegyelmi eljárásban hivatkozott pontjait, hiszen egyikük sem indult választásokon „más politikai szervezet jelöltjeként vagy annak támogatásával (...), vagy polgárok csoportjának a jelöltjeként”! De ha ez be is következne [be is fog következni! – a szerk.], abban az esetben „a VMSZ elnökségének hatásköre arra terjedne ki, hogy az adott VMSZ-tagot írásban felszólítsa, hogy 15 napon belül nyilatkozzon, hogy melyik politikai szervezet tagja kíván maradni”.

Két papírlap volt a felvonulók élén haladó szabadkai polgármester kezében – írtuk a bevezetőnkben – a fentebbi idézetünkben pedig csupán az egyikről esett szó. Mielőtt a másikra, a hét általunk legfontosabbnak ítélt vajdasági magyar megszólalására rátérnénk, mely példa nélküli iromány a Kárpát-medencei kisebbségi magyar szervezetek bő negyedszázados históriájában, az elsőről még azt is érdemes elmondanunk, hogy e folyamodványnak a jogi megalapozottsága melletti érvein túlmenően, a dokumentum záró bekezdése volt számunkra a legsokatmondóbb. Ez a két mondat arról győzött meg bennünket, hogy valóban minden korábbinál nagyobb a baj a vajdasági kis magyar világban, ami nem sok jót ígér az áprilisi, vajdasági tartományi és helyhatósági voksolásokkal egy időben megtartandó szerbiai rendkívüli parlamenti választások magyar esélyeit illetően. Az abban foglaltakból egyértelműen kitűnik: a vajdasági magyar-magyar ellentétek sajnos már túlléptek a kritikus ponton és ott, ahol egy pártvezető és nem mellesleg a tartományi törvényhozás elnöke „a kifinomult diplomáciai nyelvezetről egyre inkább a tanyasi metaforákra (tyúkól, akol, rohadt alma stb.) tér át”, már jóvátehetetlenül elszabadultak az indulatok, a közös hang megtalálására nincs remény:

„Egyúttal a leghatározottabban visszautasítjuk a VMSZ elnöke részéről 2016. január 21-én megfogalmazott rágalmat, amellyel a Magyar Mozgalmat a nemzeti érdekek elárulásával vádolta meg. Ugyanakkor a VMSZ elnökének a sajtóban többször elhangzott kijelentését, amely bennünket eltávolítandó „rothadt almáknak” nevez, olyan gyalázatos sértésnek tartjuk, amely emberi  méltóságunkban mélyen megbántott bennünket.”

A vajdasági magyar „nemzetáruló rothadó almák” másik dokumentuma, melynek indoklását alább szöveghűen is közöljük, egyszerre volt nagy feltűnést keltő szenzáció a magyar és szerb média számára és frappáns válasz is a pártelnöknek a kritikusaival szembeni, a jogszerűség látszatára sem különösebben adó koncepciós persorozatának, illetve bosszúhadjáratának beindítása ellen. Nem véletlen, hogy egy másik tegnapelőtti gyorsértékelő, az e rovat olvasójának is jól ismert Bódis Gábor közéleti Naplójában „parádés riposztként” értékelte az ellenfegyelmi-kezdeményezést és így üdvözölte az ötletes reakciót:

„Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki, de az ötletgazda akár kampánymenedzser is lehetne. Vagy kihívó. Pontosan így kell egy valóságtól elrugaszkodott pártvezetés ellen küzdeni. Humorral. Nincs hatásosabb eszköz az üldözési mánia gerjesztésére. Mosolyogva, kedvesen megkérni a politikai ellenfelet, hogy egye meg, amit főzött. Van ennek népiesebb formája is...

Valljuk be őszintén, nem példátlan az, hogy egy pártvezetés le akar számolni a zendülőkkel. Megtörtént már számtalan esetben. Milošević idején ezt differenciálódásnak hívták. Az akkori haldokló kommunista pártban elvtársi bizottságok alakultak, amelynek tagjai - a becses kollégák - rögtönítélő bizottságként működtek. A „delikvensek” pedig mószeroltak, hogy mentsék a bőrüket. Utóbb hősies ellenállóként hirdették az igét. Aki ott volt, tudta, hogy ez csak emberi gyarlóság volt.

Akkor még lehetett a többségi nemzet hegemón törekvéseire hivatkozni. De most a vajdmagyar támadt vajdmagyarra. A legalantasabb módszerekkel. Ahogy nálunk, magyaroknál illik.

Erre egyetlen igaz válasz van: a humor. Amely túléltet. Ezért tartom páratlan jó húzásnak, hogy a Magyar Mozgalom (vagy annak VMSZ-es tagjai) „feljelentették” Pásztor Istvánt.

Ez az fiúk, először a lámpát!"

A szabadkai Magyar Ház udvara, mint már utaltunk rá, spontán sajtótájékoztató színhelye lett, ahol miután Maglai Jenő, Józsa László, mindketten az MM ügyvivői és Tóth Tivadar, az mozgalom alapítója a menetelők nevében átadták  a „maguk mentségét” tartalmazó közös védekezést és a Pásztor István ellen indított fegyelmi kezdeményezésüket, a tévékamerák és diktafonok kereszttűzében, egymást követően megszólalt a város első embere, amúgy a VMSZ  (még) elnökségi tagja, majd Korhecz Tamás és Joó-Horti Lívia, az MM két társelnöke.

„Azt gondoljuk, – fogalmazott az újságírók gyűrűjében Maglai polgármester – hogy nincsen alapja semmiféle fegyelmi eljárás megindításának addig, ameddig valamelyik tagunk valamelyik pártnak a listáján meg nem jelenik hivatalosan mint jelölt a választásokon, illetve ameddig a Magyar Mozgalom Közgyűlése nem hoz hivatalos döntést arra vonatkozóan, hogy a Magyar Mozgalom indulni fog a választásokon és milyen formában fog indulni a választásokon.” Hozzátette, a beadványban továbbra is tárgyalásokra hívják a párt vezetőségét a vitás kérdések rendezésével kapcsolatban és kifejezte reményét, hogy „a Fegyelmi Bizottság figyelembe veszi azokat az érveket, amelyeket védekezésünkben tételesen felsoroltunk.” Persze azt sem felejtette el kifejteni, hogy a „labda melyik térfélen pattog”: „Továbbra is azt gondoljuk, hogy ez a viselkedés, amelynek keretében először Varga László ellen indítottak fegyelmi eljárást, majd a városi képviselő-testületben platformot alakító képviselők ellen, most meg további emberek ellen, csak bomlasztani fogja a VMSZ-t és a magyar közösséget is.”

Az újságírói kérdésekre magyarul és szerb nyelven is megnyilatkozó Korhecz szerint a helyzet abszurditását jellemzi, hogy őt és vele együtt olyanokat is fegyelmi elé citáltak, akik…akik nem is tagjai a pártnak. Mint elmondta: „A VMSZ alapszabálya ismeri azt a kategóriát, hogy támogató, szimpatizáns tag. Én egy ilyen tagja voltam a VMSZ-nek 20 éve. A statútum szerint az ilyen tagot nem lehet kizárni, nem lehet fegyelmi alá vonni. De úgy látszik akkora az indulat, akkora az ellenszenv, akkora a kirekesztési vágy, hogy erről megfeledkeztek.”

A VMSZ-es tag mozgalmárok által átadott „parádés riposztról” Joó-Horti Lívia szólt szintén mindkét nyelven. Közhírré tette, hogy „a védekezésünk átadásával párhuzamosan a Vajdasági Magyar Szövetség Szabadkai Szervezetének és a Magyar Mozgalomnak a tagjai közösen indítványozták Pásztor István elleni fegyelmi eljárás elindítását.” Hozzátette: ezt meg kellett tenniük, mert „Pásztor nem teljesítette a magyarcsernyei közgyűlésen tett választási ígéreteit, miszerint a párt nyitottá válik, teret kap a politikai pluralizmus, a többszólamúság, újfajta, együttműködő, szakmai „szerződések” jönnek létre a vajdasági magyar intézményekkel. A folyamatos fegyelmi eljárásokkal, a döntéshozatal mechanizmusának átalakításával, a megfélemlítéssel nemcsak a Vajdasági Magyar Szövetség, de a vajdasági magyar közösség ellen indított hadjáratot a párt elnöke.”

Úgy érezzük, hogy az MM társelnökei által elmondottak tükrében érthető: bár szeretnénk, de nem tudunk bizakodók lenni a 24. órában esetleg bekövetkező kézfogás esélyét illetően, mint ahogyan e reményének hangot adott Szabadka polgármestere. Egyrészt fenntartásainkat látszik igazolni Pál Károly, a VMSZ elnökségi megbízottja, aki aznap a Pannon RTV-nek nyilatkozva elmondta, szerinte a beadványok komolytalanok. Pál rögvest meg is előlegezte a „pártatlan” fegyelmi bizottság majdani döntését:

„A beadott indítvány a fegyelmi eljárás indítványozására saját véleményem szerint, átolvasva azt, tele van csúsztatással, tele van olyan tényekkel, amelyek nem fedik a valóságot. Én komolytalannak minősíteném ezt a beadványt. Véleményem szerint a Fegyelmi Bizottság, amikor majd döntést hoz ebben az ügyben valamilyen hasonló véleményen lesz.” Azt a beadványt pedig, mellyel Pásztor István kizárását kezdeményezték VMSZ-ből, az elnöki megbízott megalapozatlannak

ítélte, mert az – mint közölte a sajtóval – szerinte „tele van csúsztatással, a tények mellőzésével, és véleményem szerint egy nagyon megalapozatlan, illetve komolytalan beadványról van szó.”

Másrészt, – és ez a súlyosabb érv arra, hogy már megtörtént a Rubicon átlépése – ha megismerjük a beadvány indoklását. Abból feketén-fehéren kitűnik, hogy „ez a hajó elment”. Olvassuk csak el a „bűnösök” jogos sérelemlistájaként is felfogható beadvány érveit. Ezek ismeretében aligha támadhat bárkinek kétsége afelől, a „parádés riposzt” után semmi sem lehet többé olyan, mint volt előtte a vajdasági magyar politizálásban.

„Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a párt 2015. április 25-ei magyarcsernyei közgyűlésén, elnökjelölti programbeszédében a nyitás és a párbeszédre törekvés politikáját hirdette meg. Pásztor István az elmúlt időszakban durván megszegte a közgyűlésnek tett ígéreteit és vállalásait. A VMSZ-en kívüli társadalmi csoportok, szakmai szervezetek, intézmények és intézményvezetők irányába történő nyitás, és a velük való párbeszéd kezdeményezése helyett, a párton és a vajdasági magyar közösségen belül, korábban példátlan, leszámolás-sorozatba kezdett.

Az április 25-ei közgyűlésen meghirdetett irányváltás számonkérése miatt Pásztor István 49 nap után leváltatta VMSZ-alelnöki tisztségéből Varga Lászlót, majd nyilvánosan megfogalmazott véleménye miatt augusztus 18-án jogerősen kizáratta őt a VMSZ-ből. Józsa Lászlót, a VMSZ alapító tagját úgy váltatta le a Pásztor István a VMSZ Elnökségéből, hogy az elnökségi tagokat felmentő, majd újraválasztó június 18-ai tanácsülésre Józsa Lászlót, mint tanácstagot meg sem hívta.

A Szabadkai Városi Szervezet önkényes működésével elégedetlen kilenc önkormányzati képviselőt, közöttük dr. Dévavári Zoltánt, a VMSZ korábbi alelnökét, nem létező fegyelmi vétségek miatt, december 15-én záratta ki Pásztor István. Ezt megelőzően a VMSZ elnöke sikertelen kísérletet tett Maglai Jenő, Szabadka magyar polgármesterének a leváltására is.

A párton belüli befolyásával visszaélve, a saját jövendőbeli tartományi parlamenti elnöki tisztségnek reményében a Pásztor István arra kényszerítette a párt köztársasági parlamenti képviselőit, hogy december 29-én támogassák a mezőgazdasági termelő ezreinek érdekeivel ellentétes Földtörvényt.

A VMSZ elnöke a 2015. április 25-e óta eltelt időszakban számtalan sajtónyilatkozatában használt VMSZ-tagokkal és támogató tagokkal szemben emberi méltóságot sértő, lealacsonyító és megalázó minősítéseket, amelyek összeegyeztethetetlenek a VMSZ Alapszabályában és Programjában lefektetett értékekkel.

A Magyar Mozgalomban szerepet vállaló VMSZ-tagok és támogató tagok ellen, 2016. január 18-án indított tömeges fegyelmi eljárásokkal Pásztor István olyan útra lépett, amellyel helyrehozhatatlan károkat okoz a vajdasági magyar közösségnek.

A fentiek alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy Pásztor István, a VMSZ elnöke a 2015. április 25-e óta eltelt időszakban önkényes lépéseivel, sajtónyilatkozataival és a párt testületeire rákényszerített döntéseivel, sorozatosan megsértette a VMSZ Alapszabályának 15. szakaszát.

Pásztor István tevékenységével hónapokra visszamenőleg folyamatosan rombolja a VMSZ tekintélyét és cselekszik a párt érdekei ellen, emiatt, mi a VMSZ alulírott tagjai fegyelmi eljárás lefolytatását indítványozzuk a VMSZ elnöke ellen.”

A napokban  Magyar Nemzetnek nyilatkozva arra kérdésre, hogy miért éppen most, a közelgő szerbiai választások küszöbén indítanak tömegesen fegyelmiket a VMSZ-ben, a párt eltávolított egykori alelnöke, Varga László, akinek újratervezési memorandumát lapunkban már múlt nyáron, részletekre terjedően bemutattuk, a politikus elmondta: „más magyarázatot erre nem tud adni, mint azt, hogy Pásztor István elveszítette a fejét, mert annak ellenére, hogy már több esetben is példát statuált, továbbra is forrong a délvidéki magyar közélet. Véleménye szerint a döntés már csak azért is érthetetlen, mert most olyan emberek ellen indítanak majd fegyelmiket, akiknek semmiféle bűnük nincs.”

A Saját elvtársaik kezdik listázni a vajdasági politikusokat címet viselő tényfeltáró riportban megszólalva, Varga azt is hozzátette: „amennyiben a fegyelmieljárás-sorozatot a pártban keresztülvinnék, azzal Pásztor István azt érné el, hogy ő lesz az a politikus, akinek uralkodása idején egy volt elnököt, illetve öt alelnököt is kizártak a pártból.”

Mint olvashattuk, egy volt VMSZ elnök kizárásáról is említést tett Varga László ex-alelnök. Ő Kasza József, az elmúlt több mint negyedszázad legformátumosabb délvidéki magyar politikusa, aki a közeli napokban, pontosabban február 6-án tölti be 70. születésnapját. Ő volt 1995 és 2007 között a VMSZ első embere, majd 2010-es kizárásáig az egyetlen fajsúlyos vajdasági magyar párt tiszteletbeli elnöke. Tizenhárom éven keresztül, 1990 és 2003 között képviselte közösségét a belgrádi parlamentben, közben három esztendeig az orvul meggyilkolt Zoran Gyingyics kabinetjének miniszterelnök-helyettese is volt. Nem árt róla tudni azt sem, hogy harcos és következetes, de Pannóniában soha meg nem hallgatott ellenfele volt az emlékezetes 2004-es népszavazási kezdeményezés okán a Patrubány-féle MVSZ-es kalandorpolitikának, mert jó előre látta annak tragikus következményekkel járó kudarcát.

Szabadka díszpolgárával és a legnagyobb magyar állami elismerés, a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztjének tulajdonosával egyfajta születésnapi köszöntésként Figyel, de nem kiabál címmel interjút közölt nemrég a Hét nap. A lap munkatársának, Tóth Imrének a ma már nyugdíjas politikus, akit a legnehezebb, NATO bombázásokkal tarkított háborús időkben a helytálló, Szkülla és Kharübdisz között sikerrel egyensúlyozó szabadkai polgármestereként tart leginkább számon a város többnemzetiségű lakossága, a rá mindig jellemző szókimondó stílusban és keresetlen szavakkal értékelte a jelenlegi vajdasági magyar helyzetet és utódjának politizálását.

Zárásképpen következzen ebből az interjúból két kérdés és az azokra adott válasz. Ezekben Kasza, mint mindig, sarkosan fogalmazva nyilvánít véleményt szűkebb pátriájának magyar politikai fordulatairól és egyes szereplőkről, illetve arról a VMSZ-nek az Orbán-kormány által juttatott 50 milliárdos gazdaságfejlesztési csomagról, mely oly sok vitát váltott ki az elmúlt, hetekben, hónapokban délvidéki és magyarországi sajtóban.

„– Követi-e az aktuális vajdasági magyar politikai eseményeket?

— Könnyű a partvonalon kívülről szemlélni, illetve ahogyan mások mondják: bekiabálni. Én eddig nem kiabáltam be, nem fejtettem ki a véleményemet. Csak figyelek. Hála Istennek most nem vagyok a politikában, és nem kell nyilvánosan állást foglalnom. Amit a mostani vajdasági magyar politikusok csinálnak, az minden, csak nem politika. Ez gerinctelenség, megalkuvás. Képtelen volnék azokkal egy dohányt szívni, akik Milošević első emberei voltak. Vagy nagy boldogan, fülig érő szájjal mosolyogni a képen azzal az ellenféllel, aki a szendvicseket készítette a kitelepítésünkre. Ezekkel szövetkezett a Vajdasági Magyar Szövetség vezetősége. A volt radikálisokkal, akik ki akartak bennünket innen söpörni. Van egy szerb közmondás: Vuk dlaku menja, ćud nikad. (A farkas a bundáját lecseréli, de a természetét soha.) Ők sohasem fognak bennünket szeretni. Eltűrni is csak akkor, amikor már csak egy maroknyi magyar marad bezárva a Tisza mentén, Kanizsa—Zenta—Ada térségében. Ezekkel az emberekkel megosztani a hatalmat, együtt irányítani Szabadkát, Vajdaságot vagy Szerbiát, ez istenkáromlás!

Semmilyen kézzelfogható eredményt nem tudnak felmutatni. Most építik a gyorsvasutat? Én már 25 évvel ezelőtt Zelenovićtyal arról tárgyaltam, hogy Belgrád és Budapest között 180 kilométeres sebességgel robogjon a vonat. Most jönnek a Baja—Temesvár vasútvonal ötletével? Ezt már Ferenc Jóska kitalálta. Csodálkozom, hogy az államtitkár úrnak még nem jutott eszébe a Ferenc József-csatorna hajózhatóságát erőltetni. A kerülőút sem készült el. Tíz évig vártak a Népszínház építésével csak azért, hogy ne az én érdemem legyen. Ez a fajta irigység, emberi gyarlóság húzott vissza bennünket. Felteszem a kérdést: hol volt a tartományi gazdasági titkár, amikor tönkretették a Severt vagy a November 29-e húsárugyárat? Aki most a magyarság képviselőjeként döngeti a mellét, akkor semmit sem tett ezekért a vállalatokért, amikor a gazdaság élénkítése volt a feladata.

–  Hogyan vélekedik a most induló gazdaságfejlesztési programról?

— Ez az ötlet már késésben van. Az anyaországnak már évekkel ezelőtt kötelessége lett volna lépéseket tennie a vállalatok és a termőföld megvásárlása, visszavásárlása ügyében. Ha az anyaországban nem verik félre a harangot, akkor ez a pénz fű alatt lett volna szétosztva. Így viszont most kénytelenek kiírni a pályázatot, elbírálni a projektumokat, melyek lendületet adhatnak a gazdaság fejlesztésének. Mert gazdasági potenciál nélkül itt nincs élet. A fiatalok elvándorolnak, nem tudnak megkapaszkodni gazdaságilag. A VMSZ fű alatt akart szétosztani milliókat olyanoknak, akiknek már megvan a gazdasági potenciáljuk. A kisvállalkozókat kell támogatni, akiknek vannak jó ötleteik, és munkahelyet tudnak teremteni a családoknak, hogy azok itt maradjanak.”