Kanyargó sorok, hosszas várakozás a határon – azoknak is bosszúságot jelent, akik ritkábban utaznak külföldre, esetünkben Magyarországra. Akadnak azonban, akiknek a mindennapi életét nehezíti meg a két hete szigorított határellenőrzés, hiszen úgy adódott, hogy egyik országban élnek, de a másikban dolgoznak.

Öt éve költözött Biharkeresztesre Vincze Csaba, azóta is Nagyváradon dolgozik. Több más bihari polgárhoz hasonlóan a határ menti települések olcsó ingatlanárai miatt települt át családostul Magyarországra.

Azzal kezdi a beszélgetést, hogy neki valamivel könnyebb dolga van, mint a többi ingázónak: informatikus lévén nem kötött annyira a munkaideje, mivel a munka egy részét otthonról is el tudja végezni. De nagyon megkeseríti az életét az új schengeni határellenőrzési kódex hatályba lépése, mert sosem szeretett sorban állni, nehezen viseli a várakozást. A szigorítások előtt naponta járt át Magyarországról Romániába, de múlt héten már arra is volt példa, hogy megkért valakit, vigye el a vámig, onnan inkább gyalog ment haza.

„Amikor tegnap mentem haza egy keresztelőről, pontosan 8.16-kor, a Petrom kútnál volt az autósor vége az ártándi határátkelőnél, ez másfél-két órás várakozást jelent” – magyarázta. Megtudtuk, hogy már 2015-től vannak problémáik a határ túloldalára települt nagyváradiaknak, azelőtt, ha öt percet vártak, az már sok időnek tűnt. A román határrendészek 2015 óta mindenkinek beszkennelik az iratát az átkelőn, azóta nyáron, júniustól augusztus végéig folyamatosan nagy a várakozási idő. Annak az évnek a karácsonya és szilvesztere között volt rá példa, hogy amint kikanyarodott Biharkeresztesről, már ott várta a sor vége – idézte fel.

Petíció készül

„Az újabb szigorítás betette az ajtót mindenkinél, oda jutottunk, hogy próbálunk valamit lépni” – mondta Vincze Csaba, aki felhívta a figyelmünket a Transfrontalieri – Határátkelők nevű Facebook-csoportra, amelynek tagjai képekkel, információval segítik egymást magyarul és románul egyaránt. Ott tették közzé annak a Biharkeresztesen megtartott április 23-i gyűlésnek az eredményét is, melyen mintegy 50-60 ember vett részt. A csoportnak egyébként hétfőn 292 tagja volt. A megjelentek eldöntötték, hogy petíciót juttatnak el az uniós döntéshozókhoz. Ebben azt kérik: Magyarország és Románia írjon alá egyezményt, amely megkönnyítené a határ mellett élők átkelését azzal, hogy megnyitnak egy külön sávot számukra.

Ezt a petíciót Facebook-csoportban közzétett információk szerint Monica Macovei EP-képviselőnek juttatják el, illetve találkozót kezdeményeznek a magyarországi és romániai határrendészeti szervekkel: előbbiekkel azért, mert munkatársaik sokszor sértő módon viselkednek a naponta ingázókkal – mint azt leszögezik, nemzetiségtől függetlenül –, utóbbiakkal azért, hogy tegyenek meg mindent az ingázók gyors határátkelésének biztosítására.

A gyermekekért is oda kellene érni

A Facebok-csoportban leírtaknak jogi kerete is adott: az Európai Parlament és az Európai Tanács 1931/2006/ek rendelete (2006. december 20.), amely „a tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról” szól. A jogszabály második fejezete tartalmazza a kishatárátlépés feltételeit, ez a Magyarországra áttelepültek gondjait megoldaná.

A speciális átkelő kétoldalú egyezménnyel tudnák megnyitni. Gond van a hatóságok hozzáállásával is – mondta Vincze Csaba, aki például biharpüspöki munkahelyéről Borsnál hajt ki a határhoz, mivel így körülbelül két kilométerrel rövidebb az út.

„Amikor hosszabb volt a sor, ott állt a román vámos, és hiába tudja, hogy napi szinten ott járok, hátraküld” – panaszolta. Nem tartja tisztességesnek, hogy a naponta ingázni kényszerülők álljanak például a iași-i mikrobuszok mögött, amelyek legtöbbje nem román, hanem moldovai állampolgárokat szállít, és hetente, kéthetente vagy ritkában kelnek át a határon. Egy kis jó szándék szerinte sokat segítene. Már az is lendítene az ügyön, ha például nem engednék a mikrobuszokat a személygépkocsik közé, hiszen van külön buszsáv – magyarázta Vincze Csaba.

„Nem a kilenc, hanem a 16 személyes kisbuszokkal van a gond. Egy személy iratainak beszkennelése körülbelül  két perc, ez már eleve több mint fél óra” – panaszolta. Azt sem tartja normálisnak, hogy 2017-ben három méteren belül két rendszerbe is beviszik az iratok adatait.

Vincze Csaba becslése szerint csak Biharkeresztesen és Ártándon mintegy három-négyszáz román állampolgár él. Tud olyan esetről is, ahol a férj is és a feleség is Nagyváradon dolgozik, ellenben a gyermekek Magyarországon járnak bölcsődébe vagy óvodába. A szigorítás miatt egyre többször fordul elő, hogy nem tudnak időben odaérni a gyermekekért. „Nem lehet naponta 2-3 órával hamarabb elmenni egy munkahelyről, itt az embereknek az egzisztenciájával játszanak” – mondta Vincze Csaba.

Kollégája, Dézsi Judit hozzátette, hogy ők s hasonló helyzetben vannak, folyamatos stresszt jelent, melyikük ér el időben a gyermekért az óvodába. A nehéz határátkelés miatt úgy döntöttek, az iskolát már Nagyváradon kezdi meg gyermekük.

„Azt mondják, Európát kell megvédeni a terrorizmustól, illetve ki kell szúrni a terroristákat. De akkor ezt miért az unión belül csinálják, miért nem az unió külső határain? Mert akkor nem érezné a román másodrendű uniós állampolgárnak” – teszi hozzá némileg keserűen Vincze Csaba.

A vállalkozásoknak is betesz a szigorítás

Az ingázók mellett a vállalkozásoknak is gondot jelent a szigorítás – erről László Miklós, a Nagyváradon működő vegyesvállalkozás vezetője beszélt a Maszolnak.

„Elindult egy folyamat: Nagyvárad már nemcsak a román oldalnak kezd egyfajta régiós központjává válni, hanem a földrajzi adottságából kifolyólag a magyar oldalon lakók is elkezdtek gazdasági, kulturális központként gondolni a városra. A kisebb, de akár a nagyobb magyarországi vállalkozások számára Nagyvárad piaci lehetőséget jelent” – mondta László Miklós. Emlékeztetett, a magyar ajkú munkatársak anyagi vagy más megfontolásból Magyarországon vásároltak ingatlanokat, hiszen a közlekedés is normalizálódott, az uniós állampolgárokat csak szúrópróba-szerűen ellenőrizték. Ismeretei szerint Bihar megyében háromezer magyar befektetésű vállalkozás van, bár nem tudni, ebből mennyi az aktív – mondta László Miklós. „A gazdasági kapcsolatok intenzitását jól jellemi, hogy Magyarország második legnagyobb export piaca Németország után Románia” – jegyezte meg.

„A határ mentén sokan járnak, naponta mozgatnak árut, van egy vállalkozói szinten relatív intenzív együttműködés, bővülés, fejlődés, az utóbbi években romániai befektetők is elindultak Magyarországon. A komoly várakozási idő a határon egyértelműen csökkenti a kisvállalkozások versenyképességét. Ha órákat áll az áru, és ahelyett, hogy a munkatársak dolgoznának, várakoznak, komoly versenyhátrányba kerülnek más, uniós tagállamokbeli vállalkozásokkal szemben” – mondta az igazgató. Rámutatott, a szigorított ellenőrzés szerinte elveszi a befektetők kedvét, ráadásul nehezíti azt a törekvést, hogy az anyaországból támogassák az erdélyi magyarokat.

Megismételte, a rendelkezés mind a térségnek, mind Európának visszalépést jelent, és veszélyezteti a jövendőbeli vállalkozásokat.