Barack Obama következetlenséggel vádolta republikánus kihívóját, Mitt Romneyt, aki viszont határozatlannak állította be a Fehér Ház jelenlegi lakóját hétfőn, az amerikai elnökjelöltek harmadik és egyben utolsó televíziós vitájában, amelynek fő témája a külpolitika volt.

A felek olykor most is egymás szavába vágtak és kétségbe vonták egymás állítását, de a polémia hevessége jóval alatta maradt a már-már a durvaság határát súroló második szópárbajnak. A vitapartnerek a másfél órás polémia során ugyanakkor a globális problémákról többször is a bel-és a gazdaságpolitikára terelték a szót.

A CNN/ORc felmérése szerint a vitát 48-40 arányban Obama nyerte, és a válaszadók 59 százaléka szerint az elnök még jobb is volt, mint várták. Romney esetében 44 százalék mondta ugyanezt. A külpolitika témákban korábban hátrányban lévő republikánus jelöltnek ugyanakkor fontos lehet, hogy míg 63 százalék szerint Obama megfelelő főparancsnok lenne, 60 százalék ezt róla is el tudta képzelni. Két héttel a november 6-i elnökválasztás előtt a három elnökjelölti és egy alelnökjelölti vitából álló sorozat véget ért. Obama az első vitában csalódást okozott visszafogottságával, így ezt a meglepően magabiztos Romney nyerte, azonban az előző kedden rendezett második megmérettetésen már átment támadó üzemmódba az elnök, miközben a republikánus kihívójának több rossz pillanata is volt. A második vita ugyanakkor nem hozott akkora változást, mint az első, és várhatóan a harmadiknak sem lesz önmagában sorsdöntő. A jelöltek innentől már nem találkoznak szemtől szemben, ehelyett a nagygyűléseké, és a tévéhirdetéseké lesz a főszerep, miközben a küzdelem nagyon szorosan alakul: a RealClearPolitics összesítése szerint Romney 0,8 százalékkal vezet országosan, 47,4 százalékra mérték szemben Obama 46,6 százalékával, és a választást végül majd eldöntő csatatérállamokban is az utolsó napok dönthetnek.

Ki a mumus: az al-Kaida vagy Oroszország?

Obama felrótta riválisának, hogy a közelmúltban nem az al-Kaidát, hanem Oroszországot nevezte az Amerikát fenyegető első számú veszélynek és hogy az irakitól az afganisztáni kivonulásig egy sor kérdésben folyamatosan változtatja az álláspontját. Romney pedig a jelenlegi kormányzat gazdaságpolitikáját hibáztatta Amerika presztízscsökkenéséért, Obama határozatlanságát pedig azért, hogy a kezdetben biztató közel-keleti változások az iszlamista szélsőségesek befolyása alatt negatív irányba fordultak.

Obama: kevesebb a ló és a szurony is

Noha Romney kétszer is megpróbált rápirítani vitapartnerére azzal, hogy az ő személyes támadása nem visz közelebb a világpolitikai problémák megoldásához, Obamának sikerült bevinnie két tiszta "ütést" azzal, hogy a valóságtól elrugaszkodottnak állította be a riválisát. Először arra hívta fel a republikánus elnökjelölt figyelmét, hogy a hidegháborúnak "immár 20 éve vége" és így fordult hozzá:

"De ön, kormányzó úr, amikor a külpolitikáról esik szó, úgy tűnik, hogy a külpolitikáját a 80-as évekből akarja importálni, csakúgy mint a szociális politikáját az 50-es, a gazdaságpolitikáját pedig a 20-as évekből".

Másodszor akkor ért el találatot az elnök, amikor Romney azzal érvelt, hogy az amerikai hadiflotta kisebb, mint amilyen a 1917-ben volt; Obama kijelentette, hogy az amerikai haderőnek hasonlóképpen kevesebb lóra és szuronyra van szüksége, mint korábban.

Romney békét és biztonságot akar

Romney - Obama legnagyobb sikerére, Oszama bin Laden likvidálására utalva - azzal próbált meg ellenfele fölé nőni, hogy kijelentette: a közel-keleti válság kezelésére világos stratégiára van szükség, mert, mint mondta "nem tudjuk öléssel megnyitni magunknak a kiutat ebből a zűrzavarból". Az elnök azt hangoztatta, hogy ezt a stratégiát a jelenlegi kormány a partneri kapcsolatok építésével, a demokratikus erők támogatásával és szélsőséges erők elleni fellépéssel már rég megmutatta.

A republikánus kihívó bírálói várakozásaira rácáfolva nem héjaként mutatkozott és nem sürgetett azonnali katonai fellépést sem Szíria, sem Irán esetében, és azt hangoztatta, hogy célja a béke és a biztonság megteremtése, aminek alapja az amerikai gazdaság és a hadsereg ereje. Obama azt igyekezett bebizonyítani, hogy riválisa, noha nála hangosabban próbálja hangoztatni az amerikai érdekek védelmének és az ország ellenfeleivel szembeni fellépésnek a szükségességét, a külpolitikában voltaképpen semmit sem csinálna másképp, mint a jelenlegi kurzus.

A két politikus nem értett egyet abban, hogy Amerika számára mi jelenti a legnagyobb jövőbeni fenyegetést. Obama az iszlamista szélsőségesek terrorizmusát, Romney pedig a nukleáris fegyverekkel rendelkező Iránt nevezte meg fő ellenségként.

Ugyanakkor, kisebb hangsúlykülönbségekkel ugyan, de mindkét politikus kijelentette, hogy az amerikai csapatokat 2014-ben kivonná Afganisztánból, hogy egy iráni támadás esetén Izrael segítségére sietne és hogy megakadályozná Teheránt a nukleáris fegyverhez jutásban. Egyetértettek abban is, hogy folytatni kell a terroristák elleni dróntámadásokat.

Romney külpolitikai programjában újdonság volt, hogy kijelentette:  a holokauszt megkérdőjelezése miatt, a népirtás elleni ENSZ-konvenció alapján vádat kell emelni Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök ellen.

Obama az Egyesült Államok jelenlegi nehézségeiért az előző, republikánus kormányzat felelőtlen és meggondolatlan kül- és gazdaságpolitikáját okolta, Romney pedig ellenfele kormányzását.

Romney megbélyegezné Kínát

Kína ügyében Romney ismét azzal fenyegetőzött, hogy Pekinget valutamanipulátornak fogja bélyegezni, Obama pedig azt hangoztatta, hogy több eljárást indított és nyert meg az ázsiai nagyhatalom ellen, mint az előző két kormány együttvéve.

A republikánus elnökjelölt megismételte, hogy 12 millió új munkahelyet kíván teremteni, Obama pedig azt, hogy ellenfele a tíz év alatt 5 ezer milliárdos adócsökkentéssel és a hadsereg büdzséjének senki által nem kért 2 ezer milliárdos növelésével tovább súlyosbítaná Amerika eladósodottságát. Az elnök szerint az oktatás és az alapkutatás támogatásának Romney által tervezett csökkentése visszavetné Amerika versenyképességét.