„Komoly, átfogó és védhető dokumentumot akartunk az asztalra tenni”– Berényi József az MKP autonómia-koncepciójáról

Megszólalt a héten Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke és az Új Szó Online felelős szerkesztőjének, Mózes Szabolcsnak adott, Nem vagyok a blöffölés híve címmel megjelentetett interjújában elmondja: amennyiben az általa irányított párt nem tud megújulni és új arcokkal a választók elé állni, lehet, hogy listavezető és pártelnök se kíván lenni a jövőben. Vall arról, hogy milyen az, ha Durayék, a „nagy öregek” be-beszólogatnak és ezzel időnként nagy zavart tudnak kelteni, meg arról, miért csak most állt elő autonómia-koncepciójával az MKP. Ismertetve a tervezet fontosabb tartalmi elemeit, arról is szól, hogy abban miért nem kívánták nevén nevezni az elérendő célt, Dél-Szlovákia területi autonómiáját.

„Ambiciózus autonómiakoncepciót tett le a múlt héten az asztalra az MKP. Annak rendje és módja szerint elöntötte a netet a hozzászólások tömege, hirtelen mindenkinek lett véleménye az autonómiáról, még annak is, akinek nincs. Talán éppen amiatt lett a koncepciónak ekkora visszhangja, mert a párt már évek óta az autonómiával biztat és riogat, noha soha senki nem látta, nem olvasta. A párt koncepciója végül is nem az autonómiára épít, hanem az önkormányzatiság különböző fajtáira és módjaira, s bár lehet csűrni-csavarni, mégiscsak autonómiáról van szó, még ha a csomagolás és a választott fogalmak ezt kikerülik is. 

Igazándiból egyetlen új momentumot hozott ez a koncepció, mégpedig a területi önkormányzatiságot. A többit már valamilyen formájában olvashattuk vagy a Híd, vagy a Kerekasztal különféle dokumentumaiban.”

Molnár Norbertnek, a Berényi-interjúnak is helyet adó szlovákiai magyar napilap főszerkesztője gyorsértékelőjéből idéztük e szavakat, melyek nem sokkal azt követően íródtak, hogy a Magyar Közösség Pártja december elsején nyilvánosságra hozta és közvitára bocsátotta autonómia-koncepcióját. A régóta várt önrendelkezési elképzelésnek a készítők – egy, Őry Péter MKP önkormányzati alelnök által vezetett szerzői kollektíva – az irgalmatlanul terjengős, „A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” címet adták.

A „régóta várt” szóhasználattal aligha túloztunk. Annak ellenére, hogy a dokumentum keltezése 2014. november 28, köztudott volt róla, sokkal korábban elkészült, csak vártak a nyilvánosságra hozásával. Persze a keletkezése körül is volt homályos elem bőven, s nem könnyítette meg a tisztánlátást több, korábbi hangulatgerjesztő nyilatkozat sem. Így például az, hogy tavaly novemberben Berényi és Őry elújságolták az MTI-nek, hogy „már a jövő év elejére, a tervek szerint januárra elkészül a Magyar Közösség Pártjának (MKP) autonómiatervezete”. Épp egy esztendővel a mostani közzététel előtt, tavaly december elsején pedig ugyanők bejelentették nagy garral: finisel az MKP autonómiatervezete.

A nagy be- és kijelentéseket csend követte. Sőt egy vitriolos tollú publicista az ingerültségének is hangot adott és ezzel a türelmetlenséggel ő messze nem volt egyedül. Ő már arról cikkezett, hogy „az MKP autonómia programja, olyan, mint Columbo felesége, senki nem látta, de mindenki róla beszél. Ráadásul a téma egy közepesen erős verbális politikai fegyverként is jól működik. A témát mindig a Híd ellen lehet fordítani, mondván az autonómia akarása a „magyarság-pride” mindenkori fokmérője!”

Időközben, bő fél esztendővel ezelőtt aztán az is kiderült: mégis megszületett a nagy mű. A dokumentum elkészültét ugyanis tavasszal maga a párt elnöke, Berényi József jelentette be és azt akkoriban be is mutatták a „nemzet miniszterelnökének.”

Május közepén Orbán Viktor Pozsonyban járt ahol a Globsec biztonságpolitikai konferencián vett részt, s ha már a szlovák fővárosban tartózkodott, meglátogatta a Magyar Közösség Pártja EP-választásokra készülő csapatát is. A felvidéki sajtóban azidőtájt arról lehetett olvasni, hogy a pártszékházba látogató magyar miniszterelnök két ajándékot is kapott a vendéglátóitól: egyrészt meglepték a dunaszerdahelyi focicsapatnak, a DAC-nak egy sáljával, másrészt pedig a frissen elkészült autonómia-koncepcióval. Akkor ezt az MKP elnöke így hozta ország-világ tudomására: „tájékoztattuk a miniszterelnök urat, hogy elkészült az autonómiakoncepciónk, amely magában foglalja a magyarság megmaradásának intézményi eszközei bővítésének igényét, és ebben egyetértettünk a magyar miniszterelnökkel.”

Amit Orbán Viktornak már májusban prezentáltak a felvidéki magyar párt vezetői, és mint láttuk, az abban foglaltakkal az igen kedélyes találkozó során teljes volt az egyetértés, az most, hat és fél hónappal később, már azok számára is hozzáférhetővé vált, akikről valójában szól az elképzelés. Persze ne feledjük: tavasszal, a vidám hangulatot az MKP pártközpontban az is lehetővé tette, hogy Orbán sem érkezett a pozsonyi Čajakova utca 8-ba üres kézzel: egy ajándékot, egy régóta vártat ő is hozott akkor a felvidéki magyaroknak.

Hogy miben is állt ez a miniszterelnöki szuvenír, azt szintén Berényi Józseftől tudtuk meg. Ő árulta el rögtön a találkozó után, amikor tájékoztatta a sajtó képviselőit a „jó hangulatban lefolyt beszélgetésről”, hisz elmondta: „Orbán Viktor biztosított bennünket, hogy a nyitott kérdések napirendre fognak kerülni. Az elmúlt négy év inkább a bizalomépítésről szólt a két ország között, de most már a minket közvetlenül érintő kérdések érdemben is sorra fognak kerülni.”

Rég nem készültek ilyen boldog fotók az MKP-s politikusokról címmel közölt fotó-összeállítást a SITA szlovák nemzeti hírügynökség felvételeinek segítségével május 15-én a dunaszerdahelyi Paraméter erről a kedélyes, focisálas és autonómia-koncepciós baráti tereferéről, amiből egy képet, mi is megosztunk az olvasókkal. De rögtön hozzá is kell tennünk valamit, amiről hallgatnak a hírek azóta is: sajnos azt viszont nem közölte a pesti ajándékhozó vendég, hogy azok a fránya érdemi kérdések terítékre kerülése végül is mikor fog megesni? Mert, mi tagadás, ilyen ígéret a részéről már 2012-ben is volt, meg azóta többször is, de, mint tudjuk „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.” Most pedig 2014 decembere van…

A közel két évig készült, mintegy hetven oldalas dokumentum, A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásnak valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei címre kattintva olvasható koncepció két önkormányzati modell egyidejű megvalósítását vetíti előre. Az MKP elődpártjainak tervezeteiből kiinduló, a szlovákiai civil szervezetek és polgári aktivisták hasonló kezdeményezéseit is figyelembe vevő, továbbá a Nyugat-Európában működő modellekből ihletődő és a Baross Gábor Terv néven ismertté vált Felvidék fejlesztési tervre is támaszkodó tervezet pedig két részből áll.

Ezek közül az egyik, egy személyi elvű kisebbségi önkormányzat létrehozásával számol azokon szlovákiai településeken, ahol a magyarok számaránya 50 százalék alatti. Ott pedig, ahol ez az arány 50 százalék felett van, ott az ún. „különleges jogállású régió” kialakítását célozza meg.

A tervezet első része, a szlovákiai magyarság helyzetének részletes elemzését követően, különböző nemzetközi, elsősorban nyugat-európai hivatkozásokkal megtűzdelve, a „MIÉRT?”-kérdésre próbál választ adni. A második részben a koncepciókészítők a „HOGYAN?”-kérdésre fogalmaztak meg konkrét elképzeléseket, egyúttal javasolva olyan törvény elfogadását, amely külön-külön szabályozná azt, hogy milyen jogokat gyakorolhatna a személyi elvű kisebbségi önkormányzat a kisebbségi oktatás, kultúra és nyelvhasználat területén, illetve milyen többlet jogosítványokkal is rendelkezne, előbbieken túlmenően is, a Dél-Szlovákiát magába a döntően magyar többségű településeket magába foglaló, különleges jogállású régió. Ez mindenekelőtt a széles területfejlesztési hatásköröket jelentené.

A javaslat mindkét intézmény esetében az önkéntes csatlakozás elvét tartalmazza, és mindezt annak a reményében tárta az MKP a nyilvánosság elé, hogy amennyiben a pozsonyi parlament döntésével az említett intézmények létrehozását lehetővé teszi, a csatlakozási folyamat széleskörű mozgalommá válik.

Szlovákiában azon települések összlakossága, amelyekben a magyarok 50 százalék fölött élnek, 495 312 fő. Ebből 344 529 a magyar (69,5 százalék), a szlovákok száma 114 512 (23,12 százalék). Ezt figyelembe véve az MKP autonómia-tervezete olyan döntéshozatali mechanizmust javasol, mely szerint az adott nemzeti közösségek – sem a szlovák, sem a magyar – az oktatásügy, a kultúra és a nyelvhasználat területén nem leszavazhatóak.

Itt kell megjegyeznünk az MKP autonómia-tervezet útjára engedésének egy olyan érthetetlen szépséghibáját, amivel a szöveg kidolgozói már indulásból defenzív helyzetbe kormányozták magukat. Pedig az előidézett kínos helyzet könnyen elkerülhető lett volna. Nem készült el ugyanis a dokumentum szlovák és angol fordítása, így aligha lehet arra számítani, hogy az szélesebb körben is megvitatható lesz.

A disputa „tökéletes fordításokkal együtt sem ígérkezik könnyűnek” – állapította meg a Népszabadságot Pozsonyból tudósító Szilvássy József és azt már mi tesszük hozzá: ez a köldöknéző taktikai lépés, több volt, mint bűn, szarvashibának bizonyult a javából. Hiába hangzott el most az ígéret arról, hogy a dokumentum szlovák és angol nyelvű változatát a fordítás elkészítése után szintén majd valamikor közzéteszik, ez olyan mulasztásnak bizonyult, amire nincs magyarázat. Nem utolsósorban már csak azért sem, mert ezzel elkerülhető lett volna a borítékolható, sok-sok fölösleges jövőbeni magyarázkodás. Arról nem is szólva, hogy az amúgy véglegesített szöveg, mint láttuk, hónapok óta a fiókban hevert. Tehát a fordítások elkészítésére bőven lett volna elegendő idő.

Rátérve az Új Szóban megjelentetett Berényi-interjú vonatkozó részére, maga a pártelnök is gyakorlatilag beismeri, hogy az anyag jó ideje készen volt. Megtudjuk: csupán a közzététel időzítését tekintették problematikusnak, lévén, hogy Szlovákiában az elmúlt másfél évben egyfolytában választások voltak. (Előbb megyei, majd európai parlamenti végül pedig helyhatósági választásokra került sor.) Ezért vártak ki, pontosít a pártelnök. Kampányidőszakokban azért sem kívánták a koncepciót nyilvánosságra hozni, „hogy ezzel is óvjuk jelöltjeinket a demagóg és manipulatív támadásoktól.” És persze a magyar fülnek némiképp erőltetettnek tűnő „különleges jogállású regionális önkormányzat”-kifejezés következetes használatára is fény derül a dialógusból: az, ami a napi politikai és „népi” nyelvhasználatban területi autonómiát jelent, azt a Dunától északra kerülni kell, mert – mutat rá Berényi: „az autonómia szónak más a jelentése a magyar és más a szlovák nyelvben.”

Az MKP elnöke a Mózes Szabolccsal folytatott beszélgetésében elmondja, ő „komoly, átfogó és védhető dokumentumnak” tekinti a tervezetet. Azt sem tagadja, annak kimunkálása során „az MKP vezetői és szakértői közt volt néhány komoly szakmai vita.” Ezek mibenlétét nem részletezi ugyan, de sok mindent elárul a háttérről az interjú egy másik részletében, ahol az MKP elnök arról értekezik, a párt „nagy öregjei”, mindenekelőtt Duray Miklós „időnként beszólnak a pár vezetésének és nekem.” Berényi itt azt is kifejti, nem is kevés éllel: „Addig, amíg nagyon sok MKP-s, aki helyi vagy regionális szinten hozza az eredményeket, fegyelmezetten viselkedik, az említett „nagy öregek” időnként jelentős zavart tudnak kelteni. Ez nem könnyíti a helyzetünket, de megtanultam ezzel együtt élni.” Ergo: könnyen kikövetkeztethető mindebből, hogy hol is van az a bizonyos eb elhantolva.

Arra a kérdésre, hogy mi volt az MKP célja a dokumentum összeállításával és vitára bocsátásával, Berényi így indokol: „Két alapvető célból fogalmaztuk meg: a szlovákiai magyarság ma 110 ezerrel kevesebb, mint 25 évvel ezelőtt, Dél-Szlovákia gazdasági lemaradása egyre jelentősebb az országos átlaghoz viszonyítva. Ennek a két folyamatnak a megváltozatása érdekében fogalmaztuk meg koncepciónkat.” 

A munkaanyag nyilvános vitája mindaddig tart, amíg ahhoz érdembeli javaslatok érkeznek – ismerteti pártjának álláspontját Berényi. Attól pedig nem tart, hogy a koncepció még jobban elszigetelné a pártot a szlovákiai belpolitikai életben, ahol mindmáig a területi autonómia vörös posztó a szlovákok szemében. Mint mondja: „A párt nincs elszigetelve, hiszen helyi, megyei és európai szinten együttműködünk a szlovák pártokkal. Ha bejutunk a parlamentbe, akkor az együttműködés az országos szintre is jellemző lesz. Függetlenül attól, van-e koncepciónk, vagy nincs. Ma minden, magyarokat érintő jogbővítés egyébként is „vörös posztó”.

Tudva, hogy a „bársonyos forradalmat” követő negyedszázad alatt a politikai és tartalmi szempontból szerényebb kulturális és oktatási autonómiát sem sikerült kiharcolnia a szlovákiai magyar politikai elitnek, joggal merül fel a Berényit vallató újságíróban a kérdés: „Nem lett volna taktikusabb, ha azután fogalmazódik meg célként a területi önkormányzat, miután ezt a kettőt sikerült elérni?”

Az MKP elnöke álláspontja e tekintetben nagyon is határozott. Úgy látja, tovább nem halogatható a nyílt kiállás, a további késlekedés akár végzetes is lehet a felvidéki magyarok számára:

„A kérdés olyan, mint amikor a múlt század 80-as éveiben azt mondták nekünk, diákoknak, ne a kommunista egyeduralmat megkérdőjelező ellenzékre hallgassunk, hanem a reformkommunistákra, mert azoknak van reális lehetőségük változtatni a helyzeten. Aztán 1989-ben kiderült, hogy ez nem így van. A magyarság Szlovákiában jelentősen csökken. De még mindig vagyunk annyian, hogy egy Dél-Szlovákiában működő, különleges jogállású regionális önkormányzat létrehozatala szakmai és politikai szempontból is védhető. Az említett többségi magyar területen összesen 495 312 ember él. Ebből 344 529 a magyar (69,5 százalék), a szlovákok száma 114 512 (23,12 százalék). Tíz-tizenöt év múlva a jelenlegi folyamatoknak köszönhetően a mai objektív lehetőségek már valószínű, nem lesznek.”

Mindehhez csak annyit tegyünk még hozzá: a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője, Tokár Géza újságíró is Berényihez hasonlóan úgy látja, legszebb ideje volt a szólásnak, a negyedszázados hallgatás ne oldott meg semmit, a baj inkább csak tetőzött. Miközben az MKP elnök óvatos reménnyel fogalmaz mindvégig az interjújában és fontosnak tartja a közvitára most csak magyar nyelven bocsátott elképzelés sikerét ahhoz kötni, hogy „az egész folyamat csak a szlovák parlament döntése után indulhat el”, Tokár másutt is lát „aknákat”, és azokból nem is keveset:

„A nagy többség a párttól egy autonómiatervezetet várt és így is akarja majd értelmezni – pozitívan vagy negatívan, hozzáállástól és szimpátiától függően. A probléma az, hogy nem látni, kialakul-e valamiféle párbeszéd a tervezetről vagy az alternatív intézményekről, miközben elemi érdekünk, hogy sok szó essen arról, milyen módon lehet javítani a déli régiók helyzetét. 

Az autonómiáról szóló vitával korábban az volt a fő gond, hogy a homályos fogalmat nem lehetett aprópénzre váltani, konkretizálni az elképzeléseket. Konkrét elképzelés híján mindenki azt lát bele egy fogalomba, amit csak akar – az SNS és a szlovák nacionalisták tartalomtól függetlenül az elszakadás első lépését, sokan a magyarság megmaradásának egyetlen zálogát, mások egy önálló kis államot az államban, a szlovák politikusok új generációja meg leginkább semmit, nem is tudják, miről van szó. Az önkormányzatiság kérdésében nincs sem társadalmi, sem pedig politikai konszenzus, a közösségünk nem tudja és nem is tudatosítja, mit szeretne. Az autonómia kérdése szinte annyira megosztó szlovákiai magyar viszonylatban is, mint szlovák körökben. Egyszerűen azért, mert a témára nem úgy tekintünk, mint ami konfliktusokat és problémákat rendez el, hanem úgy, mint amelyik konfliktusokat vált ki a többségi társadalommal. Mindez az elmúlt évtizedek hallgatásának eredménye… A szlovák többség, vagy éppen az arctalan hatóságok nincsenek tisztában a déli régió igényeivel, a saját, közösségi problémáinkat pedig a legtöbb esetben a saját, közösségi érdekképviseleti szerveinken keresztül tudnánk elintézni. Képezheti vita tárgyát, hogy milyen területekre vonatkozhat a tervezet, lehet beszélni arról, milyen konkrét módon lehet megvalósítani a változásokat. Bele kellene kapcsolódnia a beszélgetésbe az összes releváns intézménynek és közszereplőnek. Azt azonban nem látni, hogy kinek van erre valamiféle terve.”

„A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” című autonómia-koncepció nyitó lapja | Fotó: mkp.sk