Sötét, füstös, vérfoltos halvendéglőben kezdődött vasárnap este a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó 2018-as kiadása: a nyitóelőadásban kegyetlen rémtörténetet láttunk szerelemről, szexualitásról, halálról. Az utazás május 27-ig folytatódik, majdnem 25 előadáson át. Hogy miért csak majdnem, arról később.

Radu Afrim markáns, Hieronymus Bosch-ra emlékeztető, festményszerű látványvilágot épített fel a Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatával a fesztivál nyitóelőadásában, a Rabenthalban. Afrim, aki korábban a marosvásárhelyi és a temesvári magyar társulattal is hozott létre improvizáción alapuló előadást, most Jörg Graser kortárs német szerző szövegéből indult ki, de a készen kapott történet ellenére nem lett kevésbé afrimos a végeredmény.

Ebben a rendező kezére játszott a hal összetett szimbolikája: a történet szereplői undorító sikamlósságát, kiszolgáltatottságát, vergődését és a szálkáiban rejlő veszélyt is magukban hordozzák. Az ellentmondásos, sokfelé kiterjeszthető hal-szimbólumból Afrim, rendszeres díszlet- és jelmeztervezőjével, Irina Moscuval hátborzongató, groteszk két óra húsz perces hangulatfolyamot rakott össze.Az előadás utáni beszélgetésen kiderült, hogy Radu Afrim már a próbafolyamat elejétől kész elemekkel, a zenével, a fénnyel és a sminkkel-jelmezzel együtt kidolgozott karakterekkel játszik, kísérletezik. A színészeket improvizációra kéri, majd ebből faragja le azt, ami nem tetszik neki, így alakul ki az egységes vízió.A történet szerint a gazdag, bizarr ízlésű Rabenthal a legkoszosabb, legkétesebb, legalantasabb vendéglőbe viszi esküvői lakomára újdonsült feleségét, Helénát, aki mindenben ellentéte szép mitológiai előképének. Bár a nő először menekülne a lokálból, ösztönei ellenállhatatlanul az állatias halszakács felé sodorják. Éppen ő az a karakter, aki vérfoltos köpenyével, durva gesztusaival, sokszor hangsúlyozott műveletlenségével együtt kiforrott életfilozófiával rendelkezik: szerinte isten, mint a halat élve felszolgáló szakács, gyermekkorunkban megmutatja a halált és aztán évekig hagy vergődni.

Az életet jelentő szexuális ösztön és az elkerülhetetlen halál feszül egymásnak a fekete bohózatba hajló rémtörténetben, amelyben a szereplők hal(ál)-táncot járnak, mi pedig egyszerre nevetünk és borzongunk.

Abszurd dráma: nem kaptak vízumot a koszovói társulat tagjai

A TESZT-re meghívott előadások társadalmi aktualitását jelzi, hogy szinte egybefolynak a valósággal: a koszovóiak bürokráciáról szóló előadása „előre nem látott bürokratikus okok miatt” marad el.

Kérdéses ugyanis, hogy sikerül-e bemutatni a koszovói Qendra Multimedia társulatot Temesváron, amelyről Balázs Attila fesztiváligazgató az idei TESZT egyik legizgalmasabb felfedezéseként beszélt. A társulat tagjai nem kapták meg a Romániába belépést biztosító vízumot a színház közleménye szerint, ezért a hétfő délután 5 órára meghirdetett előadás négy színésszel és néhány disznóval és néhány tehénnel és néhány lóval és egy miniszterelnökkel és egy Milka-tehénnel és néhány helyi és nemzetközi ellenőrző szervvel elmarad.A kialakult helyzet akár része is lehetne az előadásnak, hiszen a produkció éppen a bürokrácia abszurditásáról, a „lepapírozás” szokásáról, az aktuális koszovói és európai állapotokról szól.