Mármint a reménnyel, hogy legalább rosszabb nem lesz: a posztdekabrista Románia leggyengébb tanügyminiszterét már nem lehet jövőre alulmúlni; valójában ő maga vallja be egy jópofának képzelt publikus válaszában, hogy az intelligencia-hányadost fölöslegesnek, irrelevánsnak tartja, hiszen íme, nála 60-as szintet állapítottak meg és lám, miniszter lett belőle.

Kedves Pop úr, (a megszólítás itt nem a protokolláris tiszteletről, hanem a Mórickáknak kijáró megértő mosollyal körített leereszkedésről tanúskodik), tehát kedves miniszter úr! Kétgyermekes szülő bizakodásával tekintek a tanév elé, és ne vegye sértőnek, hogy a tűzoltók napján jegyzem e pisztolynak szánt episztolámat. Tudja, mi ilyen vaktölténnyel működő marokfegyvereket használunk itt a sajtóban, mármint ezek a 89 előtt szocializált (vagy éppen képzett) céhbeliek –  már azok, akik nem vérmes oknyomozók, esetleg álcázott SRI-tisztek. Hatlövetű szerszám, ezért ne számítson hosszas tűzpárbajra: rövid sorozat lesz, fájdalommentes, diszkrét, és elég egy zacskó művér az összhatás kedvéért.

1. Ne vegye személyeskedésnek, de éveleji nyílt levele vagy üdvözlete stílusában és tartalmában egyaránt gyatra kommunikációs próbálkozás: korhadt bükkfanyelven elregélt ásatag panelek, és ezzel még visszafogottan jellemeztem az irományt. De nem is várhatok többet, hiszen saját CV-jében is helytelenül írja le Anghel Saligny nevét, bár nem kevesebb, mint hét évet tanított az elismert (lengyel–francia származású) mérnök–építészről elnevezett tanintézetben. De ez 2011-ben volt, újratöltök

2.  Nem elég, hogy késnek a tankönyvek 2017 szeptemberében is (szerencsére a testnevelés ábécéjét sikerült start előtt kinyomtatni, amiért külön adag gratula járna, ha nem szorítana a zárójel), a tárcavezető rendeletben szünteti meg a segédkönyvek és alternatív kiadványok jóváhagyását. S hogy az újabb „avizálást” majd bizonyos szakszervezetek bevonásával ejtik meg. Ha nem tudnánk, hogy a jelenlegi miniszter éveken át szakszervezeti főmufti volt, nem is zavarna annyira, kivéve, hogy önmagában teljesen szakmaiatlan viszonyulás (annyi képzett és lelkiismeretes oktató még akad, hogy intenzív ritmusban dolgozó szakbizottságokat létre tudjanak hozni a kérdés megoldására).

3. Egyetlen szótagnyi szisszenést sem hallottam a költségvetés-kiegészítés után, hogyaszongya párégzámpl: „Mélységesen elgondolkodtató és a tárcát igencsak foglalkoztatja az oktatásnak és kutatásnak szánt keretek helyzete. A 425 milliós pótlás mindössze a beígért fizetésemelésekre és a diákok  étkeztetésére  elegendő, továbbra is messze elmarad az ágazatra fordított összeg a GDP 5-6 százalékától, ami a mi esetünkben üdvös aránynak tekinthető.

4. A marosvásárhelyi „iskolaügyben”  tanúsított magatartás, pontosabban mindenféle tartás, még a miheztartás hiánya eklatáns példája annak, hogy nincs miniszteri autoritás, (párbeszédkészség és konfliktusmegoldó potenciál – mindkettő Liviu Pop önéletrajzában az erősségek között szerepel), tárcavezetőnk beéri a  dzsentri-világbeli jószágigazgatónak kijáró hatáskörökkel (és előnyökkel). 

5. Klaus Johannis hétfőn elhangzott kritikájára, miszerint a hatóságokat minden évben felkészületlenül éri a tanévkezdés, miniszterünk frappánsra fazonírozott replikával válaszolt: ő személyesen ezen a napon egy óvodát és egy új sporttermet avatott, tehát minden a kormányprogram szerint zajlik  (mínusz a továbbra is egészségügyi és tűzvédelmi engedély nélküli iskolák, az első hetekben elmaradt tej-kifli program, a tanügyi személyzet éppen zajló és fokozódni látszó szociális tiltakozásai).

6. Ezt a lövedéket jövő szeptemberre tartogatom, amikorra Liviu Pop beígérte az új oktatási törvényt, a megreformált, jövőbe tekintő, készségalapú, piac- és életorientált, dinamikus, árnyalt, egyszóval korszerű hazai tanügy szintén modern jogi keretét.