Félnek használni anyanyelvüket a magyarországi románok?

A magyarországi románok félnek használni őseik nyelvét, Budapest elmagyarosítja a románokat – idézte kedden az Adevărul napilapot a nol.hu.

Hogyan élnek a magyarországi románok, illetve a „másik oldalon” a romániai magyarok? Erre a kérdésre keresi a választ az Adevărul cikksorozata, amelynek első része a román nemzeti ünnepre időzítve, december elsején jelent meg, és a magyarországi román közösséget mutatja be.

A cikk szerint a lap munkatársai felkeresték Gyulát, a „magyarországi románok fővárosát”, illetve Méhkereket, az „egyetlen román többségű magyarországi települést”. Az írás fő következtetése az, hogy a magyarországi románok majdnem teljesen beolvadtak. Noha a nagyszülők között még sokan voltak, akik nem tudtak magyarul, az unokák közül a legtöbb az iskolában találkozik először a román nyelvvel.

„Otthon a gyerekek nem beszélnek románul, még ha mindkét szülőjük román is. A folyosón, szünetben, az igazgatónővel magyarul beszélnek” – olvasható a cikkben, amely szerint a román irodalmi alkotások alapján elsajátított archaikus, merev nyelvezettel a magyarországi román gyerekek nehezen értenének szót romániai kortársaikkal.

Országszerte 960 gyerek tanul román vagy vegyes tannyelvű iskolában, a többségük Gyulán, ahol Magyarország egyetlen kizárólag román tannyelvű középiskolája is működik. A tanulók között magyarok is vannak, a tanárok szerint azért, mert a román nyelvtudás előnyt jelent az idegenforgalomban, a román turisták által sűrűn látogatott vidéken.

A lap az internetes oldalán hétfőn élő vitát is rendezett A románok elmagyarosítása, lépésről lépésre címmel. Ebben a cikksorozat ötletgazdája, Elena Dumitru elismerte, hogy a 35 ezer főt számláló magyarországi román és az 1,2 milliós romániai magyar közösséget nem lehet összehasonlítani. Irreális elvárás lenne például egy román egyetem létrehozása Magyarországon.

A lap azt ígéri, hogy a sorozat következő részében kitér az „etnobizniszre” is, illetve szintén a következő epizódra marad Budapest asszimilációs politikájának a leírása is.

Az első részben éppenséggel az ellenkezőjére van példa. A Nicolae Balcescuról elnevezett román középiskola igazgatója, Maria Gurzau elmondása szerint a tanintézmény pozitív diszkriminációban részesül. A tanintézmény rendkívül jól finanszírozott, illetve lehetősége van már nyolc diákkal osztályt indítani. Az állami finanszírozás mellett a gyulai önkormányzat évente diákonként 230 ezer forintot juttat az iskolának.

A cikkből az is kiderül, hogy Méhkeréken annyira komolyan veszik a román nyelvoktatást, hogy Romániából „importáltak” tanárt. „Feltétel volt, hogy a pályázó egyáltalán ne ismerje a magyar nyelvet” – idézi fel Mihaela Baicu, aki a Bihar megyei Vaskohsziklást  hagyta ott a jobban fizető magyarországi állásért.

Kimaradt?