Egyelőre rejtély, hogy mi volt a szándéka Dorel Coica szatmárnémeti polgármesternek, amikor a sajtó tudomására hozta, hogy hat éve Vasile Tintas vállalkozó ortodox templomot akart csinálni az általa megvásárolt Dacia (volt Pannónia) szállodából, mely a Szamos-parti város egyik emblematikus épülete.

A magyaroknak tetszeleg Coica

Úgy tűnik: a jövő év eleji helyhatósági választásokra gondolva, elsősorban a magyaroknak akart üzenni a polgármester. Egyrészt azt, hogy ez a „csúnya dolog” még Ilyés Gyula polgármester idejében történt, mert nem vigyázott eléggé a magyar értékekre, másrészt azt, hogy ő mindenképpen a becses műemléképület eredeti formában való megtartása mellett áll ki, ezzel a magyar választók közt szeretne szimpatizánsokat szerezni magának.

A szocialista városvezető közvetve üzent az RMDSZ-nek is, hogy működjenek együtt, mondván: ő a jövőben jobban vigyázna a magyar értékekre. Amit az is bizonyít, hogy konkrétan megnevezte milyen esélyeket lát a renoválásában hat-hét éve félbehagyott és lassan máladózó épület eredeti formában való megmentésének.

Betonrengetegek a szecessziós épületben

Günthner Tibor (képünkön), Szatmárnémeti egyik legtekintélyesebb építésze szerint van valóságalapja a templomnak, ha egy kicsit másképpen is - erről viszont sem Ilyés Gyula, sem pedig az akkori önkormányzat nem tehet.

A műemlékszálloda Bukarestben jóváhagyott renoválási terve ugyanis tartalmazta egy nagy konferenciaterem kialakítását az alagsorban, amit Tintas vallási jellegű gyülekezeti helyé akart előléptetni, de erre nem kapott külön engedélyt. Ám nem is kaphatott volna, hisz a törvény szerint műemléképületnél különösen tilos eltérni az előzetesen jóváhagyott kivitelezési tervtől.

De, hogy ennél is jóval nagyobb szándéka volt az Amerikában meggazdagodott vállalkozónak, bizonyítja az alagsorba öntött rengeteg beton. Ez egyes szakemberek szerint azt a célt szolgálta volna, hogy megtartsa a szálló ortodox-templommá változásakor emelendő kupolát.

Tény viszont, hogy a Lechner Ödön-féle, jól ismert színes majolikás díszítésű, magyaros szecesszióban fogant épületen, melynek tervrajza az 1902-es párizsi világkiállításon külön Nagyezüst díjat nyert – az Amerikában tanultakat meghazudtolva- más törvénytelen módosításokat is megpróbált keresztülvinni a vállalkozó. Egy betonkonstrukcióval megfelezte, vagyis duplájára növelte az átjárónak használt fedett folyosó területét, ami akkora felháborodást keltett, hogy a magyar lakosság nyilvános tüntetéssel tiltakozott. Ennek köszönhetően a betonfalat lebontották.

Bukarest dönt a múemléképületekről

Nits János építész, a városi önkormányzat egyik legrégibb tagja sajnálatosnak tartja, hogy az ilyen jellegű nagy renoválásokba a helybeliek nem szólhatnak bele, el kell fogadni azt, amit Bukarest határoz, jóllehet következményeit mi viseljük. Az egyszer jóváhagyott kivitelezési terv már nem kerül a tanács elé, mint ahogy ez sem került, s az épülettulajdonos ezért kénye-kedve szerint próbál „javítani”. 2012-ben egyébként maga Coica akart ortodox-katedrálist építeni a régi főtéri park közepén, ám szerencsére a létező törvény tiltotta, hogy zöldövezetben építkezzenek.