Öt dolog, amit tudnod kell az iszlámról. A leggyakoribb félreértések címmel tartott előadást szerdán Kolozsváron Gyöngyösi Csilla a tranzit.ro szervezésében. Az ELTE-BTK Filozófiai intézetének doktorandusza és tanára, iszlám- és Korán-kutató, aki arab nyelvet is oktat az egyetemen, olyan kérdéseket feszegetett, melyeket rengeteg Facebook-kommentelő feltesz, és melyek sokszor elhangzanak a médiában is: Kell-e félnünk a vallásuktól?; Át akarnak-e téríteni?; Befogják-e vezetni a sarí’at, bármi is legyen az?; Lesz-e négy feleségük, és megpróbálják-e majd elfoglalni Európát gyermekeikkel?; Mit mond az iszlám a vallási kisebbségekről, vagy a muszlim kisebbségről?; Mi az a dzsihád?

Gyöngyösi Csilla előadása annak az sorozatnak a része, amelyet a tranzit.ro égető, aktuális kérdésekről szervez - tudtuk meg a programkoordinátortól, Visky Jankától. A moderátor szerepét felvállaló Selyem Zsuzsa, a BBTE tanára hangsúlyozta, mivel rengeteg tévhit kering az interneten, a médiában a muszlimokról, az iszlámról, nagyon felértékelődött az ellenőrzött források jelentősége, ezért esett a választásuk Gyöngyösi Csillára.

Ha láttad a tunéziai hoteleket, már tudod kik a muszlimok?

Gyöngyösi Csilla előadását azzal kezdte, hogy Facebook-kommenteket és a sajtót olvasva egyértelmű, hogy jó nagy a zavar a fejekben, ami az iszlámot és a muszlimokat illeti. Ezért mielőtt annak felsorolásába kezdett volna, mi az az öt dolog, amit tudnunk kell az iszlámról, néhány alapinfóval ismertette meg a hallgatóságot.

Az iszlám egészét lehetetlen mélységeiben megismerni, prezentálni, mert túl nagy téma. Gondoljunk csak arra, hogy ez egy 1400 éves kultúra, ráadásul térben is igencsak kiterjedt, így nagyon nehéz valamilyen általános kijelentést tenni róla. Az iszlámhoz sokféleképpen lehet közeledni, hozzányúlhatunk például mint kulturális, vallási, szociológiai kérdéshez. Aki tehát a nagybetűs iszlámról például a tunéziai hotelek, a Sarm es-Sejk, vagy éppen a londoni, franciaországi gettók láttán véleményt alkot és következtetéseket von le, aligha vehető komolyan - magyarázta Gyöngyösi. Ez olyan, mintha az európai kereszténységet a pataréti gettó alapján akarnánk megítélni - tette hozzá.

Ha mégis valamilyen általános kijelentést szeretnénk tenni, azt mondhatnánk, hogy az iszlám egész történetére igaz a következő: egyszerre ért egyet mindenki mindenkivel, és egyszerre van mindenki mindenki ellen. Ez hogyan lehetséges?

Ha az iszlámot összevetjük a keresztény kultúrával, főleg a katolicizmussal, az első szembetűnő különbség, hogy az iszlámban nincs papság. Pontosabban a sí’ita iszlámban van valami hasonló, de a sí’iták kisebbségben vannak, a szunnitában viszont nincs tanítói hivatal - magyarázat az ELTE tanára. Ez pedig azt jelenti, hogy senki sem mondja meg, hogy neked mint muszlimnak ezt és ezt kell hinned. Bizonyos kereteken belül hihetsz teljesen mást is, mint például a többség.

Ha külföldre utazol, együtt laksz a helyiekkel?

Nekünk itt, Kelet-Európában nem nagyon van tapasztalatunk arról, milyen egy másik kultúrával találkozni - jegyezte meg az arab nyelv ismerője. Persze erdélyi magyarként találkozunk a román kultúrával, de az csak bizonyos dolgokban más, olyan kultúrával viszont nem igazán futunk össze, amelyben a saját fogalmaink nem érvényesek, vagy nem úgy érvényesek. Akik Indonéziában, Kínában éltek, alapvető tapasztalatuk, hogy nem értik az ottaniakat még akkor sem, ha a nyelv nem akadály - magyarázta Gyöngyösi Csilla.

Akik utaznak, általában nem szeretnek kilépni a komfortzónából, megnézik a piacot, a piramisokat, szállodában laknak, az egyáltalán nem általános, hogy a helyiekkel egy házban töltsenek el időt. "Ebből a szempontból természetesek a félelmek. A megoldás viszont nem az, hogy most akkor mindenkit le kell lőni a határon, aki megpróbál erre jönni, hanem inkább az, hogy próbáljuk megérteni, kik ők, mit gondolnak a világról" - mondta a kutató, akinek szakterülete a középkori muszlim teológia és filozófia.

Asszimilálják vagy integrálják a magyar kisebbséget?

A muszlimokkal kapcsolatban egyik fontos kérdés, hogy amikor az integrálásukra gondolunk, akkor asszimilálni szeretnénk őket, vagy a beilleszkedésükre törekszünk? Ez a kérdés az erdélyi magyar kisebbségre, azaz ránk is érvényes a többségi társadalom részéről. "Nekem nagyon sokszor az a benyomásom, az általános elvárás az, hogy a muszlimok asszimilálódjanak, azaz ne lehessen rajtuk észrevenni, hogy muszlimok. De ha belegondolunk abba, mi mit gondolunk a saját kultúránkról, és hogy mennyire erősen ellenállunk, amikor asszimilálni akarnak bennünket, felvetődik a kérdés: honnan a diszkrepancia, hogy egy másik közösségtől szeretnénk megtagadni azt, amihez mi annyira ragaszkodunk?" - tapintott rá a lényegre az előadó.

Gyöngyösi Csilla szerint a közösség vagy egyén akkor integrálódik egy társadalomba, ha

• betartja az adott ország törvényeit
• megtanulja az adott ország nyelvét
• iskolába járatja a gyermekeit
• a saját identitásának megőrzése mellett elsajátít egy másodlagos identitást is
• a politikai közösség hasznos tagjává válik.

Az oktató megjegyezte, az integráció nagyon hosszú folyamat, nem fog egyik napról a másikra menni. Aki például Afganisztán törzsi területeiről jön, nem fogja rögtön megérteni, hogyan működik a német jogrend, viszont Gyöngyösi szerint a kulturális identitások taníthatók.

"Ha viszont megpróbáljuk asszimilálni ezeket a közösségeket, azt vesszük észre - és most szándékosan a legrosszabb forgatókönyvet írom le -, hogy elveszítik a sajátos kulturális meghatározottságaikat, és nem sikerül felépíteniük egy újfajta identitást. Ez oda vezethet, hogy a második, harmadik generáció vissza fog térni egy olyan kulturális identitáshoz, amit Európa ellenében fogalmaz meg, tehát nagyon könnyen beindulhat a radikalizálódás folyamata. Ez nagyon sokszor megtörténik olyan helyzetekben, ahol a többségi társadalom nem tesz semmit, hogy ezek a közösségek integrálódjanak. A muszlimok itt vannak, és elég sokan vannak, ez tény. Ha problémát akarunk Európának, megtehetjük azt, hogy a rosszabbik forgatókönyvet alkalmazzuk: legyünk ellenségesek, ne is próbáljuk megérteni, hogyan gondolkodnak. Ha viszont nyitottan viszonyulunk, legalább megadjuk az esélyt arra, hogy létrejöjjön számukra egy másodlagos identitás" - foglalta össze a lényeget a kutató.

Az iszlám nem a reformáció korában tart

Az iszlám a reformáció korában tart - olvasható sok kommentben. Gyöngyösi szerint viszont szó sincs erről: nem tart abban, mert a reformációhoz kellett egy egyház, csakhogy az iszlámban nincs ilyen.

"Az a baj a fogalmi sémáinkkal, amelyeket más kultúrákra használunk, hogy csak a mi kulturális kontextusunkban értelmezhetők. Nagyon sokszor olvasni, hogy a nagybetűs iszlámmal az a nagybetűs baj, hogy nem ment végbe a nagybetűs felvilágosodás, és nem jött létre a szekuláris társadalom. Tehát a mozgalom, ami az egyház ellen irányult a felvilágosodásban, az iszlámban nem mehet végbe, mert nincs, aki, ami ellen irányuljon. Egy átlagos muszlim ember számára a vallás semmiképpen nem ellenség" - magyarázta Gyöngyösi. Ugyanez a helyzet a szekularizációval is: ha nincs egyház, nincs mit leválasztani az államról.

Öt pont, amit tudnunk kell az iszlámról

A bevezető után Gyöngyösi rátért arra az öt pontra, amit szerinte tudnunk kell az iszlámról.

Az iszlámnak rengeteg arca van, ha az iszlámra vallási, kulturális, társadalmi jelenségként nézünk, szinte csak különbözőségeket látunk, sarkítva azt is mondhatnánk: ahány muszlim van, annyi iszlám. Nagyon kevés dologról lehet elmondani, hogy minden muszlim hisz benne, és egyetért vele – magyarázta.

Az egyik ilyen, hogy egyetlen darab Isten van, aki mellé senkit és semmit nem lehet társítani. A társítás azt jelentené, hogy olyanná teszünk valamit vagy valakit, mint Isten, ez pedig a legnagyobb bűn. A másik közös pont: az arab, és csakis az arab Korán Isten üzenete. A fordítások nem számítanak Koránnak, hanem csak a Korán értelmezésének. A harmadik pont: Mohamed az utolsó próféta.

Ezeken túl csak különbségek vannak – fejtegette a szakember. Vannak felekezetek: sí’iták, szunniták, ibáditák stb. Vannak jogelméleti iskolák, ezek olyan mozgalmak, amelyek arról szólnak, hogyan kell az iszlám hagyományait, a Koránt értelmezni. Vannak teológia iskolák, ezek attól függnek, hogy milyen jogtudományi iskolához tartoznak, milyen társadalmi környezetben működnek. Vannak misztikus rendek, politikai iszlámok. Fontos tudni, hogy nem egy darab politikai iszlám létezik, mint ahogy nem egy darab megfogható iszlám van. A politikai iszlámnak rengeteg irányzata van - hangsúlyozta Gyöngyösi. Hozzátette, már a felsorolás is tükrözi, nagyon nehéz bármiféle általánosságot állítani az iszlámról.

Elmagyarázta, hogy az iszlám szó vallási értelme alávetettséget jelent az egyetlen darab istennek. Aki olvassa a Koránt, meglepődve tapasztalja, hogy a Korán nagyon sokszor beszél zsidó keresztény profétákról, Ábrahámról, Mózesről, és azt állítja róluk, hogy muszlimok. Ez utóbbi viszont nem azt jelenti, hogy ők a muszlim felekezet tagjai, hanem azt, hogy alávetették magukat Istennek - magyarázta az ELTE tanára.

„Jönnek a muszlimok, és bevezetik a sari'at”

A sari'a az általános értelemben vett Törvény, amelyet az Isten ad az embernek, hogy járjon rajta. A sari'a annak az elve, hogy a törvény forrása az Isten. Gyöngyösi itt tette fel a kérdést, ha Európára és az itt élő muszlimokra gondolunk, ez az elv hogyan lesz összeegyeztethető a mi szekuláris törvénykezésünkkel, lehetséges-e a jogharmonizáció? Az előadás elején szintén elhangzott egy kérdés az oktató részéről a muszlimok irányába, amelyen nekünk is érdemes elgondolkodnunk: az Európában élni akaró muszlimok képesek-e a maguk erős muszlim identitása mellé felépíteni egy európai identitást, létrejöhet-e valamikor egy eurokonform iszlám, ahol a vallási csoportok többé-kevésbé békességben együtt tudnak élni egymással?

Az iszlámban a tényleges törvényeket fiqhnek hívják. Ezek viszont nem alkotnak egységes korpuszt, törvénykönyvet, amelyet le lehet emelni a polcról. Mivel igen jelentős különbségek vannak az iszlám fő irányzatai között (szunnita, sí’ita, ibádita stb), másrészt meg ott vannak a jogi iskolák, a jog, a törvény értelmezése jelentősen eltérhet egymástól. Olyan apró részletekben is akár, hogy kinek a beleegyezése kell a házassághoz, melyek a házasságkötés szabályai stb.

Nagyon kevés olyan ország van, ahol teljes terjedelmében alkalmazzák az egyik jogi iskola jogalkotási rendszerét, ezek a törvények például Marokkóban keverednek a Code Napoleonnal, illetve mindenféle törzsi törvényekkel.

"Amikor azt írják az újságok, hogy jönnek ezek a muszlimok, és bevezetik a sari'at, a Törvényt, a kifejezésnek így nem sok értelme van. Mert a sari'a változtathatatlan ugyan, de magyarázatra szorul, és a jogtudósok azok, akik a Koránban lévő elvet megmagyarázzák és lefordítják a fiqh nyelvére. Ez utóbbi viszont megváltoztatható, és változik is a körülményektől függően" - oszlatta el a tévhiteket Gyöngyösi.

Akkor elnyomják a nőket, vagy sem?

Az európai kultúra egyik legfontosabb kérdése, hogy el vannak-e nyomva a nők az iszlámban, vagy sem? "A Korán számtalan helyen leszögezi, hogy a jog szempontjából a nők és a férfiak egyformák, tehát egyenrangúak. Amikor a feministák a muszlim nők jogairól beszélnek, ezt a gondolatot el szokták felejteni. Van néhány kivétel, amikor nem teljesen egyenrangúak, de a hagyomány alapvetően biztosítja számukra az egyenjogúságot" - magyarázta.

Az európaiakat legalább ennyire izgatja a hidzsáb kérdése is. "Sokszor lehetett olvasni, hogy akkor ezek idejönnek, és nekem is kendőt kell hordanom, és nem járhatok spagettivállpántos blúzban. Ha megnézzük, hogy maguk a muszlimok mit gondolnak a hidzsábról, azt látjuk, hogy az öltözék célja a nők védelme. Ha valaki járt muszlim közegben, tapasztalhatta, hogy azért hasznos hosszú ujjúban járni, mert így nem feltétlenül fogják leszólítani az utcán. Mint minden hagyományos társadalomban a ruha az egyén társadalomban elfoglalt helyét mutatja. Sokszor látni, hogy hajadon lányok európai ruhában járnak az utcán, és csak akkor öltöznek be, amikor férjhez mennek, így jelzik, hogy megváltozott a társadalmi státusuk" - avatott be a részletekbe az iszlámkutató.

Emlékeztetett, hogy amikor a feminizmus a ’20-as, ’30-as években betört az arab nyelvterületre, a nők levetették a hagyományos viseleteiket, és elkezdtek európai ruhákban járni. Ezt követően viszont történt egy nagy váltás: a muszlim nők jelentős része elkezdte felfedezi a saját vallásos identitását.

Mivel a nők sokáig kevésbé voltak hangsúlyos részei a vallásos közösségnek, a feminizmus hatására lezajlott egy vallási emancipáció: a nők egyenrangú helyet követelnek maguknak az iszlámon belül, női mecsetek jönnek létre, sőt most már vannak női imámok is, igaz az iszlám peremterületein, Amerikában, Kínában. A női imámok bizonyos körülmények között, bizonyos esetekben, de vezethetnek imát. "Az elmúlt 15 évben nagyon erősen látszik, főleg Európában, hogy a hidzsáb a vallásos identitás kifejezése lett" - mondta Gyöngyösi.

Megjegyezte, a vallásos kifejezés ugyanolyan jele az is, ha egy hívő katolikus keresztet hord a nyakán, vagy egy hívő ortodox keresztet vet elhaladva a templom előtt. Hozzátette, nyilván vannak esetek, és itt gondolhatunk Szaúd-Arábiára, Pakisztánra, Afganisztánra, ahol a hidzsáb viselését lehet úgy értelmezni, mint a nők elnyomásának egyik kísérletét, illetve egy társadalmi elvárást, de semmiképp nem általános.

Kinek van pénze négy feleségre?

Cáfolta Gyöngyösi, hogy a többnejűségnek a muszlimoknál népességi vagy szexuális okai lennének. Abban a társadalmi kontextusban, amelyben az iszlám létrejött, rengeteg nő és gyerek maradt család nélkül, illetve jogi képviselő nélkül. Egy nőnek, aki nem tanult (a középkorban a keresztény kultúrában is így volt), szüksége volt egy ügyvédre, aki képviseli a jogait. Azoknak a nőknek tehát, akik árván maradtak, jobb kilátásaik nyíltak, ha felvállalták a második feleség szerepét. Fontos hozzátenni, hogy iszlámban lehetséges a válás.

"Amikor azt mondjuk, hogy idejönnek a négy feleségükkel, és teleszülik Európát, nem árt arra gondolni, hogy a négy feleségnek nagyon komoly anyagi vonzata van, hiszen minden feleségnek egyenlő mértékben kell biztosítani az eltartásához szükséges pénzt. Az iszlámban a férfi kötelessége eltartani a feleségét és az összes gyermekét. Egy szegényebb muszlim közösségben, ahol nagyon komoly jegyajándékot kell fizetni, egy férfi nem engedheti meg magának anyagilag, hogy négy felesége legyen" - mutatott rá. Hozzátette, egy jegyajándék több millió forint, plusz külön lakásokat is biztosítani kell a feleségeknek, hiszen a feleségek egyenlők, és joguk van a lakáshoz. A gyakorlatban tehát vagy a nagyon gazdag közösségekben működik a többnejűség, vagy a nagyon szegény közösségekben, ahol nincs más megoldás egy nő számára.

Hogy a feleségek hogyan élik meg az ilyen házasságokat az Öböl-menti országokban, azt több angol nyelven íródott blogon is követni lehet.

Ami szintén beszédtéma az iszlámmal kapcsolatban, az az eltérő társadalmi szerepek a férfiak és nők között, illetve a nem egyenlő mértékű öröklés. A Korán-kutató elmondta, a Koránban ténylegesen szerepel az, hogy a nők nem ugyanolyan mértékben örökölnek, mint a férfiak, de ez ismét egy adott társadalmi problémára adott válasz: ha a férfinak van eltartási kötelezettsége, akkor neki kell többet örökölnie, a nő magára fordíthatja az örökségét. 

A női körülmetéléssel kapcsoltan Gyöngyösi elmondta: bármennyire is állítják sokan, nem része az iszlámnak, a jogtudósok jelentős része tiltja ezt a szokást. De mivel nem kötelező egy jogtudós véleményét elfogadni ...

A szűken értelmezett dzsihád

Gyöngyösi elmondta, hiába értjük mi alatta csupán a szent háborút, a muszlimok ezt bizony nem így értelmezik.

A nagydzsihád önmagunk megjobbítását jelenti Isten útján. A dzsahada szó, amiből a dzsihád származik, küzdést, küzdelmet jelent, és ezt legtöbb esetben a muszlimok átvitt, nem fizikai értelemben értik. „És amiről az európai kultúra úgy tesz, mintha csak ez lenne az egyetlen jelentése, az a kisdzsihád, a valóságos fizikai küzdelem, mégpedig az elnyomás ellen. A probléma viszont az, hogy dzsihádot a kalifának kell kihirdetnie, annak, aki elnyom, szóval nem egyszerű" - jegyezte meg a szakember.

Nem számít dzsihádnak például, ha egy csoport, például az ISIS megtámad egy másik országot, mert csupán egy csoport vesz részt a "szent háborúban". "Ráadásul Abu Bakr al-Baghdadi hiába kiáltja ki magát kalifának, ha a többiek nem ismerik el, akkor így járt" - tette hozzá Gyöngyösi.

Hogy demonstrálja, mennyire nincs egységes értelmezése a dzsihádnak, és mennyire sokszínű az iszlám kultúra, a hallgatósággal megosztott pár olyan nevet, akik eltérő módon értelmezték a dzsihádot:

• Ibn Rushd/Averroes (XII., máliki), filozófus: a szív dzsihádja (önmagunk megjobbítása), a nyelv dzsihádja (a jó megparancsolása, a rossz megtiltása), a kéz dzsihádja, a kard dzsihádja
• Ibn al-Qayyim al-Dzsauziyya (XIII., hanbali), teológus: dzsihád önmagad ellen, dzsihád a sátán ellen, dzsihád a képmutatók és a hitetlenek ellen (azzal a megjegyzéssel, hogy abban sincs egyetértés, hogy kik a hitetlenek)
• Madzsid Khaddúri (1909-2007, iraki), egyetemi professzor, Indiana SU, Chicago SU: a dzsihád célja az egész világ iszlamizálása, térítés
• Júszuf al-Qaradáwi (1926-, qatari, Muszlim Testvérek, ECFR): nem indítható dzsihád azok ellen, akik békében élnek, nem lehet háborút indítani mindenki ellen válogatás nélkül
• Tálib Abdurr-Rasíd (Muszlim Testvérek, Harlem): személyes dzsihád saját maga ellen, szóbeli dzsihád az igazság keresése érdekében, fizikai dzsihád: Isten megparancsolta a muszlimoknak, hogy éljenek békés életet, ha üldözik őket és elnyomják, menjenek olyan helyre, ahol nem nyomják el őket, ha nem tudnak elmenni, védjék meg magukat és harcoljanak azok ellen, akik megtámadták őket
• Dzsáwid Ahmad Gámidi (1952-, Pakisztán, modernista jogtudós): a harcra való felhívás a Koránban elválaszthatatlan a történeti kontextustól, és csak Mohamed küzdelmeire korlátozódik, Mohamed után nem lehetséges a háború igazolása az iszlám terjesztése érdekében, a fegyveres dzsihád egyetlen értelmezési módja az elnyomás elleni küzdelem.

A muszlimok számára bűn az uzsorakamat

Befejezésül Gyöngyösi Csilla egy fatwán keresztül demonstrálta, hogyan működik az európai muszlim közösségben az iszlámjog. A fatwa egy nem kötelező jogi ajánlás.

A muszlimok rugalmasságát a lakáshitel példáján szemléltette. Mivel számukra az uzsorakamat tilos, elvileg nem vehetnek fel lakáshitelt. A muszlim közösségnek minden tőle telhetőt el kell követnie, hogy megteremtse az iszlámjoggal összeegyeztethető lehetőségeket. Ha ez a lakáskölcsön esetében nem megvalósítható, ott a javaslat, hogy próbáljanak tárgyalni a helyi bankokkal olyan hitelkonstrukció ügyében, amely az iszlámjog alapján elfogadható (Angliában ez megvalósult). Ha ezek a feltételek nem teljesíthetők, akkor az ECFR (European Council for Fatwa and Research) a következő határozatot hozza: nem bűn lakáshitelt felvenni, ha a vásárlónak és családjának szüksége van rá (első lakás), ha más forrásból (családi kölcsönből, megtakarításból stb.) nem tudja fedezni a vásárlást, és semmi más lehetősége nem marad lakást vásárolni. A kiindulópont: lakáshoz minden muszlimnak joga van.

Ebben a fatwában tehát az látszik, rugalmasan kezelik olyan helyzetekben az iszlám jogrendet, amikor nincs más út. "Ebben a fatwában tehát nem támasztható alá az a félelem, hogy akkor jönnek ezek, és megváltoztatják a jogrendünket" - zárta előadását Gyöngyösi Csilla.