Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (november 13-19.)
Felvidéki magyar fohász az Úristenhez, hogy a Fidesz 2-es számú tagkönyvének birtokosát, Németh Zsolt külügyi államtitkárt távolítsák el a Külügyminisztériumból
Példátlan hangvételű és merőben meghökkentő hangnemben indított váratlan támadást a Magyar Közösség Pártjához kötődő és a Fidesz-, illetve kormányközeli Felvidék.ma a magyar nemzetpolitika kortárs meghatározó személyisége, Németh Zsolt külügyi államtitkár ellen a napokban. Az akció annál sokkal messzebbre mutat, hogy azt, mint egy politikus részéről esetleg kifogásolható, neki valamiért nem tetsző kijelentése miatt felháborodott és az indulatait leplezni képtelen újságíró egyszerű véleményeként lehetne értékelni. Gondoljuk ezt, annak ellenére, hogy az érintettet politikusi, szakmai és emberi mivoltában megalázóan sértő írást a népszerű internetes lap a „vélemény” rovatában közölte. Túl azon, hogy ezúttal nem egy olvasói levél népszerűsítéséről van szó (a portál e rovatában amúgy ilyeneket gyakran lehet olvasni), hiszen a cikkíró egy belső munkatárs, aligha férhet kétség ahhoz, hogy itt csupán holmi „partizánakcióról” lenne szó. Ez, az eddig csak a szélsőséges médiumokban megnyilvánuló hangnem és megbotránkoztató forma, a leplezetlenül bántó és kirekesztő szándék írásos lenyomata nem kerülhetett volna fel a világhálóra, és nem lenne fellelhető ma is, ha annak tartalmával és stílusával nem azonosulna, a magát „az első szlovákiai magyar hírportálként” hirdető pozsonyi Felvidék.ma. Üzenetértéke van annak is, hogy a Facebookon, ahol a cikk népszerűsítéséről maga a szerkesztőség gondoskodott, és ahol a portál közösségi oldalát szemlénk véglegesítése időpontjában 4518 látogató kedveli, egyetlen egy lájkoló sem akadt, aki szóvá tette volna a kirívóan bántó és Németh Zsolt hitelességét és politikai alkalmasságát megkérdőjelező álláspontot.
Az internetes lap mögött a Magyar Közösség Pártját, a Csemadokot, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét és a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségét tömörítő Szövetség a Közös Célokért társulás (SZKC) áll, melynek elnöke Duray Miklós, igazgatója és egyben a Felvidék.ma hírportál felelős kiadója pedig Pogány Erzsébet. Ők ketten, Berényi József MKP elnök és Szigeti László, az MKP Országos Tanács elnöke mellett a legutóbbi MÁÉRT-értekezlet hivatalos résztvevői voltak. Mindezt csak azért érdemes leszögezni, mert az olvasónak jó tudni: Németh Zsolt eltávolítását nem egy borovicskától enyhén kapatos, a Fidesz-KDNP kormányzat által levegőnek tekintett Bugár–párt egyik magáról megfeledkezett és ingerült szimpatizáns tollnoka szorgalmazta ily módon, hanem az Orbánékkal kifejezetten jó viszonyt ápoló MKP-szócsőnek számító lap szerkesztőségi munkatársa.
Említésre érdemes továbbá, hogy a Németh Zsoltot kiátkozó mostani fohász, ez a blaszfémiába hajló röpirat-ima ott született meg, ahol a tulajdonosi-működtetői háttérben a mindenkori magyar kormányok által kiemelten támogatott és a felvidéki magyarság számára megkérdőjelezhetetlen jelentőségű kezdeményezéseket megvalósítók álltak és állnak. Ezért is tűnik érthetetlennek a pálfordulás, amennyiben valóban erről lenne szó.
Az első Orbán kormány idején, 2001-ben megalakult SZKC-t társulását és annak később, 2005. január 24-én a világhálón beindult orgánumát, a Felvidék.mát minden előző magyar kabinet fontos partnerének tekintette és azt most az Orbán kormány is kiemelten támogatja. Németh Zsolt pedig ennek a kormánynak oszlopos tagja, külpolitikájának nem önjáró végrehajtója. Ő az, aki személyesen is nem keveset tett azért, hogy ez a korábban is létező és kifejezetten megkülönböztetett odafigyelés, a Duray fémjelezte SZKC irányába, mindig is „kellően hatékony” legyen. Egy 2010 áprilisi tételes kimutatás szerint a napjainkban Felvidéken, a Duray Miklós és mások által csak negatív megközelítésben bemutatott, az ún. „bukott baloldal” kormányainak köszönhetően 2007-től különféle – általában pályázati jogcímeken – 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben mindösszesen 214 470 000 forintot kapott magyar állami szervezetektől, alapítványoktól a Szövetség a Közös Célokért társulás. Hogy ez miként alakult az elmúlt három és fél évben, arról nincs hasonló összesített kimutatás, de a hírek szerint az Orbán kormány sem bizonyult szűkmarkúnak irányukba, sőt…
A jelenlegi budapesti kormányzat által kifejezetten preferált és Orbán-kabinet irányába eddig a legszebb arcát mutató baráti hírportál most viszont gondolt egy nagyot és a nemzeti érdekek feladásával vádolta meg Németh Zsoltot, vele együtt a magyar külügyminisztériumot. Ezzel, egyúttal, és nem is burkolt módon, lesújtó ítéletet mondott Orbán Viktor Szlovákia-politkája fölött. Másképpen aligha értelmezhető, hogy Szűcs Dániel imába foglalta a korábbi elvi és nagyon is gyakorlati támogatót, a Fidesz legismertebb és a határon túli magyarság ügyében legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező szakpolitikusát (Németh Zsolt eddigi életpályája alapján ez még a politikai ellenfelei számára se lehet kétséges) és sajátos tartalmú gúnyiratként tető alá hozott „apokrif fohászba” foglalta megvetése tárgyát, a mai magyar kormány külpolitikáját gyakorlatba ültető egyik fő-fő külügyért.
Nemcsak hihetetlennek, de súlyosnak is tűnhetnek ezek a megállapítások, de túlzóknak aligha. Mert – egyebek mellett – a Felvidék.ma publicistája „sirámában” e szavakkal fohászkodik a Fennvalóhoz: „azt szeretném, mindannyiunk javára, hogy találjunk már ennek a derék politikusnak egy testhez álló, méltó pozíciót, amely azonban kellő távolságban van a magyar diplomáciától. Sajnos ENSZ-főtitkárt csak három év múlva választanak, annyi időnk pedig nekünk nincs... Bízom a te szent bölcsességedben, mindenesetre add, hogy végre Magyarországnak hosszú évtizedek után ismét legyen valódi, a magyar érdekeket határozottan és keményen képviselő, rátermett diplomáciája - az oda való személyzettel. Mellébeszélés nélkül.”
Mielőtt az olvasóinkkal megismertetnénk ezt a frappánsnak szánt, de szerintünk ízléstelen, feledhető és feledendő felvidéki publicisztikai „fegyvertényt”, nézzük, mi is volt e szokatlan kirohanás hátterében?
„Látványos, amit a magyar-szlovák viszonyban elértünk" címmel olvashattuk a Fidesz honlapján és különböző magyar sajtóorgánumokban is azt az MTI beszámolót, amely arról adott hírt, hogy kedvezőnek értékelte a magyar-szlovák viszony fejlődését a külügyi vegyesbizottság két társelnöke, Németh Zsolt és Peter Javorčik múlt kedden, Budapesten a bizottság ülése utáni sajtótájékoztatón.
Az Orbán kabinet külügyminisztériumi államtitkára és pozsonyi hivatali partnere – többek között – kiemelte a határon átnyúló infrastruktúra-fejlesztésben elért eredményeket. A házigazda Németh Zsolt elmondta: az elmúlt egy évben a tizenkettőből tizenegy vegyes bizottság ülésezett, emellett pedig külügyminiszteri és kormányfői találkozót is tartottak. A két ország között folyamatos a kapcsolattartás és az együttműködés, egyúttal jelen van a „kritikai párbeszéd” is, amelyet az őszinteség jellemez – fogalmazott Németh Zsolt és azt is hozzátette: a találkozón kollégájával egyetértettek abban, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni a szlovák közigazgatási és oktatási reform „kisebbségbarát” megvalósításának. Mondandóját a magyar külügyi államtitkár így összegezte: „Látványos, amit az elmúlt években a magyar-szlovák viszonyban el tudtunk érni".
Ez volt az a Németh Zsolt-következtetés, ami a jelek szerint kiverte a Felvidék.ma házatáján a biztosítékot. Erre a sommás, a diplomáciában nem szokatlan pozitív üzenetet hordozó kijelentésre született meg az irodalmi babérokra pályázó felvidéki kolléga alkalmi fohásza, melynek „fennköltsége” hívőben és nem hívőben is csak megütközést kelthet. Nekünk pedig óhatatlanul egy nemkevésbé fennkölt címmel felruházott beszéd- és értekezésgyűjteményt, a Ne félj, csak higgy! és annak szerzőjét juttatja eszünkbe, aki a történetesen a portált működtető SZAKC elnöke is egyszemélyben és akinek a tudta és beleegyezése nélkül ez a fulmináns Németh Zsolt elleni otromba támadás aligha láthatott volna napvilágot. Ha nem így lenne, már rég olvashattuk volna az elhatárolódását, nemde?
Miért is véljük úgy, hogy a Főnök tudtával történhetett meg a Németh Zsolt elleni fohászba csomagolt hátbaszúrás? Hogy milyen lehet a „házirend” a most Németh Zsoltot a magyar kül- és nemzetpolitikából kirekeszteni szándékozó felvidéki lapnál, arra szolgáljon épülésül egy friss, első pillantásra jelentéktelennek tűnő, megmosolyogtató és ugyanakkor sokat eláruló felfedezésünk.
Szombaton november 16-án, Áder János családjával együtt magánlátogatást tett Felvidéken a nagymihályi járásbeli Pálócon. A magyar államfő találkozott a helyi önkormányzat és az egyház képviselőivel, majd a temetőbe ment felesége nagyapjának a néhai Herczegh Károlynak a sírjához. A temetőben szentmise is volt, amelynek végén Áder és a Herczegh hozzátartozók megkoszorúzták Herczegh Károly sírját. A magyar államfő és családja eztán Nagykaposra látogatott, ahol részt vettek az itt született Áder-após, a 2010-ben elhunyt Herczegh Géza akadémikus, a Hágai Nemzetközi Bíróság egykori tagjának állított emléktábla felavatásán. Az ünnepségen Duray Miklós tartatott méltónak arra, hogy emlékbeszédet mondjon. Szombaton még a Herczegh Géza emléke Nagykaposon - táblaavatás Áder Jánossal címmel jelent meg az Áder-család látogatásról szóló nagykaposi tudósítás, vasárnapra viszont – a címekre kattintva ez ellenőrizhető is – valaki úgy döntött, hogy mégsem a magyar elnök volt Nagykaposon a fővendég. A cikk maradt változatlan tartalommal, de a címe megváltozott, „adekvátabb”lett: Duray Miklós emlékezete Herczegh Gézára Nagykaposon.
Visszatérve az eheti előzménytelen és a maga nemében egyedülálló felvidéki megszólaláshoz, bizonyára csupán „véletlen” egybeesés, hogy az elmúlt hét, de talán az idei ősz legmeghökkentőbb magyarságpolitikai tárgyú írásának szerzője olyan fulmináns publicisztikát engedett meg magának a magyar külügyi államtitkár ellen, melyhez hasonlóra csak a Jobbik nemzetpolitikai felelőse, Szávay István vállalkozott ugyanezekben a napokban. Neki Németh Zsolt egy, a most kipécézetthez hasonló kijelentéséért került a célkeresztjébe. Konkrétan: a külügyi államtitkár a múltheti MÁÉRT ülésen megközelítőleg ugyanazt mondta el a külügyminisztérium képviseletében, mint amiről néhány nappal később a szlovák kollégájával történt tárgyalásai után is beszélt: „a magyar-szlovák kapcsolatokat az utóbbi időben a „pozitív csend” jellemzi.” E kijelentésről Szávay tömören ekképp fogalmazta meg a lesújtó véleményét: „Kíváncsi lennék, hogy ha nem is ő maga, akkor melyik nagyeszű tanácsadója találta ki ezt a baromságot.”
A Soron kívüli fohász a külügyi államtitkárért támadással közel egyidőben és vele tehát nem kevés hasonlóságot mutató Szávay kirohanás kapcsán érdemes szóvá tenni azt is, hogy megtapasztalhattuk: a kirekesztő fohászok idején a kettős beszéd sem hiánycikk egyes, nemzetükért „önzetlenül” aggódó magyarságpolitikusok eszköztárában. Ismeretes, hogy november 7-én egyhangúlag, valamennyi külhoni magyar résztvevő és magyarországi parlamenti párt elfogadta és jelen lévő képviselőjének az aláírásával is szentesítette a MÁÉRT XII. ülésének zárónyilatkozatát. A Jobbik részéről épp Szávay kézjegye szerepelt az ominózus dokumentumon, amit azonban a képviselő négynapi szorongató belső vívódás és tusakodás után úgymond „megbánt”. Ez a „megvilágosodása” ihlette aztán azt a meakulpázást, melyről a Felvidék.ma cikket is közölt Beismerő vallomást tett Szávay István címmel és melynek szerzője három nappal korábban szintén… Szűcs Dániel volt.
Szávay pártjának honlapján közzétett terjedelmes és személyes hangú publicisztikájában, a Hibáztam-ban a MÁÉRT ülésén képviselt állás-pontjának helyességét vizsgálja felül és „elhatárolódik” az általa is elfogadott dokumentumtól. A kettős játéka már-már tanítani való. Előbb megindokolja, hogy miért és milyen megfontolások alapján döntött az aláírás mellett, majd világgá kürtöli, sőt meg is magyarázza, hogy miért nem ért egyet korábbi saját magával. Persze arról viszont szó sincs, hogy a Jobbik hivatalosan visszavonta volna a korábbi, ezek szerint a „meggondolatlan” aláírást. Egy,már-már klasszikusnak számító, a Wikilaeksről kiszivárgott állítólagos amerikai diplomáciai táviratban fellelhető Orbán idézetet, a „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"-at értelmezi Szávay, „alkotó módon” újra: „ne figyeljenek oda arra, amit csinálok, egyetlen dologra figyeljenek, amit mondok".
Adjuk tehát közre ezt a nem túl terjedelmes, de annál sokatmondóbb és a mai fideszes magyarságpolitika-csinálók házatáján komoly feszültségeket sejtető, durva személyeskedést se nélkülöző profán „imát”, melyet olvasva csak kérdezhetjük: vajon a mostanában alkalmi szóbeszédek tárgyát képező, állítólag kilátásba helyezett Németh Zsolt-pozícióvesztés egyik konkrét megerősítését érhetjük-e itt tetten? Netán egy „véletlenül” jólértesült intrikus feladata lenne a suttogó propaganda nagyobb hangerőre kapcsoltatása vagy pedig ez a gyilkosnak szánt, de csak bántani tudó pszeudo-szatíra egyelőre csupán figyelmeztetés volt az érintett számára? Esetleg ennél többről van itt szó és a most kíméletlen módon megtámadottal ezúton kívánták közölni – egy kamarillai fordulat és egy vállalkozó „sírásó” igénybevételével –,kegyvesztés esete forog fenn és már szövegezik „az érdemei elismerése mellett”-tartalmú, az „átkosból” ezt is oly jól megtanult elintézési mód közlemény-tervezetét. Netán a Németh Zsoltot (a Fidesz 2-es számú tagkönyvének birtokosa) nem kedvelő Kövér-Bayer tengely (az 1-es számú tagkönyv tulajdonos, illetve az 5-ös számú tagkönyv tulajdonos) és a mögöttük álló kör most elérkezettnek látta az időt, hogy Duray közreműködésével megküldje a „selyemzsinórt” az euro-atlanti elkötelezettségéről közismert külügyminisztériumi államtitkárnak? Netán nem is volt véletlen elszólás az, amikor Kövér tavaly nyáron, aznap amikor Orbán Viktor fogadta az RMDSZ elnökét, nagy visszhangot kiváltva arról nyilatkozott Bayer Zsolt lapjának: gyökeresen másképpen látja a kormány nemzetpolitikai gyakorlatát, mint a kormány külügyi államtitkára, aki akkor is Németh Zsolt névre hallgatott? Vagy az sem volt véletlen, hogy az idei felvidéki nyári táborok közül az „újtusványosit”, a nagyon egyszínű martosit, Németh Zsolt, Kövér László és Duray Miklós is felkereste, de a hagyományosat, a sokszínű gombaszögit, amely ellen Duray Miklós kelt ki akkoriban egy, ha nem is imában, de furcsa szövegezésű, szintén „emelkedett” ihletésre valló majdnem-fohászában („Gombaszöghöz elsősorban az 1920-as évek végének kommunista hagyományai kötődnek”(sic), csak Németh Zsolt látta fontosnak egy előadással megtisztelni? És éppen miért most ez a dühödt ágálás, esetleg azért, mert, Németh Zsolt a konfliktuskerülő kormány-álláspontot, Orbán Viktor magyar miniszterelnök felfogását képviselte a minapi magyar-szlovák külügyi vegyes bizottságban? Miért ez a fenekedés, ez az adakozó kézbe harapás 2013 novemberében? Hiszen Németh Zsolt most semmi megdöbbentően újat nem mondott! Hiszen a fentebb említett gombaszögi táborban 2013. július 11-én ő épp arról értekezett, – amit akkor a Felvidék.ma tudósítása kommentár nélkül közölt is – mint most: „látványos a változás az új szlovák kormánnyal folytatott tárgyalások hangnemében". Akkor még nem volt politikailag célszerű erre a kijelentésre felhorkanni, és Németh Zsolt eltávolítása érdekében a Teremtőhöz fohászkodni? Most pedig megérett rá az idő?
A további, csak sokasodó kérdések helyett most valóban következzen az inkriminált „imádság”:
„Mindenható Uram, ki vagy a Mennyekben! Tudom én jól, hogyne tudnám: nem tartozom éppenséggel a Te legjámborabb híveid közé, s biz' rég volt már annak az ideje, hogy betértem a Te házadba egy csendes imára. Azt sem tagadhatom, hogy ennél viszont jóval gyakrabban vettem hiába a Te neved, s akkor még a többi vétkemről nem is szólok - az Olvasók türelme is véges, nem csak a Tiéd, Uram. Mindezek dacára most mégis egy fontos kéréssel fordulnék szent személyedhez. El tudom képzelni, hány millió földlakó "spammeli" tele virtuális postaládádat naponta mindenféle kéréssel, én azonban bátorkodom egy a szokványostól eltérővel előhozakodni. Nem az ötös lottó számait szeretném tehát megálmodni, nincs szükségem nagyobb lakásra és gazdagságra sem, de még csak nem is az egyre hanyatló egészségem miatt borulok térdre előtted. Hanem egy embertársamért, s rajta keresztül - nagy szó, tudom! - egy egész nemzetért szól most a fohász.
Biztosan tudod kiről van szó. Egyik legközelebbi munkatársad (legalábbis ezt mondják rá a békétlenkedők itt magyar földön), a magyar miniszterelnök közeli kollégájáról, a külügyi államtitkárról.
Németh Zsoltnak hívják az urat, akinek elmúlt évekbeli ténykedései a kétségek olyan tömegét támasztották bennem, amelyek végül e levél megírására késztettek. Talán tudsz róla - elvégre Te látod a láthatatlant is - hogy elvileg van itt egy olyan dolog Magyarországon, hogy diplomácia meg külügy. Sokan nem értik e fogalmak lényegét, ők viszont annál hevesebben oktatnak ki belőle másokat. Egy szó mint száz, a Németh úr által képviselt magyar külügyből hányatott sorsú nemzetünk elszakított részei, azok közül is a Felvidéken élő, nem bír már ki túl sokat, évtizedeket biztosan nem. Még néhány ilyen Németh-i "pozitív csend" korszak, s a mai Szlovákia területéről már nem fogsz többé magyar nyelvű imát hallani. Tudom, számodra minden nyelv egyformán kedves, de azt is tudom, megérted miért kedvesebb számunkra minden másnál a miénk...Nem, még több "pozitív csend" csak a végső csendet készíti elő - ezt pedig itt még néhányan nem igazán szeretnénk. Mint ahogy a fő bűnök közül a hatodikba, a haragba sem szeretnénk túl gyakran esni, de olykor már ez a csúf érzelem lobban fel bennünk, ha ilyen kijelentéseket hallunk-látunk: "Látványos, amit az elmúlt években a magyar-szlovák viszonyban el tudtunk érni". (A wikipédia szerint - márpedig létezik-e a tudásnak ennél tisztább vizű forrása - régebben a hazugságot említették nyolcadik bűnként, én az idézett részt mindenesetre ekként ajánlanám figyelmedbe).
No, hallottad a sirámot Uram, jöjjék hát a kérés is: azt szeretném, mindannyiunk javára, hogy találjunk már ennek a derék politikusnak egy testhez álló, méltó pozíciót, amely azonban kellő távolságban van a magyar diplomáciától. Sajnos ENSZ-főtitkárt csak három év múlva választanak, annyi időnk pedig nekünk nincs...Bízom a te szent bölcsességedben, mindenesetre add, hogy végre Magyarországnak hosszú évtizedek után ismét legyen valódi, a magyar érdekeket határozottan és keményen képviselő, rátermett diplomáciája - az oda való személyzettel. Mellébeszélés nélkül.
Előre is köszöni a Te gyarló, de azért mégis odaadó híved:
Szűcs Dániel, Felvidék.ma”
Hinni véljük, hogy a szokatlan tartalmú alkalmi „fohász” írója nagyon készült erre az imára, komolyan vette a spirituális felkészülést is, és az Úr eddig tévelygő báránya a jövőben, minden bizonnyal rátalál a helyes útra. A jelek szerint jó helyen keresett ehhez fogódzót. Ha más nem, ezt maga a cikkillusztráció is bizonyítja, bár azt még nem tudni, hogy szerzőnk az ima mellett a másik erőt adó alázatos tettre, a böjtre is hajlandó lesz, csakhogy a Hét Főbűn egyik-másikában vétkesnek találtatott Bem rakparti külügyért, ezt az „elfajzott” lelkészcsemetét, tiszteletbeli gyülekezeti főgondnokot és püspöki leszármazottat utolérje a Teremtő rettenetes haragja.
Az összekulcsolt kéz, aminek a forrását a cikkszerző ugyan nem jelölte meg, de amivel látványosan érzékeltetni akarta, hogy a Seregek Urától kéri, de nagyon nyomatékosan, Németh Zsolt kiiktatását a magyar diplomáciából, az a magát „bátorító tapasztalatok fórumaként” népszerűsítő Ima és böjt weboldalról származik. Itt olvasható viszont egy megfontolandó, a cikkszerző és a mögötte állók számára felettébb tanulságos hívó üzenet is: Az imának és a böjtnek hatalmas ereje van! Itt megoszthatod tapasztalataidat, hogy ezzel másokat is bátoríts. A következő emailcímre írj: imabojt@gmail.com
Bizonyára az imát követi majd Pozsonyban a Május 1. tér 10-12-ben a megsokszorozódott, erőt adó önmegtartóztatás is. Ha ezt az önként vállalt böjtöt a Németh Zsoltba és az ő révén az Orbán-kormányba most a lábát beletörlő Felvidék.mánál Szűcs Dániel és esetleg más is komolyan gondolja, akkor Németh Zsoltot biztosan elérheti Mindenek Urának lesújtó haragja. Addig is viszont, amíg ez bekövetkezik, az önként vállalt koplalásnak lehet egy másik jótékony hatása: le kellene mondani egy másik „kalóriadús” táplálékról is. A magyar kormány, Németh Zsolt kormánya, közelebbről a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is fellélegezhet és jelentős summákat ezután egyéb határon túli magyar közösségi célokra fordíthat.
És még valami: a Felvidék.ma cikkírója által a Mindenható „egyik legközelebbi munkatársaként” aposztrofált Orbán Viktor a jelek szerint, ha Felvidékre megy, mint tette ezt vasárnap, ahol Rimaszombatba látogatott és beszédet is mondott az ottani református templom felújításának befejezése alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten, úgy tartja helyénvalónak, hogy oda őt elkísérje ne csak egy református lelkész minisztere, hanem egy hívő református külügyi államtitkára is, az akinek eltávolításáért imádkozni volt valaki bátor és képes a héten a Felvidék.ma szerkesztőségében. Észrevettük: az MKP részéről egyedül Csáky Pál tartotta célszerűnek megjelenni az ünnepi rendezvényen. Hogy Berényi pártelnök kihagyta a nem mindennapi eseményt és a találkozás lehetőségét a magyar kormányfővel, arra akár magyarázat is lehet: néhány nap múlva csak szlovák szavazatokat szerezve szoríthatja meg ellenfelét a nagyszombati megyefőnöki poszt egyik várományosaként és nem jó ómen ilyenkor Orbán Viktorral együtt mutatkozni. Vagy netán az ominózus fohászkodás problematikája lett volna a távolmaradás oka?
Viszont a Soron kívüli fohász a külügyi államtitkárért megjelenése után már érthetővé válik, hogy az ilyen tévékamerás alkalmakat amúgy kedvelő Prominens, akiért hajdan, nehéz időkben sokan fohászkodtak, valódi és aggódó imával, köztük az alulírott is, kihagyta az egyedi alkalmat és lapja, a Felvidék.ma is csak „félgőzzel tudósított a nem mindennapi eseményről. Az, hogy a fotókat a templom-újraszentelésről a hírportál az MTI-től és Orbán Viktor Facebook oldaláról kölcsönzött, holott eddig általában saját embereivel dolgozott mindig, az sem volt vélhetően véletlen. Lehet, hogy a kabáteltulajdonításról szóló szólásunk mintájára új nép bölcsesség született meg egy furcsa cikk nyomán 2013 novemberében, a „valaki fohászba keveredett”.
