Kapós lett a magyarok érdekeinek képviselete a pozsonyi parlamentben – Matovič kormányfő pártjának magyar képviselői szorgalmazzák a magyar közösség jogainak a megtartását, sőt azok bővítését is.

Megszólalt a héten a pozsonyi Körképben Cseh Péter, az új szlovák kormánykoalíció vezető erejének parlamenti képviselője és a Magyarul is közzéteszik a szlovák kormányprogramot. Az állampolgársági törvény a magyarokon is segíthet?  címmel megjelent interjújában elmondta, hogy neki köszönhetően az ország történetében most első ízben lesz olvasható magyarul is egy kormány programja. Arról is beszámolt az őt kérdező Király Zsoltnak, hogy az Igor Matovič miniszterelnök vezette párt magyar képviselőiből létrejött egy munkacsoport, mely felvállalta a Szlovákiában élő magyarok érdekvédelmét és egyebek mellett, kezdeményezte egy kissebségi törvény megalkotását is. Ezen túlmenően is vannak ambícióik. Így például egyebek mellett mindannyian azt is el kívánják érni, hogy a állampolgársági törvény megváltoztatásával végre megszűnjön a diszkriminatív jogszabály okozta, és immár több mint egy évtizede tartó feszültség.

Pontosan két hónappal ezelőtt, március másodikán Vállaljuk a magyarok érdekképviseletét címmel és Nemzettársaink közül csak Grendel Gábor jutott be a pozsonyi parlamentbe alcímmel villáminterjú jelent meg a budapesti Magyar Nemzetben. Ebben a két nappal azelőtti szlovákiai parlamenti választásokat toronymagasan megnyerő Igor Matovič vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek, az OĽaNO jobboldali mozgalom 39 éves politikusa – Grendel Lajos Kossuth-díjas író fia –, Szlovákia nyolcadik legnépszerűbb politikusa értékelte a választási eredményeket, és külön is kitért arra, hogy mi várható magyar ügyekben azt követően, hogy magyar pártok kiegyezés-képtelenségük miatt gyászosan leszerepelve, először Szlovákia történelmében kimaradtak az ország törvényhozásából.

Grendel Gábor nemcsak azt mondta el az őt faggató Szűcs Lászlónak, hogy „rajtam kívül nem lesz más magyar nemzetiségű képviselő Pozsonyban”. A körvonalazódó kormánykoalíció vezető erejét adó politikai formáció erős embereként rámutatott arra is, ilyen sajátos helyzetbe került szlovákiai magyarként tudatában van annak, hogy mivel tartozik mindazoknak, ahonnan vétetett. Egyúttal megnyugtatta nemzettársait: nincs miért a jövő okán aggódniuk. Továbbá azt is egyértelművé tette, hogy az interjúcímében is visszaköszönő vállalása nem pusztán magánvélemény, ezt az OĽaNO elnöke, a leendő kormányfő is így gondolja.

Egy hónappal később, a szlovák parlament alelnökeként Grendel Gábor egy újabb, ezúttal a Pozsonyban megjelenő Körképnek adott interjújában, mely Felelősséget érzek a magyarok iránt, Matovičcsal a magyar kérdéseket is fel fogjuk vállalni címmel látott napvilágot, ezt a vállalását nyomatékosította. Király Zsoltnak arra a kérdésére, miszerint „Milyen ambícióval rendelkezik a magyar témákat illetően?”, a sajátja mellett immár a miniszterelnökké előlépett pártelnökének hivatalos és számonkérhető álláspontját is megoszthatta a portál olvasóival:

„Talán nem is ambíciót, hanem inkább felelősségérzetet említenék, úgyhogy mindenképpen jómagam is odafigyelek a magyar kérdésre és Igor Matovič kormányfővel is keressük annak a módját, hogy a magyarok érezzék azt, hogy habár magyar párt nem jutott be a parlamentbe, ez a kormány és ez a koalíció felvállalja a magyar kérdést.”

2020. március 25-én szintén egy, a Körképben megjelent publikációból tudhatta meg a nagyérdemű, hogy nemcsak Grendel Gábor jutott be magyarként a pozsonyi törvényhozásban és nemcsak ő kívánja ott a felvidéki magyarság érdekeit képviselni. A Cseh Péter (OĽaNO): Az MKP sajnos nem élt az együttműködési ajánlatunkkal. De számíthat ránk minden magyar című újabb interjúból az derült ki, hogy „az Albáron élő, civilben sikeres kerámiaművész, háromgyermekes családapa Cseh Péter Somorjától Párkányig egyedüli magyar politikusként képviselheti az elkövetkező években a felvidéki magyarságot.” Mi több, az ország más régióiból is jutottak be a szlovák törvényhozásba magyar honatyák az OĽaNO színeiben.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a kvázi-náci, Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppártnak, az ĽSNS frakciójának is van egy magát magyarnak valló képviselője Šimko József, egy volt rendőr, Rimaszombat jelenlegi polgármestere személyében. Csakhogy az ő esetében a vállalt és hangoztatott nemzeti hovatartozásnak az ég adta világon semmilyen jelentősége nincs, sőt…

E kitérő után lássuk a Körkép márciusi interjúját Cseh Péterrel, melyet alig három órával a parlamenti eskütétele után adott a portál főszerkesztőjének. Ebben így vallott gyökereiről és identitásáról: „Édesanyám szlovák, édesapám magyar, a nevem cseh, én magyarnak érzem magam. A magyar szó, a magyar beszéd közelebb áll hozzám”.

Ehhez hozzátette, nemcsak az emberjogi és kisebbségügyi bizottság tagjaként, hanem szülőként is tudja, mi a dolga. Hadd idézzünk az általa akkor elmondottakból, melyben – egyebek mellett – kiállt a magyar iskolaválasztás mellett:

„Három gyermek édesapja vagyok, így látom, milyen gondok vannak a szlovák nyelv oktatásával az iskolában. Itt módszertani változtatásokra van szükség. A kisebbségi kultúrában szeretném elérni, hogy a kétnyelvűséget ne kelljen követnünk például a feliratok terén. Hogy egy színmagyar, vagy magyar többségű faluban ne kelljen mindent kétnyelvűen feltüntetni. A múltat nem feledve előre kell néznünk.

Ugyanakkor ne csak a politikustól várjuk el a változást. Írassuk a gyerekeinket nyugodtan magyar óvodába, magyar iskolába. Ne féljünk attól, hogy bárki ezért bántani fogja őket. Ne féljünk attól sem, hogy nem tanul meg szlovákul. Mindenkiben van túlélési ösztön. Én is úgy mentem szlovák középiskolába, hogy rosszul beszéltem szlovákul. Végül kitüntetetten végeztem. Minden az adott választóban és nem a politikusban dől el.”

Arról is tudomást szerezhettünk tőle, hogy a fő kormánypárt frakciójában rajta és Grendelen kívül további három magyar nemzetiségű képviselő is helyet foglal, jelesül a 39 éves kassai non-profit szervezeti igazgató, Tóth Béla, a 76 éves pozsonyi evangélikus egyházi tisztségviselő, az evangélikus Egyházi Szövetség főtitkára, Kerekréti János és a 39 éves királyhelmeci projekt-menedzser, Gyimesi György.

Utóbbi múlt csütörtöki parlamenti színrelépése országosan is nagy feltűnést keltett. Ugyanis világossá tette: a miniszterelnököt adó párt nemcsak deklarációk szintjén akar kisebbségbarátnak tűnni, hanem tettekkel is igazolni akarja elkötelezettségét, miszerint érdemi intézkedésekkel is szolgálni akarja a magyar közösség és a többi kisebbség megmaradását és megtartatását. Gyimesi a kormányprogramról szóló vita keretében arról beszélt a pozsonyi törvényhozásban, hogy a kisebbségi kérdés kezelése szempontjából döntő fontosságú a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadása, melynek megalkotása és elfogadtatása az  OĽaNO számára prioritás.

A TASR állami hírügynökség beszámolója szerint, (itt nevében a György szlovák változata, a Juraj szerepelt), Gyimesi kifejtette: a kisebbségi törvénynek tartalmaznia kell egy világos meghatározást arra vonatkozóan, hogy kit lehet egy adott kisebbség tagjának tekinteni. Úgy vélte, garantálni kell a kisebbségek alkotmányos jogát arra, hogy részt vehessenek az őket érintő ügyek intézésében. Hangsúlyozta továbbá a tervezett kisebbségi hivatal fontosságát is, elmondva, hogy ez utóbbi a kisebbségi kormánybiztos hivatalának jogköreit venné át.

A kormány egyik legfontosabb elköteleződése ezen a területen, szögezte le Gyimesi az, hogy nem fogja felszámolni a kis osztályokat. Fontosnak tartotta arra is kitérni, hogy a kisebbségekre nem szabad biztonsági kockázatként tekinteni, őket partnerként kell kezelni Végül rögzíteni kívánta: pártja, az OĽaNO a kisebbségek érdekeit továbbra is képviselni fogja a pozsonyi parlamentben.

A zárt ajtók mögött megtartott, a maszkok és kesztyűk jellemezte pozsonyi parlamenti közvetítések során figyelhettek fel a nézők az elmúlt hetekben arra a meglepő újdonságra, hogy Ondrej Dostál képviselő, aki a Szabadság és Szolidaritás párt, a SaS listáján jutott be törvényhozásba, immár magyar nemzetiséget tüntetett fel az adatlapján.

Ez a rokonszenves, de mégis nem kis meglepetést keltő nemzetiségváltás természetesen felkeltette az ottani sajtó figyelmét is. A ma7 portál munkatársa, Somogyi Szilárd rá is kérdezett Dostálra, hogy mi áll döntésének hátterében?

Mielőtt válaszát megismernénk, hadd mondjuk el: Ondrej Dostál, aki egykor a Híd frakciójának tagja volt, évek óta folyamatosan tanúbizonyságot tesz a kisebbségek melletti kiállásról. Nevét ismerhetik a Maszol olvasói is, hiszen e rovatban korábban már elmondtuk, ő volt az emlékezetes, nyelvtörvény elleni dunaszerdahelyi magyar tömegdemonstráció egyetlen szlovák szónoka.

A ma7-nek adott válaszból kiderült, hogy a szlovák képviselő azért döntött a „magyarrá válásáról”, mert szembesült azzal, hogy a rendszerváltás óta először nincs olyan parlamenti párt, amelyik a magyar kisebbséget képviselné. „Nem szeretném, hogy a magyar választók azt hinnék, hogy teljesen képviselet nélkül maradnak, – mondta, majd hozzátette: és ennek a kifejezésére változtattam magyarra a nemzetiségi besorolásomat is”. Persze nem titkolta azt sem, hogy lépését jelképesnek szánta. Már csak azért is, hisz elárulta: sem felmenői, sem pedig családtagjai között nincsenek magyarok.

„A nemzetiség megválasztásának nincsenek jogi vonzatai, mindenki olyat ír be, amilyet jónak lát. Ez inkább egy szimbolikus lépés. Azzal viszont, hogy a parlament emberi jogi és nemzetiségi kisebbségi bizottságának is a tagja lettem, a mindennapi parlamenti gyakorlatban is jobban tudok foglalkozni az emberi és a nemzetiségi kisebbségi jogokkal.” 

Látva ezt a nagy ügybuzgóságot óhatatlanul is felmerülhet a kérdés: ez a kisebbségbarát aktivizálódása a szlovák pártoknak vajon milyen hatással lehet a koronavírus-járvány miatt az elhúzódó vezetőválság heteit megélni kényszerülő a felvidéki magyarok támogatására számító két nagy pártra, az MKP-ra és a Hídra?  Ez az új helyzet, melyben szlovák pártok, ráadásul kormánypártok magyar törvényhozói tesznek hitet a magyar érdekvédelem képviselete mellett, vajon miként befolyásolhatja a parlamentből kimaradt magyar politikai formációk jövőjét? Egyáltalán lesz-e az elkövetkezendőkben létjogosultsága a vegyespártnak, lesz-e érdemi mozgástere az etnikai alapon szervezett magyar pártnak?

Közkeletű vélemény szerint, melyeket statisztikai adatok is igazolni tűnnek, a legutóbbi választásokon a szlovákiai magyarok egyharmada szavazott az MKP-t is magába foglaló Összefogásra, illetve a Hídra, egyharmaduk szlovák pártra, a fennmaradó egyharmad pedig otthon maradt.

Ezekre a kérdésekre és megannyi, ebből az előzménytelen helyzetből adódó egyéb kérdésföltevésekre szerintünk a választ már a nem túl távoli jövő is megadhatja.  Két nappal ezelőtt ugyanis a szlovák parlament elfogadva a négypárti koalíciós kormányprogramot, bizalmat szavazott a Matovič-kormánynak. Az elkövetkezendő hónapokban, járványhelyzet ide, járványhelyzet oda, minden bizonnyal kiderül, hogy azok a közérzetjavító tervezett intézkedések, melyek helyet kaptak a kormányprogramban és melyeket mintegy megelőlegeztek az eddig általunk ismertetett képviselői megszólalások, mennyiben igazolódnak vissza.

Ha és amennyiben valóban hozzálátnak Pozsonyban a kisebbségi törvény előkészítéséhez, ha megvalósul a szlovák nyelvtanítás ígért reformja, ha a nyelvrendőrség eltűnik, ha az eddig létező intézményeknél hatékonyabb struktúrának bizonyul a most megalakuló kisebbségi hivatal, akkor valóban a jelenleginél is nagyobb kihívásokkal kell szembesülnie az MKP-nak és a Hídnak is, hogy a többi magyar formációt már ne is említsük. Viszont, ha nem, akkor Grendel Gábor, Cseh Péter és Gyimesi György fentebb ismertetett bíztató megnyilatkozásai hitelüket vesztik. Mi több, Ondrej Dostál látványos és szimbolikus gesztusa is felejthető epizóddá válik.

Viszont tagadhatatlan, hogy van már kézzelfogható jele is a GPS-ek újratervezésének. Az általunk bemutatott és pozitívan értékelhető fenti szókérések után minap immár meg is történt egy figyelemre méltó és kedvező előzménytelen pozitív elmozdulás. Erről a konkrétumról és több más, a szlovákiai magyarságot érintő lényeges elvárásokról, így a diszkriminatív állampolgársági törvény megváltoztatásának lehetőségéről is szól az az újabb interjú, melyet a már többször hivatkozott Király Zsolt készített a mögöttünk hagyott héten lapjában, a Körképben Cseh Péterrel, az OĽaNO magyar képviselőjével. Ennek a Magyarul is közzéteszik a szlovák kormányprogramot. Az állampolgársági törvény a magyarokon is segíthet? címmel közreadott dialógusnak az ismertetésére vállalkoztunk ezúttal.

„Szlovákia történetében először magyarul is olvashatóvá válik a szlovák kormányprogram. Az ötletgazdával és a fordítás kezdeményezőjével a pozsonyi magyar érdekképviseletről és a kettős állampolgárság lehetőségének kibővítéséről is beszélgettünk.” – szól a beszélgetés felvezetője. Ezt követően megtudjuk, hogy a képviselő fontosnak ítélte a 121 oldal terjedelmű program mihamarabbi magyar szövegének a közkinccsé tételét, hogy azok a „szlovákiai magyarok, akik igénylik, teljes értékű magyar fordítást is olvashassanak. Hogy elemezhessék, levonhassák belőle a szükséges következtetéseket, kiértékelhessék az abban szereplő vállalásokat.”

Itt a képviselő tesz egy dehonesztáló megjegyzést a még hivatalban levő kisebbségi kormánybiztosra, Bukovszky Lászlóra, akinek úgymond hivatalból feladata lett volna ez a munka, s aki ez ügyben pontosító nyilatkozatot is tett azóta közzé. Nem vitatva a Bukovszky szókérésben foglaltak jogosságát sem, ezt az adok-kapokat nem tisztünk kommentálni.

Viszont azt azért hadd szögezzük le: az eddigi 11 szlovák kormánynak nem is egyszer volt már megannyi magyar minisztere és még magyar miniszterelnök-helyettese nem is egy, sőt magyar kormánybiztosokra is emlékezünk. Viszont ténykérdés: közülük 2020 tavaszáig egyiküknek se jutott eszébe soha a mindenkori legfontosabb sorsbefolyásoló dokumentumot, az éppen aktuális kormányprogramot magyar nyelven is hozzáférhetővé tenni választóik számára. Ezért is értékelhető áttörésként Cseh Péter képviselői kezdeményezése, aki azt is elmondja róla: „Először a kormányhivatal weboldalán tesszük közzé, de az OĽaNO csatornáin is megtalálható lesz. Eljuttatjuk majd a pártoknak is és minden egyes portálnak, aki a magyarsággal foglalkozik.”

A folytatásból az is kiderül, hogy szó sincs arról, hogy itt valamiféle gesztus vagy szimbolikus lépés történne. A legutóbbi választási kampányig a Dunaszerdahely közvetlen szomszédságában, Albáron élő, csak keramikus művészként ismert Cseh Péter (alkotásaiból néhány ide kattintva megtekinthető) elmondja, hogy ez a kezdeményezése csak a kezdet kíván lenni. „Én magam és a frakció magyar csapatának a tagjai is mindent meg fogunk tenni a jövőben, hogy minél több információt magyarul is lehozzunk – mondja, majd hozzáteszi: Célunk, és ez a kormányprogramban is benne van, hogy a nemzetiségek jogai semmiképpen se csorbuljanak. Épp ellenkezőleg, ha csak egy mód van rá, bővüljenek.”

Itt tehát szembesülünk egy olyan másik előzménytelenséggel, amin szintén érdemes azoknak elgondolkozni, akiket február 29-én saját közösségüknek csupán egyharmada tüntetett ki a bizalmával. Nekik alaposan fel kell majd kötni a felkötnivalót az elkövetkezendőkben, ha már 2020 tavaszán ott tart e tájakon a világ, hogy egy szlovák pártban ambiciózus „magyar csapat” is működik. Főleg azért, hiszen két év múlva megyei és helyi önkormányzati választások lesznek Szlovákiában. Arról már nem is szólva, hogy nemrég ugyanezen a Körképen az új szlovák kormány általunk is nemrég bemutatott, már konkrét kisebbségbarát eredményeket is felmutatni képes magyar oktatási államtitkárának interjúcímmé nemesedett véleménye az volt: „Nem elég azt mondani, hogy szavazz rám, mert magyar vagyok.”

Természetesen a „magyar csapat” megfogalmazás az interjúkészítőnek is feltűnik. Rá is kérdez legott: „Ezek szerint körvonalazódik valamiféle magyar szekció a legerősebb kormánypárt parlamenti frakcióján belül?”

A válaszadó nem kertel, sőt büszkén vallja: az OĽaNO magyar törvényhozói nem kívánnak csak a szavak szépségversenyének bajnokai lenni, eltökéltek a továbblépés érdekében is: „Igen. Frakciónk magyar nemzetiségű, vagy magyarul tudó tagjaival és párton kívüli emberekkel is tárgyalunk egy közös kommunikációs eszközről. Az OĽaNO-ban egy munkacsoport is alakul erre, melynek kialakítását én koordinálom. Egyelőre a koronavírus hátráltatja kicsit a folyamatot.”

A Király Zsolt-Cseh Péter dialógus következő két kérdésben és az azokra adott válaszokban ennek a magyar kvázi-tagozatnak a terveiről is kapunk némi ízelítőt. A szándék dicséretes, s ha majd a konkrétumok szintjén is lesz miről majd beszámolni, alighanem biztonsággal megjósolható, hogy bekövetkezhet az annyira remélt áttörés a szlovák-szlovákiai magyar viszonyban.

„Milyen elképzelésekkel vág neki ennek a munkának az OĽaNO magyar csapata?

Az elsődleges cél, hogy megtaláljuk a közös hangot a párton belül nemcsak a magyarokkal, hanem a ruszinokkal, illetve a roma kisebbség tagjaival is. Egymást támogatva.

Ha jól értem, akkor itt arról van szó, hogy felvállalnák a magyar közösség speciális helyzetét, elképzeléseit, és mindezt kommunikálnák, elmagyaráznák a többség felé azzal, hogy megértsék?

Igen, a munkacsoport lényege elképzelésem szerint a polgárok és a sajtó felé és egymás között is annak kommunikálása, hogy kik vagyunk. A kormányprogramban egy Nemzeti Kisebbségi Hivatal felállítását is fontolóra veszi, melynek egyik feladata épp a kétnyelvűsítés lehet. A jövőben gondolkodunk azon, hogy az egyes minisztériumoknál is kialakítanánk olyan részlegeket, amelyek a magyarsággal, romákkal, ruszinokkal foglalkoznának.”

Az interjú zárófejezetében Király Zsolt előbb arról faggatja beszélgetőpartnerét, hogy „mire a legbüszkébb a magyarokkal kapcsolatos, kormányprogramba bekerült dolgok közül?”

Cseh Péter válaszának első részében ott van a jogos elégedettsége, majd következik annak a magyar politikustársnak a megérdemelt méltatása, akiről e helyen nemrég magunk is elismerően szóltunk közössége javát szolgálni akaró kezdeményezései okán. A második tételben pedig egy tíz esztendeje húzódó, a legtöbb felvidéki nemzettársunkat, de nemcsak őket, bántóan megoldatlan ügy rendezésének esélyeit járja körül, amiről köztudott, hogy az a Dunától északra és attól délre is nyomasztóan hangulatmérgező.

„Leginkább arra, hogy része lehetek a változásnak és hogy benne van a kezem munkája. De szeretném megköszönni Filip Mónikának is mindazt, amit a nemzetiségi oktatás terén a kormányprogramban elért. Ez óriási előrelépés, amit szülőként is át tudok érezni. Szeretném, ha az én gyerekeim is úgy jönnének ki a magyar iskolából, hogy jól beszélik az államnyelvet.

Óriási eredménynek tartom, hogy egy szlovák kormány, melynek vannak magyar képviselői, mer és tud igazítani az állampolgársági törvényen. A kormányprogram erről egyelőre általánosságban szól, konkrét formája még tárgyalás alapját fogja képezni.”

Hogy elképzelhető-e akár az oly sokat vitatott állampolgársági törvénynek akár a kormányprogramban rögzítettekhez képest is egy megengedőbb variánsa, Cseh Péter optimistán vélekedik. Úgy látja, a koalíciós kabinet egyelőre csak óvatos elmozdulást helyez kilátásba, de ez a visszafogottság nem hozhatja meg a megnyugtató megoldást. Viszont nem zárja ki, hogy ezen a ponton a kormányzati munka alapdokumentumában foglaltakhoz képest akár tovább is lehet lépni majd.

„Lehetséges, hogy sikerül elérnünk, hogy bővüljön azok köre, akikről a kormányprogram ír és így már mindenki számára megoldást jelentene. Személy szerint azt szeretném, hogy ne legyen törvényellenes és ne büntessenek senkit, aki felveszi egy másik ország állampolgárságát. Nem akarom, hogy bárki, aki úgy dönt, hogy felveszi egy másik ország állampolgárságát, azt érezze, hogy törvényellenesen cselekszik. Mindannyian azt szeretnénk, ha ez a több mint tíz éve tartó feszültség megszűnjön.

Hogy a kettős állampolgárság rendezésének kérdése bekerült a kormányprogramba, az az OĽaNO egyik nagy győzelme. Annál is inkább, mert mi nem etnikai párt vagyunk, és választási programunk is leginkább a közélet megtisztítására irányult, erre kaptunk leginkább mandátumot. Ugyanakkor felvállalunk olyen szimbolikus ügyeket is, mint a kettős állampolgárság kérdése. Örülök annak, hogy képesek voltunk ennyi magyarsággal kapcsolatos dolgot belefoglalni a kormányprogramba.”