Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (április 9-14.)

Aczél Endre Tőkés Lászlóról: vajon válasz nélkül maradnak a súlyos, elmarasztaló állítások vagy jöhet egy újabb per?

Megszólalt a héten Aczél Endre és a Galamus portálon, szombaton közreadott Erdélyi tojástánc című jegyzetében, azt követően, hogy „erkölcsi hullának” nevezi a Fidesz európai parlamenti jelöltlistájának harmadik helyére került Tőkés Lászlót, sőt indokolja is a nem mindennapi minősítését, kifejti, hogy miért nem képviselheti szerinte a hajdani püspök a legkisebb mértékben sem az erdélyi magyarságot.  Szól még cikkében az RMDSZ elnök „tojástáncáról” és az erdélyhoni, újonnan honosított és nemcsak regisztrálni képes, hanem szavazni is tudó honfitársaink „kétlelkűségről” is, melyben a ráció és az érzelem egészséges egyensúlyát véli felfedezni.

Déd-és ükapáink meg az ő felmenőik világában a becsületükre kényes és a jó hírnevükre adó közszereplők számára hivatalosan ugyan tiltott, de mégis megértéssel kezelt, sőt az akkori társadalmi szabályok szerint „jóváhagyott” következménye volt a sértéseknek a párbaj útján megszerezhető elégtétel. Legnagyobb mesélőnk, Jókai például nemcsak kitalált regényhősei számára látott néha egyetlen lehetséges kiutat benne, ha valakik az illető emberi tisztességén próbáltak foltot ejteni, hanem maga is kétszer párbajozott életében: Bulyovszky Gyulával karddal, Pulszky Ferenccel pedig pisztollyal. Az egykori márciusi ifjút, a magyar tárcaírás egyik megteremtőjét a párbajban megsebesítette, a dualizmus kultúrpápájának tekintett politikus és tudós-műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke viszont a duellumban, Jókai pisztolylövései után sértetlen maradt. De párbajoztak még a XX. században is olyan, a becsületükre kényes és a jó hírnevükre adó közszereplők, mint Tisza István – többek közt Károlyi Mihállyal –, Bethlen István, Gömbös Gyula miniszterelnökök vagy vallás- és közoktatásügyi miniszterként Klebelsberg Kunó.

Ma, a jó hírnevére kényes közszereplő, ha sérelem éri, ha a becsületén foltot ejt valaki, maga pedig tisztában van igazával és nem akarja, hogy „ráégjen” a sérelem, főleg ha igaztalan, rögtön nyilatkozik, cáfol, sajtóértekezletet tart, majd korunk párbajsegédjéhez, a fiskálishoz fordul, és jogi úton szerez elégtételt. Amennyiben igaza van, ez sikerül is neki.

Mindazok számára, akik bizalmukkal kívánnak Magyarországon, május 25-én, egy európai parlamenti „nemzeti listát” kitüntetni és történetesen olvasták Aczél Endrének három nappal ezelőtt napvilágot látott jegyzetét, az Erdélyi tojástánc-ot, nem kérdés, hogy Tőkés László, a Fidesz-KDNP EP-lista harmadik helyezettje ezt meg fogja tenni. Ők, de nemcsak ők, joggal várják el tőle, hogy mihamarabb lépjen erre az egyetlen lehetséges, emberi és morális elégtételt adó útra, ha valóban „párbajképes”. Persze azt követően, hogy tételesen cáfolta és határozottan visszaverte a Galamus portálon közreadott publicisztikában megfogalmazott minden egyes sérelmesnek tekinthető minősítést.

A négy napja megjelent írás bevezető soraiban ugyanis nagyon kemény szavak olvashatók: „A Fidesz európai parlamenti jelöltlistájának 3. helyére került Tőkés László, hajdani püspök, Orbán Viktor barátja, amúgy: erkölcsi hulla. A barátság viszonzásaként ezt a családi erőszaktevéséről, hűtlenkedéséről, lelkészhez méltatlan kicsapongásairól, alkoholizmusáról, pénzéhségéről, de mindenek előtt és fölött: fanatikus RMDSZ-ellenességéről ismert embert a mindenható magyar miniszterelnök biztos befutónak jelölte, mert még két év, s akkor az Európai Parlamentben (EP) eltöltött évek (két ciklus) jutalmaként Tőkés nyugdíjképes lesz Strasbourgban.”

Súlyos állítások ezek és a most induló magyarországi EP-kampányban, ha az érintett nem áll ki a nyilvánosság elé, nem cáfol mihamarabb, nem tiltakozik, és nem kéri ki magának ezeket a nem mindennapi minősítéseket, majd nem kezdeményezi, hogy jogi úton elégtételt nyerjen, az nemcsak rá, hanem az őt jelölőkre is visszahull. Tőle, akire sokan még ma is feltekintenek, és neve összekapcsolódott Kelet Európa legrettegettebb diktatúrájának megdöntésével, joggal elvárják, hogy tudatában legyen a „növeli, ki elfedi a bajt” illyési intelem megkerülhetetlenségének és közhírré tegye: mindaz, amit róla Aczél Endre cikkében állított, minden alapot nélkülöz, nem más, mint szemenszedett hazugság.

Kampányolni az elkövetkezendő 40 napban a Duna-Tisza közében, ilyen vádak árnyékában Tőkésnek aligha lehet. Nyilvános szereplést vállalni, mikrofonok és kamerák elé állni, újságírókat kérdezni hagyni és főleg válaszolni, érvelni a hitelesség mellett, jelölőket és jelölttársakat, kommunikációs igazgatókat, meg pártszóvivőket kínos helyzetbe hozni mégsem kellene. Selmeczi Gabriella számára, ha rákérdeznek a pártlista harmadik helyezettjével kapcsolatban a legendás „csak” bevetése már nem lesz elég. Vagy mégis?

Közérdek a közszereplők bírálhatósága mondta ki bő hónapja, március elején a magyar Alkotmánybíróság, de nem felejtette el rögtön hozzátenni: „a közszereplő politikusokat is megilleti a személyiségvédelem, ha magán- vagy családi életükkel kapcsolatban mondanak róluk véleményt. Indokolt lehet a polgári jogi felelősségre vonás akkor is, amikor a megfogalmazott vélemény olyan súlyosan becsmérlő, hogy az sérti az illető emberi méltóságát.”

Az Aczél által megfogalmazott vélemény valóban súlyosan becsmérlő lehet és sértheti az illető emberi méltóságát, ha az légből kapott állításokat tartalmaz, ha e vádakat semmilyen valós tény nem támasztja alá. A gyorsreagálásáról amúgy közismert, most célkeresztbe került politikus nem várhat soká. Ha homokba dugja a fejét, ha átsiklik e súlyos szavak fölött és válasz nélkül hagyja azokat, akkor húzónév helyett tehertétel lesz azon a bizonyos listán.

Azok számára, akik hinni szeretnék, hogy Aczél Endre vagdalkozásai nem valós tényeken alapulnak és a háttérben csak egy személyes konfliktus keresendő (a Galamus cikkének szerzőjét Tőkés két éve Nagyváradon, egy nyilvános fórumon cseppet sem választékos módon sértegette), most pedig következik a várt és remélt ellenlépés, nem tűnik éppen megnyugtatónak egy másik, eheti újságírói szókérés.

Megszólalt szintén a héten a Népszabadság romániai tudósítója is és arról számolt be, hogy Tőkés László eláll az Andrassew Iván ellen indított pertől. A maszol olvasói még tavaly, a karácsony előtti napokban értesülhettek arról, hogy ezév március 4-én megkezdődik az a per, amelyet Tőkés László európai parlamenti képviselő indított három fronton (közvádas és magánvádas büntetőeljárások valamint személyi jogi polgári eljárás keretében), az őt képviselni felkért „párbajsegéd”, a budapesti ügyvéd, Futó Barnabás közreműködésével a Ne vígy minket a kísértésbe című botránykönyv kiadója és a szerzője ellen.

Azóta eltelt egy bő hónap és nem lehetetett hallani új fejleményről, Futó Barnabás ügyvéd se tűnt fel a képernyőkön, mint tette azt a nagy visszhangot kiváltó, két évvel ezelőtti bejelentés idején.

Aztán következett az EP-képviselő sajtóirodájának érdekes „csomagolású”, tájékoztatása, amiről minap mi is hírt adtunk: „Andrassew Iván betegségére való tekintettel" Tőkés László visszavonta a Ne vígy minket a kísértésbe című könyv szerzője ellen benyújtott keresetét” E közlés szerint viszont „Tőkés László folytatja a pert „a kampánykiadványként napvilágot látott" kötet kiadója, a Noran Libro ellen.”

A nagy garral beharangozott, három szálon is beígért per ezek szerint holtpontra jutott. Ez nem kedvező előjel azoknak, kik most várnák a kételyoszlatást, az Aczél Endre fulmináns cikke után az egyetlen lehetséges riposztot, a jó hírnévre adó közszereplő, egy majdani európai törvényhozó-jelölt részéről az elégtétel szorgalmazást, az ügy jogi útra terelést.

Bonyolítja a helyzetet, hogy Aczél Endre, a tekintélyes magyarországi publicista és politikai elemző hivatkozott publicisztikája amúgy csak „en passant” tette meg az ex-püspök és ex- tb szövetségi elnök morális-politikai, emberi és lelkészi hitelességet megkérdőjelező kijelentéseit.  Cikkének megírására minden bizonnyal kevésbé az általa nem túlságosan kedvelt közszereplő (miért is lenne túl rokonszenves számára az ex-püspök, az ő emberi-szakmai tisztességét megkérdőjelező, már említett 2010-es támadás után), az immár magyarországi EP-képviselőjelölt Tőkés László vélt vagy valóságos emberi tulajdonságai ösztökélték elsősorban.

A jelek szerint a Galamus cikkszerzőjét inkább az motiválta: lehet-e az erdélyi magyarság képviselője Brüsszelben meg Strasbourgban az a politikus, aki csupán a magyar kormányfőhöz fűződő személyi kapcsolatainak köszönheti, hogy befutó helyet kap egy magyarországi párt európai parlamenti listáján? Ha Tőkés szűkebb pátriájában legitimitási gondokkal küzd és tartott az otthoni megmérettetéstől, mi több a borítékolható kudarcától, akkor jogos-e, hogy az EP-mandátumot Dorog és Veresegyháza lakóinak voksa révén kell majd neki kieszközölni? Vajon nem azt jelenti ez a listás „bronzérem”, hogy negyedszázadnyi, hideget-meleget egyaránt hozó erdélyi magyar politizálás után már csak az egzisztenciális létet megnyugtató módon biztosító kegydíjról van szó és semmi másról? Csupán ezért kellett az „ejtőernyő”, a körítés meg csak parasztvakítás?

Az Erdélyi tojástánc írója csupán személyi kérdésnek tekinti a tervezett brüsszeli jutalomjáték-fellépés felkínálását és véleményével nincs egyedül. Egy Aczél Endrével nem feltétlenül rokonszenvező egyik felvidéki orgánumban ezt keresetlen szavakkal ki is mondták minap: Tőkés László jelölésével Erdélyben egy személyi problémát old meg a Fidesz”.

Aczél véleménye szerint csak Tőkés László kormánypárti mentorainak számára nem gond az ex-püspök Fidesz-KDNP listára történő importálása. Ugyanakkor a „velünk élő történelem” e reprezentánsának „futtatása” mellett, a bejelentett nemzeti EP-étlap más szempontból sem tűnik éppen problémamentesnek:

„Akárki akármit mond is, a Fidesz nómenklatúrájában Tőkés az erdélyi magyarságot képviseli, amiképp két, még kiválasztásra váró jelölt: egy vajdasági és egy kárpátaljai is az „egységes magyar nemzetet” illusztrálja majd a jelenlétével. (Utóbbi kettőt, mivel anyaországuk nem tagja az uniónak, a Fidesz valósággal becsempészi az Európai Parlamentbe. Ahol egyébként semmi dolguk nem volna. Tudomásom szerint nem a magyar nemzet, hanem a Magyar Köztársaság tagja az uniónak.)

Tőkés azonban a legkisebb mértékben sem képviselheti az erdélyi magyarságot, mert pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt minden választáson – a parlamentin is, az önkormányzatin is – rendre elbukott, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) viszont sokszorosan legitimálta önmagát az erdélyi magyarság egyetlen képviselőjeként. Ilyenformán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kénytelen volt azt mondani, hogy Tőkés önmagán kívül senkit sem fog képviselni Európa parlamentjében; se az erdélyi magyarságot, se a Fideszt. Az RMDSZ-nek, mint ez köztudott, saját jelöltjei voltak és vannak az EP-ben.”

Az aczéli eszmefuttatás a továbbiakban a jegyzetcímet indokolja. A szerző meglátása szerint van magyarázat a reálpolitikusi tojástáncra és az olyan gesztusokra, melyek mögött dőreség lenne nem látni az erdélyi magyarok, egymással jó megférő, kettős viszonyulását, ahogyan ő nevezi, a frissen honosított és minap majdnem kizárólagosan csak a Fideszre szavazó erdélyi magyarok „kétlelkűségét”:

Csakhogy. Az MTI-ben megjelent egy hír, hogy Kelemen „egyeztetett” a Fidesszel Tőkés jelöléséről.  Az RMDSZ elnöke, dacára annak, hogy idézett nyilatkozata mindennek mondható, csak Tőkés-barátnak nem, a hírt cáfolhatta volna, de nem tette. Csak annyit mondott: nem kommentálja. Közben viszont némiképp ellentmondásba keveredett önmagával, mert nem lehet ugyanazzal a lélegzettel azt mondani, hogy Tőkés nem képviseli a Fideszt egyfelől; jelölése ő maga (mármint Tőkés) és a Fidesz közös döntése volt másfelől. Márpedig ha a transindex.ro nevű romániai magyar portálnak hinni lehet, ezt tette. Ehhez csak annyit: miért jelölt volna a Fidesz valakit, aki nem őt (Orbánt) képviseli? Abszurdum.

Kelemen Hunor alighanem tojástáncot jár. Amióta felváltotta Markó Bélát az RMDSZ elnöki székében, szervezete és a Fidesz között a mosolyszünetet mosolydiplomácia váltotta fel. Kelemen néhány napja feltűnően meleg szavakkal gratulált Orbánnak a Fidesz választási győzelméhez, noha a Fidesz hosszú éveket fecsérelt az RMDSZ erdélyi pozícióinak aláásására, rivális fantompártok támogatására és az RMDSZ-t folyamatosan árulóként kolportáló Tőkés  felkarolására. Magyarázat erre a gesztusra csak egy van: azok az erdélyi kettős állampolgárok, akik szavaztak az április 6-i magyarországi választásokon, szinte kivétel nélkül a Fidesznek ajándékozták a szavazataikat; végtére is Orbánék jóvoltából lettek kettős állampolgárok. Kelemen egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy szembemenjen velük, mert ezek az emberek jobbára kétlelkűek: érzelmi kötődésük van a Fideszhez, viszont odahaza, ha kell, az RMDSZ-re szavaznak.”

„A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve" – a szimbólikus politizálás Csáky Pál brüsszeli mandátumába kerülhet

Megszólalt a héten Csáky Pál és megszólalásából egyértelműen kitűnik, hogy az a „nemzeti listaként" aposztrofált Fidesz-KDNP lajtrom, nemcsak a Dunától délre meg Erdélyben osztja meg a közvéleményt. A nem kívánt „ajándék” Felvidéken még nagyobb gondot okoz, mint a Tőkés indítás: az akár kovásza is lehet a közelgő EP-választásokon a Magyar Közösség Pártja teljes kudarcának is.

„Timeo Danaos et dona ferentes(Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is) szólt Laokoon intése, mikor a trójai lovat látta a falak előtt. Csáky Pál veterán felvidéki politikusnak a Vergilius Aeneiséből származó klasszikus idézete vélhetően sokszor eszébe juthatott a múlt csütörtök óta, amikor az RMDSZ nagyváradi kongresszusán oly emlékezetes alakítást nyújtó Pelczné Gáll Ildikó sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a Fidesz „nemzeti listát állított össze", vagyis határon túliak is szerepelnek rajta. Pelczné akkor elmondta: a 3. helyen Erdély képviseletében Tőkés László, a 9. és 10. még befutónak számító helyen Kárpátalja és a Vajdaság egy-egy meg nem megnevezett képviselője, 21. helyen pedig egy szintén akkor még megnevezni nem kívánt felvidéki jelölt szerepel a „nemzeti lajstromon”.

A semmire sem feljogosító 21. hellyel (Magyarország összesen 21 képviselőt küldhet az EP-be) újra „lesajnálták”, mi több, megint nagyon nehéz helyzetbe hozták kéretlen budapesti „jóakarók” a felvidéki magyarokat és személyében is Csákyt, aki a Magyar Közösség Pártja EP-listájának listavezetője. (Az MKP a korábbi kettő helyett, legfeljebb egy mandátumra számíthat a Szlovákiában május 24-én sorra kerülő európai parlamenti választásokon. A másik „magyar” mandátum várományosa Simon Zsolt, a Híd-Most lista első helyezettje)

Csáky arra is jól emlékezhet, hogy egy 2010-es hasonló, nagyon nemzeti és nagyon elsietett „ajándéknak” köszönhetően mondott búcsút a parlamenti létnek az akkor még általa vezetet felvidéki magyar párt és azóta se tudott oda visszatérni.

Csak emlékeztetőül: „Árt a szlovákiai magyarságnak a kettős állampolgárság mostani felvetése, rajtunk fog csattanni az ostora választási kampány finisében vagyunkNem kell elhamarkodni ennek a törvénynek az elfogadását, kifutási időt kell adni a témának, a magyar parlamentben és Szlovákiában is. Ha mához számított két hónap múlva fogadja el a törvényt a magyar parlament, akkor sem történik semmi.” kérlelte 2010. május 15-én Orbánékat Csáky, de süket fülekre talált.)

Most alakulóban a hasonló mérgezett ajándék. És a szemleíró csak hüledezik és kérdi: nem volt elegendő a négy évvel ezelőtti szimbolikus gesztus máig, és még ki tudja meddig ható kártevése? Gondolkodott-e az íróasztali nemzetpolitikusok valamelyike arra, hogy miként élheti meg a csallóközi vagy gömöri, a választási aktivitásban amúgy se mindig jeleskedő felvidéki magyar polgár ezt az „ajándékot”?

Ezek után végtére miért ne gondolná úgy: minek má’ megint szavazni menni, és egy olyan Brüsszelbe küldeni közülünk valakit, amiről csak rosszat hallani odaátról. Voltunk már kétszer is márciusban, voksoltunk már Bárdosra, aztán arra a poprádi szimpatikus emberre is, oszt’, jónapot Ha éppen muszáj ott lenni az EU parlamentjében, majd megoldják nekünk azt úgyis Budapestről. Hiszen minden magyar tévében bemondta az a szúrós szemű barna menyecske a Fidesztől, hogy gondoskodnak arról, hogy a nemzeti listán legyen felvidéki magyar ember is.

Egy szó, mint száz, a Fidesz EP-listája alaposan megbolygatta a felvidéki magyar közvéleményt. Az értetlenséget (vagy annál többet is?), jól tükrözi, hogy míg Berényi József MKP elnök ezzel kapcsolatos első nyilatkozata dodonai volt, addig Csáky Pál a Fidesz ajánlatát diplomatikusan ugyan, de határozottan elhárította.

Az MKP elnöke a magyar párt április 11-i ülése után a Felvidék.mának nyilatkozva elmondta: az elnökségi ülésen megvitatták a Fidesz-KDNP által egy felvidéki jelöltnek felkínált 21. hely kérdését és megpróbáltak jó arcot vágni a budapesti gyomroshoz. „A pártvezetésben az a vélemény alakult ki, hogy a közösségnek élni kell a felkínált szimbolikus lehetőséggel. Hogy milyen jelölt kerül a lista utolsó előtti helyére, az a listaállítón múlik. Az MKP jelenleg a saját listájára összpontosít, a szlovákiai EP-választáson szeretnék sikerrel venni az akadályokat – fogalmazott Berényi József.

Ugyanaznap és szintén a Felvidék.mában Csáky Pál, az MKP EP-listájának vezetője már más hangot ütött meg. Ő arról beszélt, hogy nagyra értékeli a Fidesz gesztusát, de az a véleménye, hogy a felvidéki magyar közösségnek önerőből kell az Európai Parlamentben mandátumhoz jutnia, ez erősítheti meg a közösségünket. Az MKP elnöksége a jövő heti elnökségi ülésen dönt, Csáky Pál azt indítványozza, hogy az MKP a nyugati szórványban élő magyarság javára mondjon le erről a képviselő-jelölti helyről.”

Azóta kiderült hiába volt a Csáky-féle ódzkodás, a „békát le kell nyelni”. Ha kell, ha nem, az „ajándék” egy ukáz formájában megérkezett, az nem visszautasítható, sőt jó képet is kell hozzá vágni.

Tegnap az MKP sajtóosztálya az alábbi kétmondatos hivatalos közleményt tette közzé: „A mai nap folyamán a Fidesz vezetősége tájékoztatta az MKP-t, hogy Gubík Lászlót kívánja jelölni az európai parlamenti képviselőjelölt-listájának (szimbolikus) 21. helyén.

Gubík Lászlót, aki a nagy nyilvánosság előtt még 2011-ben felvette a magyar állampolgárságot, az MKP megfelelő jelöltnek tartja, és támogatja a Fidesz általi jelölését.”

Csáky Pál pedig veheti tudomásul, hogy nem szólhat bele a nagyok dolgába. Újra semmibe vették a kérlelését és egyet tehet. Jobb híján olvasson Vergiliust meg a következő hetek kampányküzdelmét alaposan megnehezítő friss pártelnökségi határozatot. Ez így hangzik: „Korábban az is felmerült a párt vezetésében, hogy a felajánlott helyről le kellene mondani. Végül az elnökségben  az a vélemény alakult ki, hogy a közösségnek élni kell a felkínált szimbolikus lehetőséggel, ami meg is történt.”

Kimaradt?