Kedden ásatásokat kezdtek az egyik aradi temetőben, hogy megtalálják a Szoboszlay-per kivégzettjeinek sírhelyét. Az 1956-os magyar forradalmat követő legnagyobb erdélyi koncepciós perben tíz embert ítéltek halálra és végeztek ki, köztük a kommunistaellenes szervezkedés szellemi vezérét, Szoboszlay Aladárt. A hozzátartozók a mai napig nem tudják, hol hantolták el őket.

A román kommunista diktatúra bűntetteit vizsgáló bukaresti intézet szervezésében kezdődtek meg az ásatások az aradi Alsótemető egyik félreeső parcellájában, Marius Oprea intézetvezető és Vekov Károly történész, a Szoboszlay-per anyagát kutató volt kolozsvári egyetemi docens jelenlétében.

Szoboszlai Aladár lelkészt és 56 vádlott-társát államellenes összeesküvés vádjával ítélték el 1958-ban. A pécskai katolikus pap Confederatio című művében egy Arad központú román-magyar konföderáció létrehozásáról írt. Több társával azt tervezték, hogy az 1956-os magyar forradalommal párhuzamosan Romániában is forradalmat robbantanak ki. A Securitate azonban hamar felgöngyölítette az ügyet és letartóztatta a szervezkedőket.

„Egy mártír, akár holnap boldoggá lehetne avatni”

Vekov Károly szerint épp itt az ideje, hogy a néhai pécskai római katolikus plébános és társai ügye minél szélesebb körben ismertté váljon. „Ennyit megérdemelnek, mert nemhogy a román, de még a magyar társadalom is alig tud valamit róluk. Azt már sikerült bebizonyítani, hogy az ellenük felhozott vád, miszerint katonai felkelést szítottak, egy hazugság. De ezen kívül Szoboszlaynak fennmaradt háromszáz oldalnyi írása, ami egyfajta politológiai szöveggyűjtemény, és azt hiszem, a háború utáni kisebbségpolitika legjelentősebb alakjaként tekinthetünk rá” – mondta a történész.

Vekov Károly szerint Szoboszlay Aladár papként tette a dolgát, de rájött, hogy ez nem elég, politikai úton lehet csak változást elérni. A román kommunista diktatúra felismerte, hogy nem egyszerű lázongásról van szó, a lelkész komoly geopolitikai programot dolgozott ki és letette egy kereszténydemokrata munkáspárt alapjait. Ezért példát statuálva, egy koncepciós per végén hazaárulás vádjával kivégezték kilenc társával együtt. „Szoboszlay Aladár egy mártír, akár holnap boldoggá lehetne avatni” – szögezte le a szakember.

A történész emlékeztetett: több százan kerültek a vádlottak padjára, összesen több mint ezer év börtönbüntetést szabtak ki. Az áldozatok és elítéltek között magyarok és románok egyaránt voltak. A halálra ítélteket (Szoboszlay Aladár mellett Huszár Józsefet, Kónya Istvánt, Lukács Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Orbán Istvánt, Orbán Károlyt, Ábrahám Árpádot és Alexandru Fîntînarut) 1958. szeptember elsején, nem sokkal éjfél előtt végezték ki – nem tudni, pontosan hol, mint ahogy a sírok pontos helye sem ismert. Vekov Károlynak egy 2013-as aradi előadáson egy férfi mesélt el, hogy hajdanán egy belügyis tiszt mutatta meg neki a helyet az Alsótemetőben, ez alapján kezdték meg itt a keresést.

„Olyan, mint a lottósorsolás”

A kedd délelőtt kezdődött munkálatokat Gheorghe Petrov archeológus irányítja. „Ez olyan, mint a lottósorsolás, vagy telibe találjuk, vagy nem. Tavaly egy magyarországi cég egy úgynevezett földradarral végigpásztázta a területet, és beazonosította, hol van elváltozás a talajrétegekben. Azokon a helyeken végezzük a keresést. Jogilag őket rehabilitálták, de az élet nem adható vissza. Legalább keresztényi módon temessük el őket. Ha most nem találjuk meg a maradványokat, nem tudom, hogy lesz-e még valaki, aki megpróbálja” – mondta a régész.

Az ásatásokon jelen volt a pécskai Lukács István Németországban élő fia, ifjabb Lukács István, aki tizenhárom éves volt, amikor apját kivégezték. Elcsukló hangon emlékezett vissza arra, hogy édesanyját a három gyerekkel az utcára tették a kivégzés után, gyakorlatilag kisemmizték őket. Elmondta, hogy nővére és öccse Szegeden élnek, s bár 2010-ben a bíróság felmentette az egykori vádlottakat, a Lukács család nem kapott kárpótlást, mert tagjai külföldön élnek, sőt édesanyja nyugdíjat sem kapott.

Lukács István fiatal korában román válogatott kosárlabdázó volt, Bukarestben a Dinamót és a Rapidot is erősítette, s elmesélte, hogy a fővárosban találkozott egy akkor már agg Securitate-tiszttel, aki 1956 és 1960 között Aradon dolgozott, s elmondta neki, hogy az apját és a többieket a „Szeku” aradi pincéjében végezték ki, és az Alsótemetőben hantolták el a tetemeket, de nem tudta, pontosan hol. Ifjabb Lukács István reméli, hogy megtalálják édesapja földi maradványait, és akkor megadhatja neki a végtisztességet. „Két éve temettük el édesanyámat Szegeden, és az volt a végső kívánsága, hogy apám mellett nyugodhasson. ezt nem teljesíthettem, de remélem, hogy akkor legalább apámat anyám mellé temethetem” – mondta.

A Szoboszlay-per áldozatai sírhelyének a keresését szerdán is folytatják Aradon. Gheorghe Petrov kedd délutáni tájékoztatása szerint a lehetséges második parcellában is ástak, de nem találtak semmit.