Megszólalt a héten a Magyar Nemzetben Pesty László a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezésének kampányfőnőke és az Őrült hajrá kell a sikerhez: Írdalá.hu címmel megjelent interjújában egyebek mellett elmondta: „Bár sokan gondolják úgy, hogy három hét alatt több százezer aláírást összegyűjteni nagyon nehéz vagy egyenesen lehetetlen, az online tér produkált már csodákat.” Nem tagadva az őt kérdező Borsodi Attilának, hogy a koronavírus-járvány kedvezőtlenül befolyásolja az általa irányított kampányt, mégis úgy gondolja: „összefogással, a sajtó hathatós támogatásával elérhető a kitűzött egymilliós cél.”

Bő két hónappal a hétvégi Magyar Nemzetben megjelent interjúját megelőzően, melyet ez alkalommal szeretnénk a maszol olvasóival megismertetni, Pesty László, filmrendező, producer, a legendás Pesty Fekete Doboz főszerkesztője, azzal a szokatlan kéréssel kereste meg a Válasz Online szerkesztőségét, hogy szeretné, ha interjút készítenének vele.

A „fideszes megmondóemberként” ismert neves dokumentumfilmes, aki egykor Tarlós István főpolgármesteri kampányát is irányította, rögtön elárulta a láthatóan nem kormánypárti, de konzervatív-szabadelvű orgánum redakciójának: tisztában van azzal, hogy eljárása rendhagyó, hisz az interjúk általában nem felkérésre szoktak születni, de most „helyzet van”, s ezért szánta el magát erre a nem szokványos lépése. Elmondta: egy jó ügy szolgálatára vállalkozott és annak népszerűsítése érdekében fordult a redakcióhoz. Beszámolt arról, hogy újra kampányolásra adta a fejét, mint annyiszor eddig 32 év közéleti működése során és szinte mindenkit megkeres a médiában és a politikában is, mert itt most nem pártpolitikai ügyről van szó.

Ugyanis online kampányfőnökként a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését igyekszik minél szélesebb körben megismertetni, illetve arra ösztökélni a magyar polgárokat, hogy minél többen támogassák aláírásukkal a petíciót. Hozzátette azt is, azért csak a honfitársaink meggyőzése az ő feladata, mert a katalánok, a baszkok és más Nyugat-európai őshonos kisebbségek földjén az aláírásgyűjtés propagálása a Székely Nemzeti Tanács „külügyminisztereként” nevesített Dabis Attilának a feladata.

Kérése meghallgatásra talált, és el is készült egy mélyinterjú, melyben az őt kérdező Stumpf András kapott az alkalmon, és természetesen sok egyébről is kifaggatta Pestyt, nem csak arról az általa menedzselt indítványról, mely azt célozta meg, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek közvetlenül az EU-tól is kaphassanak majd kohéziós pénzt.

A véleményét soha véka alá nem rejtő interjúalany állta a sarat, és minden témában, még a kifejezetten „meredekeknek” számítókban is, a rá mindig jellemző módon keresetlennek és szókimondónak mutatkozott. Ugyanígy tett az aláírásgyűjtéssel kapcsolatos kínosabb kérdésekkel is szembesülve. Így tett akkor is, amikor például az egymillió aláírást igénylő petíció esélyeit illetően elismerte, hogy tényleg nagy a baj. „Rosszul állunk” – ismerte be az akkori, mindössze 80 ezres szignó ismeretében.

Arra a nem túl barátságos kérdésre pedig, hogy miért ennyire későn futottak neki a kampánynak, Stumpf András előbb egy lakonikus, sokat sejtető választ kapott: „Vártuk a támogatást.” A gyors riposztra pedig, hogy „Kormányzatit?”, haladéktalanul jött az immár bővebb, ezúttal is szintén őszinte válasz: „Nem mindegy? Amúgy pedig ez tényleg nem kormánytörténet. Ez a téma nem a jobboldal hitbizománya. Össztársadalmi ügy. Nem bolondultam meg és nem is tettetem hülyének magam: tényleg komolyan gondolom ezt. Harminc éve hallgatjuk ezt a politikai szlogenek szintjén. Nemcsak a jobboldaltól, a baloldaltól is. A Székely Nemzeti Tanács nem tesz most mást, csupán komolyan veszi ezeket a sokat hallott szlogeneket.”

Hogy honnan eredt Pesty László februári optimizmusa az akció sikerét illetően, az annak tudható be, amit ezt követően mondott egy olyan kérdésre adott válaszában, ami április 14-ig, a Mandiner által közreadott, Támogatja Karácsony a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését című videófelvétellel kiegészített cikk megjelenéséig, csak a Válasz Online olvasói számára volt ismert. Ez a kérdés pedig így hangzott: „Az viszont izgalmas, hogy az egyik első támogatója a székely ügynek az új főpolgármester, Karácsony Gergely volt. Meglepődött?”

Pesty László erre felelve, mint mindig, akkor is kertelés nélkül replikázott:

„Nem. És vannak ott mások is. Soproni Tamás a Momentumból, például. Ő is az első fecskék között volt. Vagy Keresztes László Lóránt az LMP-ből. Az elsők között írta alá ő is. A Fideszből pedig Gulyás Gergely. Múlt héten csatlakozott aztán Varga Judit is. Két miniszter. Mondom, ez a székelyek alapkoncepciója, s látszik, hogy meg is valósul. Össztársadalmi ügy ez, nem pártpolitikai.”

Mindezeket nemcsak annak okán kívántuk előadni, hogy a minap a Magyar Nemzetben megjelent interjújában, immár a kampány véghajrájában is töretlennek tűnik az anyai ágon székely kampányfőnök derülátósa. Ő sokakkal ellentétben, nemcsak mondja, hanem hiszi is: a nemzeti ügyek támogatása nem lehet a pártpolitika függvénye és ebben igaza volt és van teljes mértékben. Ezt nemcsak a februári, Stumpf Andrással folytatott beszélgetésben sikerült tényekkel is bizonyítania, hanem a mostani Magyar Nemzet-beli, Borsodi Attilával folytatott dialógusából is ez derül ki.

Hogy mennyire valós ez, azt éppen a Székely Nemzeti Tanács régiós indítványának az ügye példázta: február 25-én határozatban biztosította támogatásáról a magyar Országgyűlés a polgári kezdeményezést a nemzeti régiók védelméről. Az LMP-s Keresztes Lóránt László által indítványozott, és a kormánypártok, a Jobbik és az MSZP által is támogatott országgyűlési határozatot 158 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag fogadta el a parlament.

Indokolja továbbá az eddig elővezetetteket az is, hogy a kampányfinisben végre megjelent a világhálón Írdalá,hu címmel egy tetszetős honlap is, melynek nyitólapján, öt igényes kivitelezésű, többségében még februárban készült  videófelvételen, vezető kormánypárti és ellenzéki politikusok – közülük négyen, akik szerepeltek is a fenti felsorolásban – miközben pártszimpátiáktól függetlenül minden magyar polgárt arra bíztatnak, hogy aláírásukkal támogassák a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését, külön is felkérik őket arra: egyfajta önkéntes aktivistaként másokat is erre ösztökéljenek.

Varga Judit igazságügyminiszter A sokféleség megőrzéséért minden nap tenni kell című videós szókérésében például azért szólítja fel honfitársainkat az aláírásra, mert szerinte a kohéziós politikának is tükröznie kellene az „Egység a sokféleségben” uniós jelmondatnak nemcsak a tartalmát, hanem a szellemiségét is. Ezzel kapcsolatban leszögezi: ezzel az európai krédóval teljes összhangban van a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése.

Keresztes László Lóránt, az LMP frakcióvezetője, akitől, mint láttuk, a támogató országgyűlési határozat ötlete is származott, a Nekem szívügyem Erdély című videóüzenetében nemcsak megindokolta, miért oly kedves számára szűkebb pátriánk, hanem érveket is felsorakoztatott a Székely Nemzeti Tanács indítványának aláírása mellett. Ezeken túlmenően elmondta, pártja úgy ítéli meg „kutyakötelessége kiállni magyarként a magyarokért”. Ehhez hozzátette: azért is nagyon örül a Székely Nemzeti Tanács iniciatívájának, mert az „fontos európai értékekhez kapcsolódik, és nagyon-nagyon sokat tud tenni az egész magyarság számára.”

A Fidesz frakcióvezető, Kocsis Máté az Írdalá.hu-n közreadott felhívása a Minden magyar kötelessége, hogy támogassa az aláírásgyűjtést címet viseli. Benne a politikus miközben aláírásra biztatja képviselői körzetének, Józsefvárosnak és Ferencvárosnak a lakóit, egyúttal arra is ösztökéli őket, hogy „akinek módja van, az maga is álljon be abba a munkába, ami segíti az aláírásgyűjtést.” Azt is kifejti: „A székelység Európának is példát mutathat”, ezért is kell rájuk büszkén felnézni most akárcsak annyiszor a múltban. „Száz évig nem engedték elvágni a gyökereiket s a következő százban se tegyék – fogalmazott Kocsis Máté, majd hozzátette: Mi pedig mindent meg fogunk tenni, hogy támogassuk őket a fennmaradásért folytatott küzdelmükben. Köszönjük, hogy újra és újra kísérleteket tesznek, most már az európai színtéren is, a saját identitásuk, ez esetben a gazdasági erejük és az értékmegőrzésük megóvásáért.”

Fekete-Győr András az ország főteréről, a Kossuth-térről üzent a Változtatni kell az uniós pénzek elosztásán című videójával. Ebben nemcsak arról szólt, hogy „Én már aláírtam. Számítok rátok.”, hanem hangsúlyosan kifejtette azt is: pártja, a Momentum saját ügyének tekinti a sikeres szignógyűjtést. Ennek érdekében valamennyi polgármesterük, illetve önkormányzati képviselőjük felkérést is kapott tőle, hogy „az önkormányzatok nyissák meg kapuikat, járuljanak hozzá ehhez a gyűjtéshez.”  (Ez a videófelvétel is, akárcsak a többi még februárban készült, amikor a koronavírus-járvány még nem tombolt tájainkon – n. n.) Fekete-Győrnek egyéb javaslata is volt arra, hogy miként lehetne még hatékonyabban is támogatni a kezdeményezést: felkérte a magyar kormányt, illetve a magyar államot, hogy anyagi forrásokat is biztosítson a kampány sikere érdekében.

A régiós petíciót az elsők között aláíró budapesti főpolgármester, Karácsony Gergely terjedelmesebb és vallomásos kampányvideóval kívánta azt népszerűsíteni. A sokféleség a jövő záloga című megszólalásában elmondta, egyrészt azért áll ki a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése mellett és méltatja is azt, mert a kezdeményezés „mind az önazonosság, mind Európa sokszínűsége szempontjából fontos”, mert hozzásegít ahhoz, „hogy olyan fejlődési stratégiákat alakítsunk ki, amik nem lerombolni akarják az őshonos kisebbségek kultúráját, hanem azokra építve akarunk fejlődni.” Másrészt pedig – mint hangsúlyozta, „ez a kezdeményezés keresztbe metszi az összes politikai hülyeségünket. Tehát szabadulj meg attól a gondolattól – tette hozzá –, hogy a határon túli magyar kisebbségek mellett való kiállás egy Fidesz melletti kiállást jelent. Én ezt végtelenül rossz helyzetnek gondolom a magyar belpolitikában és szeretném ezt a fajta politikai beidegződésünket felülírni.”

Nem kevésbé figyelmet érdemlő az is, amit ezt követően nyilatkozott a kamera előtt az őt a főpolgármesteri irodájában felkereső Pesty László és Dabis Attila társaságában:

„Ezért azt gondolom, hogy nemcsak az a fontos, hogy ez egy jó kezdeményezés, hanem aki ezt támogatni tudja az ellenzéki oldalról, a magyar politika egy nagy betegségét próbálja meggyógyítani azzal, hogy a valódi nemzeti érdeket nézzük és nem a pártpolitikai szembenállásunkat.”

Most pedig, mikor rátérünk Pesty Lászlónak a Magyar Nemzetben megjelent Őrült hajrá kell a sikerhez: Írdalá.hu címmel megjelent interjújának az ismertetésére, hadd kezdjük azzal, hogy maga az aláírásgyűjtési kampányfelelőse is áttörésként értékeli a cikkcímben szereplő új weboldalt, amiről fentebb mi is részletesen beszámoltunk.

Borsodi Attilának arra az érdeklődésére, hogy ezidőtájt, amikor a figyelemfelkeltésben és az aláírásra való ösztönzésben a járvány miatt kizárólag az online térben folytatható a kampány, és három hét megfeszített munkája árán készültek el azok a digitális felületek, oldalak, amelyek nagypéntek óta működnek, vajon várható-e a földrengésszerű áttörés, Pesty úgy látja, hogy igen.

Nézzük el neki, hogy figyelmetlenségből Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levél 8. részéből a 31. verset „történelmi közhelynek” véli (szegény Bethlen Gábor, talán ennek hallatán forog a sírjában), és inkább koncentráljunk az érdemei mondanivalójára:

„Erre egy történelmi közhelyet kicsit átalakítva azt tudom mondani, hogyha az online tér velünk, akkor ki ellenünk. Bár sokan úgy gondolják, hogy három hét alatt több százezer aláírást összegyűjteni nagyon nehéz vagy egyenesen lehetetlen, az online tér produkált már csodákat.

Az internet egy csodálatos világ, amely a koronavírus-járvány idején hatványozottan fantasztikussá vált, és olyan oldalait mutatja meg ezekben a hetekben, amelyeket még nem ismertünk. A fél ország ott ül mostanában az interneten, ami növeli az online aláírásgyűjtés esélyeit, így a maradék három hét igenis elegendő lehet, hogy elérjük a kitűzött egymilliós határt. (…)

A kampány eddig is ott volt az online felületeken, csak nem volt ennyire hangsúlyos. Most viszont több mint egy tucat remek szakember erőfeszítésének köszönhetően száz százalékig betoltuk a kampányt az online térbe. A vadonatúj felületek közül kiemelném az Írdalá.hu oldalt, ez a kampány központi eleme most. Ezt a szlogent szeretnénk minél több emberhez eljuttatni, ez a következő hetekben sikerre viheti a székely kezdeményezést.”

Meg nem kerülhető módon merül fel a beszélgetés során az is, hogy a COVID-19 vírus teremtette új helyzet sokat rontott az akció esélyeit illetően. Elvégre a lehető legrosszabb időszakban, a véghajrában szűnt meg a papíralapú szignógyűjtés lehetősége. Ezen túlmenően is okozott konkrét károkat a pandémia – derül ki a folytatásban –, melyekről így szól az interjúalany, aki nehézségek ide, nehézségek oda, nem szűnik meg optimistának lenni.

„A koronavírus-járvány nemcsak azért állította kihívások elé a székely kezdeményezést, mert a kampányt kizárólag az online térben kellett folytatni, van egy súlyosabb következmény is. Nem kommunikálhatunk úgy, mintha nem lenne járvány, és innen hétszáz kilométerre, például Észak-Olaszországban nem halnának meg naponta több százan a koronavírus-fertőzés miatt. Ezért a kommunikáció átalakult, úgy kell kampányolnunk, hogy tudomásul vesszük, az egész világon drámai küzdelem folyik a vírus ellen. Így beszűkültek a kommunikációs lehetőségeink, figyelmesebb stratégiára van szükség, de nekünk mégis sikerre kell vinnünk az ügyet.”

A kegyetlen járvány sajnos más téren is „betett” a Székely Nemzeti Tanács petíciós aláírásgyűjtésnek. Az interjúból az is kitűnik, jelenleg csak az internetes szignatúrákat illetően lehet tisztán látni. A ragály sajnos azt egyelőre nem teszi lehetővé, hogy számszerűsíthetőek legyenek az aláírásgyűjtő ívek adatai. Azóta viszont kiderült, az RMDSZ közel 150 ezer, papíron gyűjtött aláírást adott át a Székely Nemzeti Tanácsnak a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés támogatására.

Erről a gondról szólva a kampányfőnök elmondja: „a papíralapon összeszedett aláírások számára két okból sem látunk rá. Ezek az adatok lassan és nehezen összesíthetők, és a járvány csak nehezebbé teszi a feladatot.” Hogy mekkora is lehet ez a szám, azt egyelőre homály borítja. Pesty László nem is szeretne találgatásokba bocsátkozni. megelégszik annyival, hogy lakonikus tömörséggel csak ennyit mond: „Az egyes becslések rendkívüli módon eltérnek, a skála az egészen kevéstől a több százezerig terjed.”

Miután szó esik arról, hogy vajon mennyire érzik a katalánok és más európai kisebbségek a maguk ügyének is a kezdeményezést továbbá megtudjuk, hogy e téren sajnos a kép nem túl bíztató („elégedett leszek, ha Spanyolországban akár csak negyvenezren az ügyünk mellé állnak”), a szó arra terelődik: miként lehetne az aláírásgyűjtés ügyét ebben a legkritikusabb szakaszban felpörgetni, netán a kampányhajrában várható-e bármilyen fejlesztés az online térben?

Pesty László válasza ez ügyben is megnyugtató: „Igen, a Google- és a közösségi médiafelületeket fejlesztjük. Másrészt felhívással szeretnék élni a tisztelt magyar sajtóban dolgozó kollégáinkhoz, és szeretném őket pártállástól függetlenül megkérni arra, hogy következő három hétben mondják ki vagy írják: „Írdalá.hu”. Bízom benne, hogy mindenki megteszi, mert az ügy mögött szinte teljes konszenzus van.”

Az interjú utolsó részében a fentebb említett „az ügy mögött szinte teljes konszenzus van”-kérdés kerül terítékre. Miután bizonyossággá lett, ami nyílván már sejthető volt, és kimondatik, hogy a magyar parlamenti pártok közül csak és kizárólag a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalíció nem kívánt beállni a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésének ügye mellé, a következő dialógusrészlet cseppet sem tanulságmentes, valamint el- és továbbgondolkodtató. A kérdés azért, ahogyan azt megfogalmazták, a válasz pedig azért, mert az interjúalany nem hagyja magát provokálni és bebizonyítja újólag, amit róla korábban már elmondtunk: nála nemcsak retorika, hanem a szívből jövő belső meggyőződés kérdése, hogy a nemzeti ügyek melletti kiállás soha nem lehet a pártpolitika függvénye.

„A többi ellenzéki párt sem arról híres, hogy különösebben érzékeny lenne a határon túli magyarság sorsára. Most Karácsony Gergely, Keresztes László Lóránt vagy éppen Fekete-Győr András mégis felsorakozott az ügy mellé. Mennyire lehet hiteles a kiállásuk?

Én hitelesnek éreztem azokat a videókat, amelyeket ellenzéki politikusokkal forgattunk a kampányban. Másrészt nekem, mint kampányfőnöknek, akinek az a célja, hogy összegyűljön az egymillió aláírás, nem feladatom, hogy azt vizsgáljam, egy politikus milyen megfontolásból, milyen háttérrel támogatja az ügyünket.

Nekem egy a célom, hogy a székely kezdeményezéshez meglegyen az egymillió aláírás. Logikátlan lenne, ha belpolitikai fontolgatásokba bocsátkoznék, és nem azzal foglalkoznék, hogy minél szélesebb társadalmi rétegeket állítsak a petíció mögé. Minden politikusnak megköszönöm a támogatást, jelen pillanatban nem tud érdekelni, hogy ki hová tartozik.”

Az interjú fináléjában, nemcsak azt fejti ki Pesty László, hogy nem ért egyet a május 7-i határidőt illetően a halasztáskéréssel, mert az visszavethetné a most ezerrel pörgő kampányhajrát, és arról is szót ejt, hogy hármas minőségében – reálisan gondolkodó emberként, kampányfőnökként és székelyként is – hisz a sikerben. Ezt követően végezetül nem kerüli meg az óhatatlanul adódó kérdést sem: „Mi történik akkor, ha mégsem gyűlik össze az egymillió aláírás?”

Válasza első részében a kampánymenedzseri szakmát tisztelő, az elmúlt több mint három évtizedben a magyar közélet sűrűjében részvevő és nem is akármilyen szerepet játszó profi szakember higgadt Pesty Lászlótól. A második részben tőle elhangzottak viszont olyasmit prognosztizálnak egy kedvezőtlen szcenárió megvalósulása esetére, aminek következményei rendkívül súlyosak lehetnek. Nemcsak uniós szinten, de a Székely Nemzeti Tanács háza táján is.

 „Nem vagyok politikus, magam marketingkommunikációs szakemberként csatlakoztam az ügyhöz, így szereptévesztésbe kerülnék, ha erre a kérdésre magam adnám meg a választ, és erre nem is vagyok jogosult. Annyit azonban a kezdeményezést elindító politikusoktól tudok, hogyha nem jön össze az egymillió aláírás, akkor annak nagyon hosszú időszakra, nagyon súlyos következményei lehetnek. Brüsszel hosszú időre eltemetheti ezt az egész kérdést.”