Romániából jöttem címmel versszimpóziumot tartottak pénteken, Zudor János 64. születésnapján a nagyváradi Posticumban, amely évekig adott otthont a hányatott sorsú költőnek.

Városi legendák is megdőltek pénteken délután az Élő Várad Mozgalom és a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) szervezésében megtartott, három részes szimpóziumon. Az esemény címét Zudor János második, 1990-ben Magyarországon megjelent kötete adta. Korpa Tamás, a FISZ elnöke elmondta, a szimpóziumsorozatok különlegességét az adja, hogy a művekhez kötődő előadásoknak, a szerzőkkel való beszélgetéseknek olyan helyszínek adnak otthont, amelyek a szerző életéhez kötődnek.

Térey Jánossal Zárkert című verséről Vámospércsen beszélgettek, míg Kovács András Ferenccel színházi verseiről a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Bár Zudor János nem tudott jelen lenni az eseményen, köztudott, hogy évekig élt a Posticumban, 2011-es Jónás és a mérték című kötetét a Posticum, utolsó, A rusnya valcer című verseskötetét pedig az Új Forrás Könyvek és a Posticum Kiadó közösen adta ki. Ez utóbbi példányaival Rencsik Imre, a Posticum vezetője ajándékozta meg a jelenlévőket.

A szimpózium első részében Antal Balázs, a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója, Gondos Mária Magdolna költő, a FISZ irodavezetője és Kiss Ernő Csongor, az ELTE Doktori Iskolájának az 1945 utáni magyar irodalom program hallgatója referátumait hallhatta a közönség.

Rövid szünet után Kemenes Henriette költő, a Várad Kulturális Folyóirat szerkesztőségi tagja moderálta a beszélgetést André Ferenc költő és slammer, Géczi János József Attila-díjas író, képzőművész és egyetemi oktató, Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, író (A rusnya valcer szerkesztője) és Szűcs László, a Várad főszerkesztője részvételével. Bekapcsolódott a beszélgetésbe Szilágyi Aladár közíró és Rencsik Imre is.

Zudor Jánost péntek délelőtt meglátogatta Szűcs László és Kemenes Henriette, derült ki, a költő most egy margittai idősotthonban él. Zudor János első, Forrás-kötete 1989 végén jelent meg, hangzott el, 1990 elején pedig a Romániából jöttem. Szilágyi Aladár felidézte, az egykori Kelet-Nyugat folyóirat első számában látott napvilágot a vers.

Elkerülhetetlen téma volt Zudor János betegsége, a skizofrénia. Bár nem olvasott újságot és nem nézett tévét, mindig naprakész volt akár politikából is. Géczi János helyben eloszlatta a városi legendát, miszerint Zudor János annak idején a Sziveri-díjhoz járó pénzből vásárolt bundát a barátnőjének, mivel a díj mellett Benes József egy munkáját kapta a kitüntetett, pénzjutalom ahhoz nem járt. Szó esett arról is, hogy betegsége miatt nem taníthatott, a költőről gondoskodó édesanya haláláról, lakása elvesztéséről, arról, amikor a zebrán elgázolták, majd a Posticumba való befogadásról is.

Selyem Zsuzsa azt is felvetette: a skizofrénia nem egy betegség, hanem egy társadalmi tünet, amely tünetet az emberek különféleképpen hordoznak. Zudor János autentikus, szuverén figura, aki a tudásához nem az előírásos formákban jut hozzá, sokkal nyíltabb, receptívebb, intenzívebb megélője az életnek.

Az est végén Tasnády-Sáhy Péter rendezésében az Élő Várad Mozgalom performansza vitte színre a folytathatóság, az adaptáció és a befogadás sokrétűségének kérdéseit.