Demény Péter legújabb könyvét, a Lector Kiadónál megjelent Vadkanragyogás című regényt mutatták be a 85. Látó Irodalmi Játékokon a marosvásárhelyi vár Mészárosok bástyájában. Az íróval Láng Zsolt beszélgetett.

Demény Péter felolvasással alapozta meg a kellő hangulatot Láng Zsolt kérdéseihez. „Hihetetlenül régóta dolgozom a Látónál és ezalatt kétszer-háromszor, maximum négyszer éreztem úgy, hogy valami új születik, olyan próza jön létre, amely új nyelvet ad nekünk” – fogalmazott Láng. Példaként Demény Péter 2006-ban megjelent Visszaforgatás című kötetét említette, amelyben az őszinteség volt a narráció alakítója, nem lakk, hanem lakmusz. Ma, amikor az önéletírást többen is művelik, az őszinteség mégis problémát jelent még, inkább csak lakk, és nem lakmusz – fogalmazott a méltató, akit az érdekelt főleg, hogy miért fordult el a regényíró a korábbi gyakorlatától, miért volt e „másfelé indulás”?Az előző könyveiről szólva Demény Péter elmondta, a Visszaforgatással és az Apamozsárral a szülein, illetve az erdélyi társadalmon akart bosszút állni. Mikor azonban elkezdte írni a Vadkanragyogást, attól tartott, hogy mindig ugyanazt fogja írni. „Az az akkori életem volt, az akkori lelkiállapotom, az akkori kiadó-vezetőm és én ilyen ideges állat vagyok, hamar kibontok dolgokat, amikor nem kellene, máskor pedig nagyon kedves vagyok” – magyarázta, hozzátéve, hogy nem akarta folytatni a bosszúállást.

Láng Zsolt szerint ezek a könyvek olyasmiket mondanak ki, amire eddig a társadalomban nem volt meg az igény. Ezért is tette fel a kérdést, hogy „a sikerre hajtottál, amikor írtad”? Erre Demény válasza az volt, hogy nem, mindenféle képmutatás nélkül, nem a siker irányította. Úgymond „kirobbant belőle az élete” és el kellett azt mondania. A másik történet, az első házassága története még nem ért meg oda, hogy azt is elmesélje, de valószínű, hogy egyszer az is kötetben lesz olvasható.„Egy barátom azt mondta, hiperrealista vagyok, de nem állt szándékomban az lenni” – magyarázta a regényíró, aki nem tartja a történet szempontjából meghatározónak, hogy Erdélyben játszódik-e a cselekmény vagy sem. „Nem ez volt a lényege, hanem a szerelem – tette hozzá, majd annyit árult el, hogy valakit, egy lányt belekényszerítenek egy olyan házasságba, amelyből hiányzik a szerelem, csak azért, mert a férfi hatalmi pozícióban van, egy fejedelem. A témával a '90-es években találkozott budapesti ösztöndíjasként, a régi magyar irodalom tanulmányozása közben, amikor kezébe került egy könyv Bethlen Gáborról. A regény másik ihletője a saját maga által átélt szerelem, szenvedély, így e kettő összeadódásából született a regény.

Az est a szerző felolvasásával, majd dedikálással ért véget.