Létezik egy mítosz, amiben sokan hisznek, és elsősorban azok, akik fegyvertelenek: a józan paraszti ész mítosza. Eszerint az ember hétköznapi bölcsessége és tapasztalata többet ér a szakértők munkájánál, hiszen őt nem „piszkítja be” mindenféle ideológia, „agymosás”, meg hát egyébként is, jól esik azt hinni, hogy a tudásért nem megdolgozni kell, hanem elzárkózni a párbeszédtől.

Valójában azonban mind ugyanabban a csónakban evezünk, ugyanis aki ért valamihez az életben, folyton bosszankodik a „kívülállók” véleménye miatt. Nem is hiányzik különösebben nekünk, hogy valaki a szakterületünkön kifejtse a véleményét: egy gazdának például jogász ismerőse tanácsai körülbelül annyit érnek, mint a jogásznak egy hosszú litánia az ügyészség működésének hátulütőiről, gazda ismerősétől.

Mondják, hogy a politikához és a focihoz mindenki ért, de ez a lista túlságosan szűkös: valójában a gazdasághoz, a szociális kérdésekhez, a geopolitikai helyzethez, a Korán-értelmezéshez, a csillagászathoz és biológiához is mindenki ért, elég megnézni a Vax Populit. Ráadásul mindenki hülye, csak mi vagyunk helikopterek.

A szomorú igazság azonban az, hogy a tudást nehéz megszerezni, ráadásul nincs is olyan, hogy „a tudás”, csak különböző mozaikok, amiket úgy rakunk össze az életünk során. Adatok, bizonyítékok, kísérletek, viták, cáfolatok, vélemények folyamatos felülírása: a bátor és értelmes ember nem rögeszmékbe burkolózik, nem teszi identitása erős részévé aktuális világképét, hanem ha értelmét látja annak, megválik tőle.

Azt mondják, könyvekből, felmérésekből nem derül ki az igazság. Vizsgáljuk meg: a könyvek mások élményeit, tapasztalatait, véleményeit gyűjtik egybe, magyarán olyan eredményeket, amelyek megszerzése rengeteg időbe telt, és amelyre nekünk sem időnk, sem energiánk, sem tudásunk nincs. Az ember nem lehet asztrofizikus, szociológus, hadvezér, balerina és ókori görög filozófus egy személyben.

A felmérések pedig különféle eredményeket gyűjtenek be: eleve azért érnek többet egy ember véleményénél vagy tapasztalatainál, mert rengeteg ember véleményét vagy tapasztalatát gyűjtik egybe. Egyszerű példa: amikor nemrég részt vettem egy egyetemi felmérésen Gyergyócsomafalván, világos volt, hogy a falu szélén élők másképp vélekednek saját településükről, mint azok, akik a központban, más körülmények között élnek. Az egyéni vélemények vagy tapasztalatok egészen egyszerűen nem mutatnak teljes képet.

Ijesztő látni, hogy hány „szakértő” terem egyes cikkek alatt, milyen könnyedén dobnak el olyan megállapításokat, amelyeket szerzőik nem hasból, hanem igenis sok munkával és tudással hoznak nyilvánosságra. Aki bár egy félévet ült az egyetemi padban, láthatja pedig, hogy ha bármilyen tudományt tanulunk, az körültekintően tesz kijelentéseket, és nem úgy, ahogyan a „józan paraszti ész” diktálja: vakon bekiabálva egy tömegbe, majd elmenekülve a rázúduló érvek elől.

Nem vagyunk mind helikopterek, viszont valamiben mind hülyék vagyunk.

Fotó: inman.com